Pesti Srácok

A japánok túl fehérek lettek, beindult a liberális dárdaroham

A japánok túl fehérek lettek, beindult a liberális dárdaroham

A haladó nyugati ideológia szemében az ázsiaiak már régóta nem számítanak megóvandó kisebbségnek, sőt, kulturálisan fehérnek számítanak, vagyis a liberális világ számára a BLM-mozgalom és az LMBTQ-agyrém ellenségei lettek az elmúlt évek során. Ennek oka nagyon egyszerű: egyes ázsiai népekre a mai napig is irigykedik a nyugat, a keleti technológiai fejlettség elképesztő méreteket ölt, az ott élő emberek pedig szorgalmasak, patrióták, de ami a “legrosszabb”, hogy nemcsak menők és trendik, de rendkívül hagyományőrzők is, ez utóbbi tulajdonság pedig nem tűri a Nyugat által diktált narratíva legbicskanyitogatóbb részeit. Éppen ezért a BBC a napokban egy vaskos lejárató cikket közölt Japánról, a dolgozatban pedig arra panaszkodnak, hogy Japán elutasítja a bevándorlást, őrzi az ősi szokásait, ami a cikk szerint természetesen az ország fejlődésének megtorpanását, a lakosság elöregedését és úgy általában a pusztulást hozza hamarosan a japán népnek. És lassan a szusit is be kellene tiltani, az animéről nem is beszélve, ahol nem képviseli senki a transzneműeket, sőt, a nőket is méretes mellekkel és széles csípővel ábrázolják. Ez utóbbit nem írta le a BBC, csak szerintem ez lesz a következő lépés.

“Japán volt a jövő, de végül a múltban ragadt” címmel közölt egy részletes lejárató cikket Japánról a független és objektív BBC. A csatorna szerint az ország azért került minden tekintetben válságba, mert elítéli a bevándorlást és egy alapvetően patriarchális társadalmat üzemeltet, vagyis pont azt csinálja, amit évszázadokkal ezelőtt.

A cikk szerint talán ennél is nagyobb bűn az, hogy az országba érkezőktől és az ott letelepedni vágyóktól a társadalom megköveteli azt, hogy beilleszkedjenek, hogy alkalmazkodjanak a helyi életmódhoz. Skandallum, hisz milyen boldogok Európában egyes illegálisan érkezők, akiktől nem lehet elvenni a jogot, hogy nőket erőszakoljanak meg, hogy templomokat rongáljanak és hogy az adófizetők pénzén ingyen éljenek valahol, mint például Nagy-Britanniában.

A cikk eképpen panaszkodik:

PestiSracok facebook image
MTI/EPA/Majama Kimimasza

Egy rövid hatásszünet és könnycsepp-elmorzsolás után pedig a következő sokkoló észrevétellel folytatja a szerző:

De tudjuk, hogy ha valakit a BBC hasábjain szidnak, vagy a nyugati haladás szektás papjai gyaláznak, akkor az a valaki valamit igencsak jól csinál, és a szóban forgó cikk már a legelején elmondja, hogy miért haragszik és/vagy irigykedik éppen Japánra.

– írja a BBC.

Sőt, egyéb Japánnal szembeni sérelmek is felbukkannak az írásban, például a következő:

A cikk részletesen kitér arra, hogy Japánban nem éri meg ingatlant vásárolni, mert azok gyorsan elvesztik az értéküket. Ez valóban rossz hír lehet, viszont ha belegondolunk, és beszélünk liberálisul, akkor úgy is értelmezhetjük, hogy Japánban olcsón lehet használt ingatlanhoz jutni, nem feltétlenül kell az embernek az egész életére eladósodnia, hacsak nem gondolkozik vadonatúj építésű luxusingatlanban.

Onnan lehet tudni, hogy a haladó érvelés nem áll meg a lábán, hogy azonnal belekeverik ilyenkor a történetbe a nácikat, a szélsőjobbot, és mindenkit, aki próbál normálisan élni.

– írják.

MTI/EPA/Franck Robichon

A cikkből jól látszik, hogy megvan a liberális kilövési parancs Japán ellen, mert hiába próbálkozik a libsi mainstream, nem tudják átütni a helyi kultúra pajzsát. Jól látszik az is, hogy hamarosan vége lehet azoknak az időknek, amikor a liberális fiatalok szusit rendelnek az esti film mellé, ahogy hamarosan a manga és az anime is kiszorul a menő dolgok közül, sőt, nagyon sok haladó meg fogja bánni – mert meg kell bánnia –, hogy néhány évvel ezelőtt koi pontyot, kandzsikat, gésát, vagy cseresznyevirágzást tetováltatott magára, de olyanok is szép számmal voltak, akik annyira japán-imádatban éltek, hogy komoly összegeket költöttek nyelvórákra. De hamarosan érkezik a legújabb múlt, ahol mindennek már semmi keresnivalója nem lesz, a szamurájok pedig a SS-szel lesznek egy szinten.

Mindez pedig csak azért, mert a japánok is kulturálisan fehérek

Nyilvánvaló, hogy Japánban is vannak problémák és furcsaságok, amiket nem tudunk és nem is lehet európai, vagy amerikai ésszel értelmezni. Ahogy a szusi is más, mint a marhapörkölt, a a távoli problémák is más jellegűek. Igen, a japánok sokat dolgoznak, szinte belehajszolják magukat a kifulladásba, és nem normális, hogy viszonylag magas az öngyilkosok aránya, sőt, az sincs rendben, hogy már külön neve van is annak a jelenségnek, amikor fiatalok életvitelszerűen otthon maradnak, ki sem mozdulnak és mindent az interneten keresztül intéznek.

De gondolkodjunk el egy percre. Valóban annyira más ez, vagy annyival rosszabb ez, mint bizonyos társadalmi problémák a nagyon haladó szemléletű Európában, vagy az USA-ban? Az, hogy a fiatal tinik nem otthon maradnak, hanem Pride-felvonulásra mennek? Hogy nem képesek egészséges társadalmi interakciókat kialakítani, ezeket pedig a TikTok helyettesíti? Hogy a Nyugaton egyre több fiatal gondolja úgy, hogy a zavart a fejében csak egy nemátalakító műtét oldhatja fel? Hogy az USA nagyvárosaiban olyan drága egy albérlet, hogy hajléktalan-sátorvárosok uralnak bizonyos kerületeket? Nem gond, hogy egyre több tizenéves lány gondolja úgy, hogy felesleges dolgoznia, mert el tudja tartani magát abból, hogy az OnlyFans-en vetkőzik a szülők tudta nélkül? És az, hogy mindez a szülők tudta nélkül történik, mert azoknak fogalmuk nincsen, hogy mit csinál a gyermek a szabadidejében?

Szerintem ezeken érdemes először agyalni, aztán megbotránkozhatunk rajta, hogy a tinilányok használt alsóneműit árusító automaták vannak szerte a japán nagyvárosokban. De legalább nem OnlyFans-eznek. És legalább nem neokommunista haladók.

Fotó: MTI

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.