Anya helyett "szülő 1"? Franciaország felszámolja a családokat és önmagát - Tisóczki Flóra vendégírása
Manapság a társadalom nagy része erkölcsi és etikai válságban éli mindennapjait, és szinte nincs olyan nap, amikor ne találnánk ennek igazolására egy-egy újabb példát. Franciaországban a Nemzetgyűlés a napokban fogadta el azt a törvényt, amely révén a jövőben nem lehet az iskolákban anyának és apának hívni a szülőket. A „szülő 1” és „szülő 2” elnevezéssel úgy tűnik, el kell kezdeni megbarátkozni. Legalábbis a franciáknak.
A cél világszerte a nemzetállamok, a családok és a pozitív értelemben vett családi kötelékek felszámolása, a gyökértelenség elérése és a szabadság teljes megvalósításának ígérete a felelősségvállalás maximális mellőzése mellett. Szabadság azonban nincs felelősség nélkül, és a szabadság soha nem lehet azonos a felelőtlenséggel vagy a felelősségre vonás alóli mentességgel. Az empátia hiánya, az érdektelenség és az állandó politikai korrektség jegyében definiált és elvárt tolerancia is mind azt generálták, hogy egy érzelmileg kommunikálni képtelen generáció nő fel a szemünk előtt. Ma már jobban vigyáz az átlagember a kütyüjeire, mint az emberi kapcsolataira, a családjára, a gyermekére vagy a saját egészségére. Minden állami döntés, amely azt támogatja, hogy a családi kötelékeket közvetve vagy közvetlenül elvitassa, a nemi szerepek megítélését megváltoztassa, komoly károkat okoz a társadalmi tudatban és hosszú távon egy nemzet jövőjében, akár annak fennmaradását is veszélyeztetve.
Magyarországon mindezen döntések vagy magatartások társadalomra való ráerőltetése helyett Családvédelmi Akciótervet jelentett be a kormány. Valószínűsítem, hogy már mindannyian találkoztunk azzal a jelenséggel, amikor a szülő nem képes odafigyelni a gyermekére, mert sokkal fontosabb az, mit mutat az okostelefon képernyője. Sokkal mélyebben gyökerező problémáról van szó, mint gondolnánk, az ok pedig nem abban keresendő, hogy szereti-e valaki a gyermekét vagy sem. Az elidegenedés és az elidegenítés a két kulcsszó. Közvetve, de a francia nemzetgyűlési döntés is ezt idézi elő. Mesterségesen. Az érzelmi analfabéták korát éli a világ, hiszen a már önmagától is elidegenedő ember a másik embert és néha már a saját gyermekét is tárgyként vagy valamiféle semleges képződményként kezeli.
Hogyan érdemes a családra és a házasságra tekinteni? A házasság amellett, hogy egy polgári jogi jogintézmény, vallási értelemben szentség. Ideális esetben a család alapja a házasság, a család pedig a társadalom alapegysége. A család védőbástya, a legjobb közeg a gyermekek felnevelésére, minden innen indul, hiszen ideális esetben mindent innen hoz magával és épít be magába a gyermek. A család szövetség. A család biztonság. A múlt vasárnap bejelentett kormányzati döntésekkel bővült a családok előtt álló lehetőségek köre. A kérdés, hogy az egyes ember mit akar a jövőjével kezdeni és képes-e feldolgozni azt, ami történik körülötte és vele?
Úgy tűnik, hogy egyeseknek az állandó kesergés és elégedetlenség olyan, mint a levegő: meghalnának nélküle. Jó kérdés, hogy eljön-e valaha az idő, amikor a folyton kritikus elégedetlenkedők elismerik, hogy bohócparádé helyett a munka, a szorgalom és a kitartás vihetik előre az embert, a családokat és a társadalmat? Illúzió lenne azt gondolni, hogy elismernék. Elismerés nincs. Kritika van. De az mindig. Marad tehát a mély csalódottság, amelyet minden egyes napon káros tetteikkel okoznak nekünk (itthon és külföldön), és marad az a küzdelem, amely nem lehet hiábavaló.
Szerző: Tisóczki Flóra, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke
