Következmények
A következmények időszakát éljük. Magyarország eddig sem volt következmények nélküli ország, és ezután pláne nem lesz az, hiszen a Fidesz most szenvedi el éppen a következményeket, a Tisza pedig a befektetett erőt nem sajnálva, minden frusztrációját beleadva elkezdte legyártani magának a jövőbeli következményeket. Olyan történt már, hogy egy országban nem történt kormányzás, vagy ha mégis, az rosszabb volt, mintha nem történt volna, az viszont ritkább, hogy a lakosság teljesen elégedett ezzel, mert a jóléti életéből már csak az intézményesített önfelmentés és a szórakoztató vérontás hiányzik.
Az okos a más kárán tanul, a hülye a sajátján sem. A Fidesz elérhető maximális célja most nem hülyének lenni, hiszen már elszenvedte, elszenvedi a kárt, ebből kell tanulnia, ha jót akar magának. Próbálkozik is az előző kormánypárt, a sebnyalogatást hamar felváltotta a következő szakasz, az útkeresés. Ez természetszerűen vélemények ütközésével, vitákkal jár, ami talán visszásnak tűnik a mai, safespace-ekhez és zárt buborékokhoz szokott világban, de ez az élet rendje, és pont ez visz előre. A Tisza persze sokkal jobb helyzetben van, akár okos is lehetne, más kárán tanulva. Ennek viszont semmi jelét nem mutatja.
Az őrjöngés, amit a tiszás hívek művelnek a közösségi médiában, az a fölényeskedő hangnem, a lincseléssel, börtönnel fenyegetőzés, az análfixált kéjelgések, hogy mi vár majd a bebörtönzöttre, a fideszesek önelégült letorkolása, hogy fogják be a pofájukat, mert elvesztették a választást – ez nyomot hagy mindenkiben. Az a következménye, hogy a fideszesek is egyre ingerültebbek.
Eddig is roppant kellemetlen volt, hogy mit megengednek maguknak az emberek a közösségi médiában, ahol nem kell belenézni a másik ember szemébe, amikor vérig sérted. Olyan töménytelen mennyiségű szorongás ömlik az emberekből tahó agresszióba átcsomagolva, hogy egy marakodó hiénafalkában több tisztelettel vannak egymás iránt a résztvevők, mint a kommentfalakon.
A gyűlölködő önmagát nem bírja elviselni
Most az életük minden egyéni kudarcát és hiányát kivetíthetik a 2010–2026 közötti Orbán-kormányokra, a parkolási bírságtól a széteső iPhone-ig – ahogy Gerendás Péter sírta el tizenévvel ezelőtt. A frusztrációikat most végre célzott gyűlöletté átalakító embereknek Orbán nem tudott jobb közérzetet biztosítani, de Dr. Erőss Pál unokája, Dr. Mádl Ferenc keresztgyereke sem fog tudni, hiszen ezek az emberek elsősorban önmagukat nem bírják elviselni – ők azok, akiknek most minden mindegy, csak egy jó kis megtorlást láthassanak végre. Nem is igénylik a jó kormányzást, hanem kitölti őket a revansvágy.
A miniszterelnök szünet nélküli, gyűlölettel teli hergelése megtette a hatását: már rég nem ott tartunk, hogy aki sikkasztott, lopott, esetleg befolyással üzérkedést vagy bennfentes kereskedést követett el hatalmi pozícióból, azt érje utol a törvény az érdemei szerint.
A miniszterelnökséget vezető miniszter is azon újságírók megbüntetését emlegette, akik hazudtak, sőt, SŐT!, olyan hangnemben írtak és beszéltek, ahogy. A hangnem megfelelő vagy elítélendő mivoltáról majd bizonyára a Nemzeti Hangnemvisszaszerzési Hivatal dönthet. Arról egyelőre nincs bővebb tájékoztatás, hogy a gödi Samsung gyárról, a debreceni CATL akkugyárról, Szijjártó oroszok felé szivárogtatásáról, valamint Zsolti bácsiról hazudozó újságírók és influenszerek számára milyen büntetést képzelne el Ruff Bálint. Itt emlékezzünk meg újra, hogy ezekről a kiemelt kampánytémákról egytől-egyig megírták azóta, hogy nincs itt semmi látnivaló, de a megőrült hívek már kizárólag az önigazolással vannak elfoglalva, beakadt náluk a lemez, végevanoznak, és ha valaki megjegyzi, hogy milyen szép napsütés van ma, arra is kényszeresen visszarikácsolják, hogy „jó vergődést!”. A lelki részét teljesen megértem – kiadják a gőzt, amelyről 16 éven át azt hitték, hogy a kormány miatt nem lehet kiadni, és még kicsit odébb van az a pillanat, amikor újra gyorsan elkezd gyűlni a gőz, mert rájönnek, hogy semmi sem lett jobb abból, ami eddig rossz volt nekik.
Dr. Erőss Pál unokája, Dr. Mádl Ferenc keresztgyereke sem gyógyítja meg a reumájukat, nem teszi szelíddé és háziassá a feleségüket, határozottá és illemtudóvá a férjüket, nem foszlatja szét a kínzó magányukat, és nem hozza le őket a gyógyszerfüggőségről. Ez mind így marad ezután is.
Legfeljebb az illúzió tart ki valameddig, hogy a fideszesek üldözése majd mindent jóra fordít. Azok az ajtók viszont, amelyeket nyitogatnak a hétköznapi életben őrjöngő tiszások, nagyon kellemetlen és veszélyes irányba vezetnek.
Fotó: iStock
Magyarország nem előre megy, hanem hátra
Minden hatalomváltás után – merthogy most is csupán az történt, nem rendszerváltás – az előző hatalommal szemben összeszedett sérelmeit törleszti az új. Az MSZP–SZDSZ időkben mindent gáncsoltak és gúnyoltak, ami a magyar hagyományhoz és önérzethez tartozik, ráadásul ütötték-verték, lőtték a kormány ellen tüntetőket; ehhez képest nagyon visszafogta magát a nemzeti oldal (gy.k.: a nemzetközi oldal ellentéte) 2010 után. Ennek egyik oka, hogy őket is megdöbbentette a 2006-os rendőrterror – van az a szintje az erőszaknak, ahol a józan ember lenyeli a bosszúvágyát, hogy ne eszkalálódjon a végtelenségig.
Még fontosabb, hogy a nemzeti oldal sokkal inkább el volt foglalva mindannak a megélésével, amit korábban nem lehetett, ezért vajmi kevés figyelmet fordított a bosszúra.
Ezzel összefüggésben a Fidesz-kormányzás komoly mulasztása, hogy 2010 után nem fejezte be a ‘89-es rendszerváltást, nem cserélte le a gazdaság, a kultúra, az oktatás, a média, a művészetek mérvadó pozícióiban a kommunista diktatúrából átmentett személyeket, hálózatokat, műhelyeket. Egyetlen üdítő, jelképes kivétel az ‘56-os forradalom és szabadságharc leverésének megmagyarázására elindított kommunista propagandalap, a Népszabadság bezárása volt. Nem volt lincselő hangulat, nem volt bosszúért lihegés, a szocikkal szembeni vérbő kárörömnél tovább nem fajult a közhangulat. Most viszont egyre jobban meglódul a tiszások fantáziája, és olyan dolgokra vágyik magyar a magyarral szemben, amilyenek itt csak 1919-ben és 1945 után, a bolsevik hatalombitorlás idején történtek.
Az erőszak mindenkié lesz
Ahogy a patrióta oldal inkább előre tekintett 2010-ben, nem ragadt bele fejben a korábbi kudarcélményeibe, hanem elsősorban a győzelme lehetőségeit igyekezett megélni, úgy ezt tenné helyesen most a globalista oldal is. Kérdés, hogy a Tiszában, amelyet csak a Fidesszel szembeni egyéni sérelmek és a lakossági pénzigény tart egyben, mit lehetne egyáltalán megélni így. Valószínűleg semmit, ezért nem marad nekik más, mint a végtelenségig gyűlölködni. Csak hát nem örök és egyetemes igazságot nyertek, hanem pusztán választást; ráadásul demokráciában, nem despotizmusban, ahol felségsértésért az uralkodó egyetlen intésére lenyakazhatnak valakit.
Akárhogy is harsogja az ellenkezőjét a pártállami propagandamédia a 444-től a Válasz.hu-n át az influenszerkórusig, és velük a hívek, senkinek sem kell befognia a száját, akinek a szavazata nem győztes pártra ment a választáson, mindenkinek joga van a véleményéhez és annak a szabad elmondásához.
53 százalékkal nyert a Tisza, ami az összes választópolgár kevesebb, mint fele. Egyvalami közös a választókban és a választástól távol maradókban: nyugalomban akarnak élni. Nem kéne az erőszak ajtaját nyitogatni, mert ha tényleg kinyílik, az nem úgy fog kinézni, ahogy a megvadult, feldalmahodott hívek elképzelik. Az erőszak fontos jellemzője, hogy meg lehet benne sérülni. Az osztó egy pillanat alatt elszenvedővé is válhat, és nincs megállás. What goes around, comes around – ahogy a művelt londoni román mondja. Ha ez a hergelés, amelyet a hatalom, a propagandistái és a hívei művelnek, igazán célba ér és erőszakba torkollik, ott már teljesen mindegy lesz, hogy ki kezdte, mert a következményeket mindenki viseli.
