Fontos kérdés ma Németországban, hogy topless vagy nem topless
A napokban jelent meg a hír a német sajtóban, hogy egy bizonyos Paulina Reineke-Rügge nevezetű szociáldemokrata képviselőnő azt kezdeményezi, hogy nemtől függetlenül mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy kénye-kedve szerint ledobja magáról az uszodában a bikinifelsőt és így adja át magát a szabadság élvezetének. A topless-felhívásra azért kellett külön felhívni a figyelmet, mert a csúnya németeknél (és máshol is) van egy olyan „avítt” szabály, hogy a nőknek kötelező felül is eltakarni magukat ezeken a helyeken. Az egyébként leszbikus képviselőnő szerint viszont ez diszkriminatív, ezért azt javasolja, hogy mindenki, aki nőnek érzi magát, ledobhassa a jövőben a textilt odafentről. Ezzel viszont az egyébként az országban szép számban letelepedett muszlimok nem biztos, hogy egyet fognak érteni, ha viszont nem zavarja őket, akkor a dolognak más következménye lehet...
Emlékszem, gyerekkoromban, amikor a Balatonon nyaraltunk, a bátyámmal mindig összemosolyogtunk azon, hogy a német nők fesztelenül napoznak egy szál didkóban, mit sem törődve azzal, hogy a legtöbbünknek fennakad a szeme a látványon, mivel ez itthon kijelölt helyeken, mint például az Omszki-tó bizonyos részein volt csak megszokott látvány. Mondanom sem kell, az ember szeme nem mindig azért meredt ki, mert a mélyen tisztelt közönséggel szemező mellbimbók olyan szépek voltak, inkább azért, mert szokatlan volt ez az egész jelenség. Le merném fogadni, hogy az akkori tini fiúk első megélt „kebelélményei” egy-egy ilyen elkapott pillanathoz köthetőek. Emlékeim szerint a bátyám sem moralizált különösebben azon, hogy ezt illik-e vagy sem, de gondolom, ezzel a legtöbb fiú/férfi így volt. Később aztán a magyar nők közül is voltak, akik bevállalták a toplesst, a nyugati nyugalom meghozta a bátorságukat, de idővel mindenki visszahúzta a cicifixet és megbékélt azzal, hogy a napozás után lesz nyoma a fürdőruhának, ami a mai világban egyébként újra divatba jött.
Paulina Reineke-Rügge szociáldemokrata képviselőnő viszont nem a barnulási csíkok miatt aggódik, hanem a szabadság, egyenjogúság zászlaja alatt jelentette be, hogy dobjuk le az uszodában, amit a férfiak eleve nem is hordanak. Ha pedig a férfinak nem kell, ne kelljen a nőnek sem. Hiszen az diszkriminatív. Ezt a logikát már ismerjük. Böngészve a képviselőnő közösségi oldalát, nem meglepő tőle az ötlet, mivel a képei többségén egy hölggyel csókolózik. A szexuális szabadossága pedig nyilván arra sarkalja, hogy mindenki csinálhasson azt, amit csak akar, hiszen ő is ezt teszi, ma ugyanis ez is divat. A német uszodák pedig ne akarjanak beleszólni abba, hogy az ember miben akar fürödni. Nem kellenek szabályok, mindenki csinálhasson azt, amit csak akar. Lelki szemeim előtt látom is, ahogyan sorra ugorják a fejest a német úszónők, fedetlen keblekkel a sportuszodában, készülve a versenyre. Azok után viszont, hogy az USA-ban egy transznő, nevezetesen Lia Thomas nyer női úszóversenyeket (itt jegyzem meg, hogy talpig beöltözve), az ember már meg sem lepődik. A németek legalább csak a felsőt akarják levetetni, nem pedig azt a bizonyos elsődleges nemi jelleget.
Ezzel a nagy szabadságelvűséggel viszont megint van egy bökkenő. Németország eszetlen jóemberkedésének köszönhetően rengeteg muszlimot fogadott be, ők viszont a magamutogatásban nem ismerik a tréfát. A nőknek talpig beöltözve kell járniuk, a strandon pedig bikini helyett burkinit hordanak, ami céljának megfelelően sokat bíz az ember fantáziájára.
A tömeges bevándorlás óta egyébként a németeknél is – ahogyan más, bevándorlást támogató országokban – drasztikusan megnőtt a szexuális erőszakra irányuló bűncselekmények száma. Emlékszünk még talán mindannyian, amikor 2015 szilveszterén Kölnben bevándorló férfiak csoportjai szexuálisan zaklattak nőket a főpályaudvar környékén, majd később kiderült, hogy szerte az országban voltak hasonló esetek. Pedig fel voltak öltözve... Ezért aztán, ha a szociáldemokrata képviselőnő felelőtlen óhaja meghallgattatik, ne csodálkozzon senki, ha következményei lesznek a liberális felfogás szülte megamutogatásnak. Jól mutatja egyébként ez az eset is azt, hogy mennyire meggondolatlanok a baloldali politikusok, hiszen ezerrel tolják az LMBTQ-lobbit, miközben a muszlim országok némelyikében egyenesen halállal büntetik a homoszexualitást. Tipikus esete ez annak, amikor a kutya a saját farkát kergeti.
Összességében viszont nincs mit csodálkozni, hiszen a németek, amikor nácinak kellett lenni, a legnagyobb nácik voltak, majd kommunistaként jeleskedtek, most pedig, hogy a liberalizmus van porondon, nyomják ezt is ezerrel, mint a süket a csengőt. Az pedig külön vicc kategória, hogy egy energia- és élelmiszerválság közepén egy német képviselőnőt a „felül semmi” kérdése izgatja a legjobban.
Fotó: maszol.ro
