Pesti Srácok

A hazugság anatómiája

A hazugság anatómiája
Fotó: Koszticsák Szilárd

Hazudni nem is oly veszélytelen, mint sokan gondolnák. Az emberek sokszor saját, de még többször politikai, hatalmi érdekből teszik ezt. Emiatt országrészek, országok vesztek már oda. Gondoljunk csak a trianoni békediktátumra, a románok, a szerbek a csehek-szlovákok hazugságaira, miszerint Erdélyben, a Délvidéken és Felvidéken, a Kárpátalján alig van magyar, a nemzetiségek többségben vannak. Gróf Teleki Pál földrajztudós, későbbi miniszterelnök hiába igazolta kutatásait térképekkel, hogy Erdélyben, főként a székely földön, hatalmas területen egész magyarság tömb, magyar anyanyelvűek élnek, gróf Apponyi Albert hiába érvelt, küzdött nyolc nyelven Trianonban a győztes hatalmak előtt a magyarok igazságáért, a hazugság győzött.

Erre tudományos hazugságokat építettek a franciák, az angolok, mint például MR. Trianon személyesen, azaz Scotus Viator, aki Raffay Ernő szerint a magyarok legnagyobb ellensége volt. E skót származású személy, aki később a brit kormány kémkedéssel foglalkozó szervezetének lett az ügynöke – Raffay könyvében olvasható –, fő célja a Magyar Királyság fölbomlasztása volt azért, hogy a brit külpolitika érdekei mentén egy szláv érdekszövetséget hozzon létre az Osztrák-Magyar Monarchián belül. 

hazugság
Delacroix: A szabadság vezeti a népet, nincs ennél nagyobb hazugság.

A hazugság célja a Magyar Királyság megsemmisítése volt

 

A pánszlávizmust az oroszok is támogatták. A skót, Seaton-Watson az évek során a magyarok legkártékonyabb rágalmazójává vált, hazug propagandája egész Nyugat-Európa közvéleményét megfertőzte, személye később a trianoni határok megalkotásában komoly szerepet játszott. Pedig az ember azt gondolná, hogy az angolok által elnyomott skótok érzékenyebbek az igazságra, megvetik a hazugságot, de sajnos MR. Trianon nem ilyen volt. Nem különben nagyhatalmi hazugságra, gyűlöletre  épült a franciák politikája, akik Georges Clemenceau miniszterelnök vezetésével szét akarták verni a gazdaságilag erős Monarchiát, benne a Magyar Királyságot és így a hazugságok hátán nemes egyszerűséggel a magyar történelmi Erdélyt a románoknak ajándékozta.
 

Ebben Magyarország majdnem belerokkant. Történelmünkben számos ilyen példa akadt, mint 1541-ben Buda vára elfoglalása, amikor Szulejmán csellel kerítette kézre a királyi székvárost, Budát. Amíg a folyt a küzdelem a Szent Korona s a hatalom megszerzéséért, a Habsburgok és a magyarok, Szapolyai János között, addig Szulejmán török szultán nem tétlenkedett: 1541 augusztus 28-án üzenetet küldött óbudai táborából az özvegy királynénak, melyben személyes találkozóra invitálta őt. Izabella félt attól, hogy a szultán Konstantinápolyba viteti majd, ám nem sok választása maradt: másnap a Szapolyai János-párti főméltóságokkal és a csecsemő János Zsigmonddal együtt tiszteletét tette a török táborban, ahonnan már egy másik Budára tért vissza.
Történt ugyanis, hogy a látogatás alatt Szulejmán janicsárjai – azzal az indokkal, hogy szeretnék megcsodálni a királyi székvárost – észrevétlenül beszivárogtak a kapukon, majd a stratégiai jelentőségű bástyák és falszakaszok birtokba vétele után hatalmukba kerítették a várat. A törökök rövid küzdelem után lefegyverezték az őröket, majd kitűzték a lófarkas zászlót, így a szultántól távozó magyar előkelők megdöbbenten konstatálhatták, hogy Budavár, mely a Habsburgok, von Roggendorf seregénél nagyobb haderővel szemben is sikerrel dacolhatott volna, gyakorlatilag komoly erőfeszítés nélkül Szulejmán kezére került.
A hiszékenység, a balgaság, a hataloméhség, a nemtörődömség nekünk sokba került: 150 év török megszállást, háborúskodást jelentett. Elvesztettük a magyar lakosság több mint ötven százalékát, felbecsülhetetlen keresztény kulturális kincseinket elrabolták, templomainkat, épületeinket lerombolták, elpusztították. Így vesztek oda például Mátyás király Corvinái, a könyvtár és az árpádházi királyi ereklyék.
Gárdonyi Géza írja az Egri Csillagok regényében, hogy a törökök kidobálták a Boldogasszony templomából a harangokat. Az oltárképeket leszaggatták. Szent István király állószobrát ledöntötték. Az aranyozott és képekkel ékesített oltárokat kiszórták a templom elé, s kiszórták a márványból és fából faragott angyalszobrokat és a misekönyveket is. Az orgona is elpusztult. A cinsípokat két szekér vitte el a tábori golyóöntőknek.”  
Bedőltünk tehát a török hazugságnak is.  Eszembe jut Lucius Annaeus Seneca, római sztoikus filozófus, bölcselő erkölcsi levelei, amit barátjához írt: 

,, ...A legrútabb veszteséget mégis a nemtörődömség okozza. S figyeld csak meg jól, az élet legnagyobb része elillan, ha rosszul cselekszünk, nagy része ha semmit sem cselekszünk, s az egésze, ha mindig mást cselekszünk.” 

Azaz, ha nem a morál, az erkölcsi törvény szerint döntünk és ez a politikára, a politikusokra is igaz.
 

Azért szoktam előhozni régi történelmi példákat, mert azoknak a hibái a következő évszázadokban rendre megismétlődnek. Jó lenne tanulni belőlük. A privát hazugságokat el kell különíteni a politikai, a hatalom megragadásához köthető hazugságoktól. A diktatúrákban – sokan a kommunista diktatúrában éltünk- szükségszerű volt elhallgatni dolgokat, mert rosszabb esetben még az életével is fizethetett az ember, jobb esetben csak egzisztenciálisan. Antall Józsefnek, az első szabadon választott miniszterelnöknek volt az a találó megjegyzése, hogy a túlélés miatt a bolsevista diktatúrában alámerült. Ez az alámerülés, az ember személye körüli titkolózás -a származás, a keresztény hit gyakorlása...- vagy hazugság bocsánatos bűn volt. De a politikában ez a hazugság nem bocsánatos bűn. Ott mindenki vállalja fel pártállását, céljait.
 

Felvetődik persze a kérdés, hogy a közvélemény, egy társadalom miért hiszi el rendre a nyilvánvaló hazugságokat? A politikusok hazugságait, aminek ha hitelt adnak, utána sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek, mint azelőtt. Miért lehet elhitetni a valótlanságot a valóság ellenében? Miért járnak az emberek szemellenzővel? A gyűlölet, az előítélet, a hazug propaganda homályosítja el a látásukat s emiatt a valóságtagadóknak hisznek? Az emberek könnyen felejtenek s nem tanulnak sokan a múltból. 

S ezzel térjünk rá a mai életünkre, a mai helyzetre.
Aki hazudik, általában megrészegül önmagától, ha azt látja, hogy a legordasabb kamukat is beveszik a követői- írja Szabó Gergő a Pesti Srácokban. Idézi új hazugjainkat, Magyar Pétert is, aki már nem is figyeli, hogy milyen könnyen lebukhat, mert ha ez megtörténik, mindig tagad és hazudik tovább.
Ez az ember minden következmény és szégyenérzet nélkül hazudik, és amikor lebukik, a szekta akkor sem foglalkozik a valósággal- írja tovább a cikkíró:  

,,A pannon Caligula megvádolta Lázár Jánost, hogy Afrikába jár vadászni, valamint ingatlanai vannak Bécsben és Svájcban. Aztán a bíróság kimondta, hogy hazudott. Lyuly.” 

S akkor mi van, nem történik semmi. Sajnos ez Európában egyre inkább így van és nincs is következménye. Gondoljunk a magyarországi jogállam hiányáról szóló hazugságokra az Európai Unióban – a baloldali Tavares-, a Sargentini jelentések, végül a francia zöldpárti Gwendoline Delbos-Corfield jelentésére, amely megpróbálta befolyásolni a 2022-es országgyűlési választásokat: miszerint Magyarországon nincs sajtószabadság, nincs  véleménynyilvánítási szabadság, sérül, a bírói  függetlenség, elnyomják a civil szervezeteket, az illegális migránsok nem jöhetnek be az országba, nem progresszív a gyermekvédelem, nagy a korrupció, egyszóval nincs jogállam… Ez így együtt egy nagy hazugság, semmi valóság alapja nincs, egyetlen igaz megállapítás volt az igaz, hogy a migránsok illegálisan nem jöhetnek be az országba. Tehát dübörög Brüsszelben a kettős mérce. A magyar kormány hiába cáfolja meg a valótlan állításokat, Brüsszel urai figyelembe sem veszik. Mint annyiszor – most az Európai Unió, az Európai Bizottság- szeretné megbuktatni a szabadon választott magyar parlamentet, a nemzeti, keresztény kormányt.  

A Magyarország elleni lejáratásnak fő megtestesítője jelenleg Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, a hazugságcsomag. Benne testesül meg minden ami hazugság, ami rosszindulat, ami gyűlölet, ami a magyar szuverenitás ellen irányul. Ő, Ursula a csaló, a korrupt -például a sok milliárd eurós Pfeiezer vakcina botrány érintettje-, a hazug, a globalista fegyverlobbi, a magán pénzhatalom függvénye, a politikusok, a gátlástalan politizálás szégyene,  Európa egyik elpusztítója magyaráz nekünk jogállamról, erkölcsről. Brüsszel kitartottjai, Magyarország quislingjei, labancai most a 2026-os választás előtt mindent elkövetnek, hogy a magyarokat bevigyék a háborúba, elárasszák hazánkat migránsok százezreivel és mindent leromboljanak, amit a nemzeti, keresztény, Fidesz-KDNP kormány a magyar néppel együtt megteremtett. A magyar közéletet elöntötte a balliberális Tisza áradat. Kórusban hazudják, hogy a rezsicsökkentés egy hazugság, a három százalékos otthonteremtési hitel ráfizetés. Ennek igazolására a volt kommunista, liberális, SZDSZ-es ,,szakértői” nomenklatúra ismét felsorakozott – Kéri László, Petsching Mária Zita, Király Júlia, Surányi György, Bajnai Gordon,  a Júdás Bod-Péter Ákos ... – s ők magyarázzák, hogy a tizenharmadik-tizennegyedik nyugdíj fenntarthatatlan, csökkenteni kell a nyugdíjakat, meg kell adóztatni, aki nyugdíj mellett dolgozik, a fiatalok- és a több gyermekes családok adókedvezményeit meg kell szüntetni és az adórendszert többkulcsossá kell tenni. Ami köztudott, hogy az alacsonyabb sorsban élők, a középosztályt egzisztenciálisan tönkre tenné. Ezeket a terveket Magyar Péterék tagadják, hazudják

De csodálkozunk? Nem ezt csinálta Gyurcsány Ferenc és pártja az MSZP a szabad demokratákkal együtt, amikor azt mondták, hogy nem lesz gázáremelés, gyógyszerek árának emelése? Nem szabad elfelejteni, rögzítsük magunkban, hogy amikor a kommunisták, a balliberálisok hatalomba kerültek -1919-től a napjainkig- mindig átverték a népet. Számukra a nép az egy dolgozó, kihasználható, kizsákmányolható, becsapható  tömeg. Egy anyag, ami formálható erőszakkal, megfélemlítéssel.  Kun Bélától, Szamuely Tibortól, Rákosi Mátyáson és Kádár Jánoson keresztül egészen Kuncze Gáborig, Magyar Bálintig, Gyurcsány Ferencig, Dobrev Kláráig, Bajnai Gordonig és Magyar Péterig bezárólag egy jól irányított átverő csapat, akik kifejezetten rosszat akarnak az embereknek, saját népüknek. Már ha egyáltalán a magyarokhoz tartoztak volna, vagy tartoznának. Hol vannak ezek a humanizmustól, a népük iránti hűségtől, egy magasabb rendű elvhűségtől? – mint Szent István, a Hunyadiak, a Zrínyiek, a Rákócziak, a Széchenyiek, a Kossuthok, a Tiszák, a Bethlenek, a Telekiek, az Ötvenhatosok, akik életüket áldozták a hazáért. Az 1990-es rendszerváltás talán három nagy alakja – persze többet is mondhatnék –, mint  Antall József, Csurka István és Orbán Viktor értették meg, hogy mit jelent a népük, a  hazájuk iránti  felelősség. 

Az ókorban is tudták ezt. Démokritosz így vall népéről, a görögökről: 

,,Nekem egy ember annyi, mint az egész nép, és a nép annyi, mint egy ember.” 

Ezt az értékrendet érdemes követni. Csak részben azt, amit a nagy római császár, Marcus Aurelius vallott: 

,,Egy igaz érték van: úgy élni le életünket, hogy még a hazugokkal és csalókkal szemben is jóindulatot tanúsítsunk, az igazságot és az igazságosságot szolgáljuk.” 

Szép a gondolat. De a tapasztalat mindig mást igazol. Ha mindig megbocsátunk a hazugoknak, a gyilkosoknak, az ellenünk vétkezőknek, akik ágyban, párnák közt halhatnak meg, akkor eszmei követőik azt hiszik majd, hogy újra megcsinálhatják népük ellen ugyanazt, amit elődeik tettek. Észnél kell lenni, hogy kikkel cimborál az ember.