Hegyek között, völgyek között - Zafirával a Balkánon
A legtöbb embernek a Balkán csupán egy folyosó, amely Magyarországról a görög, vagy a bolgár tengerpartra vezet. Ez részben igaz, de aki így gondolja az egy kiváló kalandból marad ki, hiszen célirányosan a Balkánra utazni nemcsak kulturálisan inspiráló, de vizuális és gasztronómiai élmények tekintetében sem utolsó. A PestiSrácok.hu szerkesztősége egy Opel Zafirával vágott neki az útnak, és Szerbián keresztül a macedón-albán határnál található Ohridig jutott, az eredmény pedig nagyban köszönhető kiváló járművünknek. A nyárra való tekintettel mindenkit buzdítunk, hogy kövesse a példánkat.
Sajnos ma már csak kevesen vágnak neki a Balkánnak autóval a fapados járatok alacsony árai miatt, és azok, akik így tesznek, általában nem azért mennek, hogy körbenézzenek, hanem csak át szeretnének jutni a görög vagy a bolgár tengerpartig. Érdemes azonban újragondolni az úticélt és az eljutás módját is, hiszen a Balkán - annak ellenére, hogy politikai felfordulásokban bővelkedik - lehet egy kimondottan kellemes környezet is, ahol jókat lehet ehetünk, ihatunk, és hatalmasakat autózhatunk a hegyek között.
A PestiSrácok.hu szerkesztősége egy Opel Zafira Onstarral vágott neki a Balkánnak, az úticél pedig Macedónia volt. A távot egy nagyobb megállással, viszonylag gyorsan, körülbelül 9 óra alatt teljesítettük, ez pedig részben az Opel Magyarországtól kölcsönbe kapott jármű kényelmének köszönhető, vagyis például annak, hogy nem kellett minden benzinkútnál megállni. Az is pozitív élmény volt, hogy a német gyártmányú hajtásláncok a vártnál lendületesebbé és energikusabbá tették az autózást, miközben nem volt durva az üzemanyag-fogyasztásunk sem, annak ellenére, hogy a hangulat hevében gyakran ottfelejtettük a lábunkat a gázpedálon. Még a kezdetben az automata váltótól elbizonytalanodó sofőrt is magával ragadta az életérzés.
Azért esett egyébként erre a járgányra a választásunk, mert öten teljesen kényelmesen elférünk benne minden felszereléssel, ami az egyhetes forgatáshoz szükséges, ennek ellenére viszont elég kicsi ahhoz, hogy ne jelentsen gondot átjutni vele a balkáni hegyeken. A terep jellegét tekintve még egy funkciónak nagy hasznát vettük: a veszélyre figyelmeztető radarok kimondottan jól jöttek azokban a balkáni városokban, ahol az emberek számára ismeretlen fogalom az oldaltávolság és a követési távolság, és a parkolással is komoly gondok adódhatnak. Ennek ellenére a balkáni romantika kétségbevonhatatlanul jelen van mindenütt.
Érdemes az út közben egyébként a Budapesttől 360 kilométerre található Belgrádban megállni egy kevés (vagy több) időre, és megcsodálni a Belgrádi Aréna sportcsarnokot, a belvárost, a panorámát, a Duna és a Száva összefolyását, az országgyűlés (Szkupstina) épületét. Bár a városnak metrója nincsen, a tömegközlekedése világvárosi színvonalú, mégis érdemes autóban maradni, mert ritkán alakulnak csak ki dugók, így a haladás nagyrészt zökkenőmentes. Belgrádot néhány óra alatt végig lehet nézni, ha az ember nem akar komolyabban elmerülni a szerb kultúrában.
Érdemes észben tartani azonban, hogy az autópálya Leskovac előtt véget ér, innen egy kétsávos autóúton kell haladni egy jó darabig, az út pedig alkalmanként hegyek között vezet. Szerencsére jól látszik, hogy már épül az autópálya, így hamarosan nem kell majd ennyire vadregényes tájakon közlekedni, bár a hangulat miatt akkor is érdemes lesz erre jönni. Ha egyszer visszajutunk az autópályára, akkor fél órán belül már Macedóniában is találjuk magunkat, ahol természetesen az első állomás Szkopje.
Itt érdemes elidőzni egy keveset, és bár a főváros elsőre szocreál betondzsungelnek tűnhet, amelyet indokolatlanul dekorálnak hellén stílusú nemzeti panteonok, mégis hamar bele lehet szeretni. Az albán piac és a Nagy Sándor szobrával felturbózott belváros kulturálisan összezavarja az embert, miközben a kávézók és házias éttermek hangulata barátságossá, majdhogynem otthonossá teszi ittlétünket. A város egy nap alatt bejárható, még akkor is, ha megnézzük a belvárostól 20 percre található Matka-kanyont, amely az egyik legsűrűbben látogatott turisztikai attrakció. Itt mindeképpen ki kell próbálni a helyi különlegességet, a pisztrángot, amit érdekes módon soha nem írnak fel a számlára (mert illegálisan fogják), hanem külön zsebbe kell fizetni. Meglepődni nem érdemes, ez a Balkán. Itt egyébként politikai viharoknak sincs jele, bár egyetlen étterem van macedón kézben, a többi üzemeltetése az albánok privilégiuma.
Egy-másfél nap Szkopje után érdemes kicsit továbbautózni a macedón–albán–görög hármas határ közelében található macedón Balatonig, vagyis az Ohridi-tóig. Ez a világ egyik legidősebb, legtisztább tava, melynek legmélyebb pontja 288 méter, tehát bármennyire is jó autónk van, itt azért már érdemes hajóval próbálkozni. Erre ráerősít még az a helyi legenda, hogy régen az albán hadsereg három tengeralattjárója is úszkált a tóban – ezt persze nem kell elhinni. A hajzáson kívül a környéken hangulatos éttermek, bazárok és Törökországra hajazó utcácskák vannak, na meg itt látható a híres Szent Naum-monostor, amelyet a szláv írásbeliség fontos központjaként tartanak számon. Nem véletlenül emlegették egyébként "szláv Jeruzsálem"-ként is egy időben a tó környékét. Itt bátran lehet fürdeni is, bár a víz hőmérséklete 8-10 fok, ezért csak a legkeményebbeknek ajánlott.
A nyár közeledtével érdemes fontolóra venni egy ilyen utat, hiszen olcsó, és a sokszínű hagyományoknak, történelmi kincseknek köszönhetően igen változatos is, nem is beszélve a Mavrovo Nemzeti Park védett erdeiről, a masszív hegycsúcsokról és a csevappal, helyi sörökkel és ajvárral felturbózott helyi gasztronómiáról.
címlapfotó: Vermes Tibor
