Kibuktak a mimózalelkületű aktivisták, amiért a Disney már nemcsak tanít és nevel, hanem újra szórakoztat
Telesírta a szakmai lapokat a Disney és a leányvállalata, azaz a Pixar stúdió diverzitáskapitány alkalmazottai, miután a fejesek úgy döntöttek, hogy igyekeznek nem csődbe menni, és ezért visszább vesznek a woke-propagandából.
Az idei év végre jó év volt a Disney-nek és a Pixarnak, nem buktak meg kivétel nélkül az animációs filmjeik. A csoda nem a semmiből jött, egyszerűen kivágták a filmjeikből a propagandát. A részvényesek ugyanis pénzt akartak látni, nem pedig tanítani és nevelni az ifjúságot az öreg perverzek fura szokásainak tiszteletére. Nagy öröm ez mindenkinek, okultak a rossz példából, mely szerint amelyik cég túltolja a woke-ot, az tönkremegy.
Nem így az alkalmazottak egy része, akik a DEI-kvóták alapján kerültek a céghez. Ők rendkívüli módon elszomorodtak azon, hogy nem tudnak elég LMBTQ-tartalmat beleerőltetni a filmekbe. Sőt, arra is akadt példa, hogy a Disney utasította őket egész, a transzneműségről szóló szekvenciák eltávolítására. Mert ugye mi más kellene egy gyerekeket célzó mesébe, mint annak a bemutatása, hogy milyen szar élete van egy transzneműnek.
A sztorin dolgozó, önmagát transzneműként definiáló Pixar-alkalmazott így fogalmazott a Hollywood Reporternek:
A Disney már régóta nem a nagyszerű tartalmak készítésével foglalkozik. Ők a profitszerzéssel foglalkoznak. Még két évvel ezelőtt is, amikor a Pixarnál dolgoztam, volt egy találkozónk
Kollégájának meg következőt sikerült kinyögnie ugyanott:
Az epizód a végső formájában annyira gyönyörű volt, gyönyörűen illusztrálta a transzneműség néhány tapasztalatát, és szó szerint életeket mentett volna meg azzal, hogy megmutatta volna azoknak, akik egyedül és szeretetlennek érzik magukat, hogy vannak emberek, akik megértik őket”
A két megszólaló meglehetősen pontosan igazolja az összes előítéletünket, mely szerint az intézményeket megszálló LMBTQ-aktivisták mások pénzét a saját életmódjuk népszerűsítésére, illetve a saját elbaszott életük igazolására szeretnék költeni. Az aczéli kultúrpolitika nagy hármasából (tanít, nevel, szórakoztat) az első kettőt folytatni. Hiszen mi másért is mennénk a gyerekes családok moziba, mint hogy identitásválságban és nemi diszfóriában szenvedő, az uralkodó ideológia miatt kezelés nélkül hagyott szerencsétlen bolond életén elmélkedjenek. A volt vezérigazgató, Bob Chapek, aki alatt elkezdtek visszatérni a hagyományos mesékhez, így próbálta elmagyarázni az egyszeregyet a nyafizó alkalmazottainak:
A lényeg az, hogy az üzenetközvetítésnek a filmjeinkbe és tévéműsorainkba való beépítése nem az első számú prioritás. Szórakoztatónak kell lenniük, és ahol a Disney vállalat pozitív hatást gyakorolhat a világra, legyen szó akár a különböző típusú emberek elfogadásának és megértésének elősegítéséről, az nagyszerű”.
Nem értették meg. De a Disney kitart amellett, hogy már mégsem indoktrinálni szeretnék a gyerekeket, így a 2026-ra tervezett filmjükből, ami egy testet cserélő hódról és emberről szól, mind a transzneműség, mind a klímaaktivizmus témája kikerült.
És miközben a Disney újra rekordbevételeket könyvelhet el, köszönhetően annak, hogy újra filmeket készítenek, az aktivisták animációs céget alapítanak, ahol majd legyárthatják az elmebeteg ötleteiket, amiket a kutya nem fog rajtuk kívül megnézni.
Újabb apróság került a helyére a világban.
