Pesti Srácok

Meglepő nevek is felkerültek a Politico év vesztesei közé, de nem indokolták meg, hogy miért

Meglepő nevek is felkerültek a Politico év vesztesei közé, de nem indokolták meg, hogy miért

Több olyan név is felkerült a Politico "az év Arany Málna-díjasokat" tartalmazó listájára, amelyet nem néztünk volna ki a brüsszeli lapból. Az eddig a támadásokat megúszó Olaf Scholz most kapott hideget-meleget, Ursula von der Leyent kétszínűnek nevezték, de több név esetében nem indokolják, hogy miért gyarapítja a vesztesek táborát. És még egy érdekesség: ezen a listán nem szerepel Orbán Viktor neve. Egy furcsa összeállítás margójára.

Kiosztotta éves Backhanded-díjait a Politico, azaz ismét megnevezte az idei év Európához vagy az Európai Unióhoz köthető veszteseit külön kategóriákra osztva.

A legérdekesebb díjazott Ursula von der Leyen, akinek úgynevezett „Emmanuel Macron kétszínű elismerést” osztott ki a brüsszeli hírportál.

PestiSracok facebook image

A cikkben ugyan emlékeztettek, „Ursula első bizottsági elnöki ciklusát azzal töltötte, hogy a kontinens legzöldebb politikusaként pozicionálta magát, és kivezettette többek között a belső égésű motorok használatát 2035-ig,” de nem derül ki a cikkből, hogy von der Leyen mely döntéseit tartja károsnak a lap.

Ennek ellenére a bizottsági elnökről is elneveztek egy díjat a „Charles Michel-nek való nem megfelelésért”, amelyet António Costa, az Európai Tanács új elnöke kapott. Ugyanis Charles Michel az egyetlen olyan európai tanácsi elnök, aki kétszer mondott le hivatalából.

Megjegyezték, hogy a volt portugál miniszterelnök érkezése más okból is vízválasztó: mozambiki származásával ő az első etnikai kisebbséghez tartozó személy, aki az Európai Unió egyik legfőbb intézményét vezeti. Azt pedig mi tesszük hozzá, hogy itt sem derült ki, miért kapott "negatív minősítést" az újdonsült elnök.

A „Nigel Farage-díjat” az EU egységéért Donald Trump kapta.

A Politico szarkasztikusan megjegyzi, hogy az Európai Unió legutóbb Nigel Farage-nak köszönhette, hogy ennyire egységes volt.

A lap szerint ugyanígy remélik Brüsszelben, hogy a leendő amerikai elnök újra összefogásra sarkallja majd uniót, a „NATO-szövetségesek elhagyásával kapcsolatos fenyegetései pedig felpezsdíthetik a blokk védelmi erőfeszítéseit.”

A kereskedelmi háborúra vonatkozó ígéretei arra ösztönözhetik az országokat, hogy komolyan vegyék a gazdasági reformokat. Az egyre bizonytalanabbá váló világ valósága arra fogja kényszeríteni a vezetőket, hogy közös álláspontok mentén fogjanak össze.

A „Neville Chamberlain-díjat” Olaf Scholz kapta a béketeremtésért. Az indoklásban az áll:

Ráadásul a Politico egyenesen puhányságnak nevezi Olaf Scholz újraválasztási kampányát, amely szerint nem küldött nagy hatótávolságú Taurus rakétákat Ukrajnába a béketeremtés lehetőségéért.

Az „üres fenyegetésekért” az az Iratxe García kapta meg a „Kim Jong-Un-díjat”, aki az Európai Parlament szocialista küldöttségének vezetőjeként újra és újra azzal fenyegetőzött, hogy kilépnek az Ursula von der Leyen európai bizottsági elnököt támogató centrista többségből, ha nem teljesítik követeléseiket. Például azt, hogy Nicolas Schmit, a szocialisták bizottsági elnökjelöltje maradhasson biztos, vagy hogy Raffaele Fittóból, Meloni egyik emeberéből ne legyen bizottsági ügyvezető alelnök. Végül egyik követelés sem teljesült.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.