A NATO részéről szimbolikus gesztus, Montenegró szempontjából a jövőt jelenti a csatlakozás
Montenegró hétfőn hivatalosan is a NATO tagja lett. Az Adria-parti ország az Észak-atlanti szövetség 29. tagállama. A tagság azonban – tekintettel az ország elhanyagolható haderejére – leginkább szimbolikus jelentőségű, hiszen az ország csatlakozásával a NATO az egész Adriai-tengert a befolyása alatt tartja, az összes kikötőjét birtokolja a Bosznia-Hercegovina tengeri korridorját jelentő Neum kivételével. Az általános boldogságba vegyülve azért fel-feltűnnek pesszimista hangok, amelyek nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a döntés igen kockázatos volt, hiszen újabb súrlódási felületeket hoz létre a térségre európai nagyhatalmi státuszának megszületése óta pályázó Oroszországgal is.
A körülbelül 650 ezer lakosú Montenegró 2006-ban kezdete meg a tárgyalásokat a NATO-val a tagságát illetően, az apró ország parlamentje pedig április 28-án ratifikálta a szerződést, így tizenegy év után Montenegró csatlakozhat a katonai szövetséghez. Kérdés, hogy pontosan milyen érdeke is fűződik a NATO-nak az ország felvételhez, hiszen a 2000 fős hadsereg még akkor is elhanyagolható porszem a gépezetben, ha véletlenül betartja a katonai kiadásokra elvárt 2 százalékot. Ezenkívül nem rizikómentes az összeborulás, hiszen a térségre más nagyhatalmak is szemet vetettek. Például az oroszok.
Indokolatlan tagság, vagy stratégiai zsenialitás?
Nem világos, hogy miért lehet Montenegró a NATO tagja. A szervezet 5. cikkelye szerint a tagországok kötelesek megvédeni egymást bármilyen fenyegetéstől, viszont kétséges, hogy Montenegró bárkit is meg tudna valaha védeni (Michael Bloomberg szerint például New York rendőrsége ütőképesebb tagja lehetne a szervezetnek a maga 35 000 emberével), ahogy az is, hogy ki akarná Monetenegrót egyáltalán megtámadni, hiszen még az országban befolyást kereső oroszok is három országnyira vannak onnan. Montenegró területi integritására egyedül a Nagy-Albánia álmát dédelgető szélsőségesek jelentik, akik viszont régóta védencei és fű alatt szövetségesei a meghatározó NATO-államoknak. Az egyetlen kézzelfogható magyarázatot a geopolitika területén lehet keresni. Viszont kérdéses, hogy az így kovácsolt előny egyensúlyban van-e a kockázattal, amely a NATO-orosz viszonyt élezi tovább, hiszen simán lehet ez egy újabb súrlódási pont az amúgy sem konfliktusmentes viszonyban.
Lehet, hogy az egész csak egy üzenet?
Az egyetlen magyarázat, hogy a csatlakozásnak köszönhetően nem csak a Nyugat-Balkán került NATO irányítás alá, hanem Montenegró felvételével egy erős üzenetet is küldtek a manapság megbízhatatlan és kiszámíthatatlan imperialistának tartott Oroszországnak, mégpedig azt, hogy hiába az orosz preventív, az ütközőállamokat nyugati érdekszférából távol tartó geopolitikai program, az ország nem tudja megakadályozni azt, hogy újabb tagokkal bővüljön a szövetség, és Ukrajna, Grúzia és Macedónia továbbra is a csatlakozásra váró államok között van.
A kulcs persze ismét a nyomásgyakorlás, annak ellenére, hogy volt amikor az oroszok nyeregben érezhették magukat Montenegróval kapcsolatban, hiszen François Hollande a párizsi mészárlás utáni Putyinnal közös terrorellenes kézfogásokat azzal hálálta meg, hogy megvétózta Montenegró NATO csatlakozását. A nagy közös elhatározásokból és a világot újra békés mederbe terelő francia-orosz tengely mára a múlté, ahogy Putyin kezét boldogan rázó Hollande elnök is, és annak ellenére, hogy Trump nemrég még nagy erőkkel félresöpörte az útjából Dusko Markovic miniszterelnököt, Montenegró belépőt nyert a nyugati integráció előszobájának tekintett NATO-ba.
Oroszország sok szálon kötődik Montenegróhoz
Montenegrónak méretei ellenére igencsak bátor hadserege van: harcoltak például az oszmán-birodalom ellen, majd az I. világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, de a németekkel is szembeszálltak a II. világháborúban. Ennek ellenére igencsak tartott a NATO tagságtól Oroszország, ellenérzéseikbe egyaránt szerepet játszottak a személyes, az üzleti és területi érdekek, azaz a szláv-ortodox testvériség és nagyszláv-összetartozás politikája. Ezt az összetartozást nemrég olyan régi vágású húzással kívánták tovább erősíteni, mint például hogy Milica montenegrói királyi hercegnő egykor hozzáment Pjotr Nyikolajevics orosz nagyherceghez. A közeli barátságra való tekintettel egyébként nemrég még egy katonai bázist is szerettek volna létesíteni az országban, amit az akkori miniszterelnök, Milo Djukanović megtagadott. Vele egyébként is kifejezetten ellenséges oroszok viszonya: a montenegrói miniszterelnök például azzal is megvádolta Moszkvát, hogy megpróbálta befolyásolni a választásokat annak érdekében, hogy oroszbarát kormányt juttasson hatalomra. Cáfolhatatlan bizonyítékok persze nincsenek, bár analógiaként ismert tény, hogy Oroszország 2008-ban azért támadta meg Grúziát, hogy az ne tudjon csatlakozni a NATO-hoz (a NATO nem vesz fel olyan országot, ahol területi konfliktus zajlik).
Szijjártó szerint magyar érdek a montenegrói NATO tagság
Szijjártó Péter külügyminiszter szerint Magyarország nemzetbiztonsági és nemzetgazdasági érdekeit is szolgálná, ha Montenegró rálépne az európai integrációt jelentő ösvényre, melynek első lépése a NATO-tagság – erről a miniszter még 2015-ben beszélt. Kifejtette, hogy Európának a második világháború óta nem kellett a jelenlegihez hasonló súlyos kihívásokkal szembenéznie, és hozzátette:
Magyarország a Nyugat-Balkán szomszédságában található, és mi pontosan tudjuk, hogy mi a különbség aközött, hogy ha stabilitás van a Nyugat-Balkánon vagy ha nincs.
A NATO csatlakozás megünneplését június 7-én, szerdán tartják a brüsszeli NATO-központban. Az eseményen Filip Vujanovic montenegrói elnök vesz részt.
Vezető kép: The Pundit
