Nem ért még véget Amerika évszázada, de változnak a játékszabályok

Napjaink világpolitikájának központi kérdése, hogy az Amerikai Egyesült Államok megtarthatja-e azt a globális vezető szerepét, amelyet a Szovjetunió összeomlása után szinte rivális nélkül birtokolt? Erre a kérdésre keresi a választ Joseph S. Nye, Jr., az Antall József Tudásközpont által kiadott könyve, amely az úgynevezett “amerikai évszázadot” vizsgálva próbálja megfejteni, hogy vajon ki, és hogyan vethet véget az Egyesült Államok hegemóniájának.

Vajon valóban beszélhetünk amerikai évszázadról? Ha igen, akkor mettől meddig tartott, illetve mikor, és hogyan lesz vége? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Joseph S. Nye, Jr. új könyve, amely a "Véget ér-e az amerikai évszázad?" címet kapta.

A felvetés aktuálisabb, mint valaha, hiszen a Pew Research Center felmérései szerint az amerikainak manapság már csak a 28 százaléka mondja azt, hogy az országuk mindenki fölött áll, míg 2011-ben ez az arány még 38 százalék volt. A szkeptikusok elsősorban Kína felemelkedése miatt gondolják úgy, hogy Amerika globális vezetői szerepe hamarosan elvész, az aggodalom pedig nem alaptalan, ha megnézzük, az elmúlt időszakban valóban egyre több és nagyobb befolyású, nem állami szereplő jelenik meg, és ez óriási hatással van a katonai, a gazdasági, a politikai és az úgynevezett puha hatalom alakulására.

Mikor kezdődött az amerikai évszázad?

A szerző úgy véli, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz az elsődleges feladat az, hogy meghatározzuk, mikortól számítjuk az amerikai évszázadot. Úgy véli az első lehetséges időpont a 19. század vége lehetett, amikor az USA ipari hatalommá vált, ha azonban a legnagyobb gazdaság függvényében szeretnénk meghatározni a kezdetét, akkor mindenképpen a 20. századdal esik egybe a jelenség, csúcspontja pedig a század közepére tehető.

Az amerikai évszázad végét, vagyis a globális hatalom elvesztését sem lehet azonban könnyen meghatározni, hiszen nem mindegy, hogy mit értünk pontosan globális hatalom alatt. A szerző kifejti, hatalommal rendelkezni azt jelenti, hogy képesek vagyunk képesek vagyunk valakit befolyásolni úgy, hogy annak tettei a mi érdekeinket szolgálják. A hatalom érévnyesítésének szerinte három módja van: céljainkat elérhetjük kényszerítéssel, pénzzel, valamint vonzerővel, meggyőzéssel. Az elő kettő a kemény hatalom sajátja, az utolsó pedig a puha hatalmat jelenti. Példaként felmerül, hogy amikor a 19. század végén az USA a legnagyobb gazdasággá vált, akkor ennek ellenére nem tartották jelentős szereplőnek a globális egyensúlyban, hiszen nem fordította át gazdasági erejét katonai erőre, vagyis képtelen volt érvényesíteni képességeit. Ez azt jelenti, hogy az amerikai évszázad meghatározásakor talán célszerűbb azt is figyelembe venni, hogy az Egyesült Államok hogyan használta az erőforrásait arra, hogy befolyásolja a globális erőegyensúlyt.

A globális politikában a nagy változás akkor következett be, amikor az USA belépett az első világháborúba, sokan azonban úgy vélik, hogy ekkor még mindig eltökélt elszigetelődési politikát folytatott, ezért még fontosabb dátum, amikor Franklin Roosevelt beléptette az országot a második világháborúba. Hasonlóan fontosak voltak egyébként Harry Truman döntései a háború után, amelyek tartós katonai jelenlétet eredményeztek külföldön (Marshall-terv, NATO, ENSZ).

1945 és 1991 között a világot kétpólusúnak írták le, amelyben a Szovjetunió és az USA mindenki fölött állt, majd miután a Szovjetunió összeomlott az Egyesült Államok a világ egyetlen szuperhatalmává vált. Ebből az következik – és ez még bonyolultabbá teszi a kérdést –, hogy az amerikai évszázad kezdetét akár 1991-re is lehetne tenni, hiszen ekkor az amerikai haditengerészet akkora volt, mint az utána következő tizenkét országé együttesen, de az ország fölényt élvezett a levegőben, kibertérben és a világűrben is.

A hanyatlás, amely lehet, hogy nem is hanyatlás

Hogy mikor és hogyan kezdődött a hanyatlás azzal kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, egyesek szerint, ha létezett is hegemónia, akkor annak 1945-ben kellett kezdődnie, amikor a háborút követően az Egyesült Államok a világ gazdaságának a felét birtokolta, de akkor ez csupán 1970-ig tartott volna, amikor a világ termelésében az USA visszaesett a háború előtti egynegyedére, és amikor a szovjetek hatalmas fegyverarzenálra tettek szert, illetve a kommunisták átvették a hatalmat Kínában, és Vitenámban.

A biztos hanyatlás (melynek egyenlő mértékben része a külső hanyatlás és a belső romlás) egyelőre várat magára, és tény, hogy már a 17. században a puritánok közül is sokan a korábbi erények eltűnéséről panaszkodtak, mégis ellentmond a józan észnek, ha azt gondoljuk, hogy az USA örökre megőrzi vezető szerepét és katonai hatalmát. Egy dolog azonban biztos: nem jött még el az ideje az Amerika nélküli világnak, de sem ebben a könyvben, sem máshol nem láthatunk a jövőbe, hiszen a kiszámíthatatlan világpolitikai események miatt rengeteg lehetséges jövő létezhet.

Ha egyszer bekövetkezik a vég, akkor az nagy valószínűséggel más hatalmak felemelkedése miatt lesz, bár a kihívók (EU, Japán, Kína, Oroszország, Brazília) jelen pillanatban biztosan nem képesek arra, hogy a közeljövőben önmaguk ellensúlyozni tudják az USA erejét és befolyását. Az tény viszont, hogy hamarosan eljön az idő, amikor az Egyesült Államoknak egy többpólusú világban kell majd gondolkoznia és egy komplexebb geopolitikai helyzetben kell majd bölcs döntéseket hoznia, ha meg akarja hosszabbítani az amerikai évszázadot. Ami Amerikára a legnagyobb veszélyt jelenti, az nem egy hatalom felemelkedése, hanem több ország egyszerre történő megerősödése, amely szétdaraboltabb erőviszonyokat és egészen új játékszabályokat jelent majd.