A határok kérdése: emlékeztető, hogy miért is kell fenntartanunk határaink védelmét
Az alázat nélkül született és arroganciára nevelt Angela Merkel 2015-ben az illegális migránsok korábban példátlan, tömeges beáramlása kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy kizárólagos, szuverén joga van dönteni Európa sorsáról. Végülis ő Németország kancellárja, és ezt nem is kell tovább magyarázni.
Azóta Európát – mely így a migránsok egyik kedvence úti céljává vált – elárasztották a gazdasági „menekültek” a világ minden tájáról. A Soros György talpnyalói által irányított liberális aktivisták pedig nagy lelkesedéssel üdvözölték őket. Így rövid időn belül Európa megtelt dokumentumok nélküli bevándorlókkal, akiket mesterien kiképeztek – Soros és társai – arra, hogy miként lehet a kontinenst totálisan hülyére venni.
Magyarország, azt követően, hogy (viszonylag nem régen) újra felfedezhette a „nemzet” fogalmát, másként látta a dolgokat és azonnal elutasította a papírokkal nem rendelkező gazdasági migránsok hadainak ellenőrizetlen beáramlását.
Teljes mértékben szuverenitása keretein belül eljárva Magyarország kimondta, hogy nem csak hogy mindenki egyenlő a törvény előtt, hanem hogy a törvény megszegésének következményei vannak. Ennek közvetlen következményeként Magyarországot azóta is folyamatosan zaklatják, üldözik; a liberálisok minden lehetséges módon megpróbálnak bennünket megbüntetni. Még most is, amikor Európában mások is kezdenek lassan ráébredni, hogy nem igazán jönnek agysebészek meg repülőmérnökök a kibocsátó országokból (abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a fejlődő világban sincs túltermelés sebészekből és mérnökökből), Magyarországot továbbra is kipécézik és büntetik – pusztán azért, mert mi előre láttuk a sötét jövőt és úgy döntöttünk, hogy megvédjük magunkat. Személyes véleményem e tekintetben az, hogy nem lehet eléggé kihangsúlyozni, milyen veszélyt jelent egy ország számára az a fajta liberális hozzáállás, mely feladja határainak védelmét.
Nagy-Britannia az egyik legjobb példa erre a veszélyre. Az Egyesült Királyság 2020. január végén hagyta el az Európai Uniót a 2016-os népszavazást követően. A közösségből való távozásra vonatkozó döntés fő oka a migránsok rosszul kezelt beáramlásával való általános elégedetlenség volt. A választóknak az országba tömegesen beengedett bevándorlókkal kapcsolatos véleményét folyamatosan figyelmen kívül hagyták az egymást követő kormányok a hatvanas évektől kezdve. Mivel az embereknek szüntelenül azt állították az őket szolgáló vezetők, hogy meg van kötve a kezük az uniós szabályok miatt, a népszavazáson voksukat leadó britek azt gondolták, hogy az unióból való kilépéssel a brit parlament azonnal visszaszerzi a határok fölötti ellenőrzést.
Sajnálatos módon a Brexit nem érte el ezt a kívánatos célt. Mivel Nagy-Britannia továbbra is részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének, az uniós ügyvédek és az uniós jog felülírják a nemzeti aggályokat. Ami a nagy-britanniai bűnözési helyzetet illeti, az ország tele van albán gengszterekkel. A brit rendőrség szerint a teljes brit kokainpiac immár kizárólagosan az albánok ellenőrzése alatt áll. Az albánok más bűncselekmények elkövetésében is aktívak, különös tekintettel az embercsempészetre.
Az egyik ilyen albán embercsempész, Adriatik Hysenlika, jelenleg egy brit börtön lakója. A brit adófizetők ruházzák, etetik, gondoskodnak róla. Az ő története nem különösen szokatlan, és rávilágít arra, hogy az ország kormánya teljes mértékben elveszítette a külföldi bűnözők és a határok feletti ellenőrzést.
Hysenlikát Belgiumban ítélték el 60 bevándorlással kapcsolatos bűncselekmény miatt, de bebörtönzése előtt elhagyta Belgiumot és Nagy-Britanniát vette célba. Megérkezve Nagy-Britanniába Hysenlika menedékkérelmet nyújtott be arra hivatkozva, hogy hazájában, Albániában üldözésnek lenne kitéve. Hysenlika tartózkodási engedélyt kapott Nagy-Britanniában.
Amikor a belgák végre megtalálták Hysenlikát, hivatalos úton kérték letartóztatását és kiadatását Belgiumnak börtönbüntetése letöltése érdekében. A brit rendőrség le is tartóztatta Hysenlikát és kitoloncolásáig börtönben helyezték el. Ezen a ponton azonban a józan észt törölték az egyenletből: Hysenlika ügyvédei fellebbeztek kiadatása ellen.
Hysenlika fellebbezése két ponton nyugszik. Először is állítása szerint a belga börtönök túlzsúfoltak és ez sértené emberi jogait. A börtönbeli túlzsúfoltság sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét. Arra az esetre, ha ez nem lenne elegendő fellebbezése kedvező elbírálásához, Hysenlikának van egy másik ásza is a pakliban. Amikor a brit hatóságok elhitték azt a meg nem erősített állítását, hogy Albániában üldöztetésnek lenne kitéve (feltehetően a helyi rendőrség által), engedélyt adtak neki, hogy letelepedjen az Egyesült Királyságban. Hysenlika le is telepedett az Egyesült Királyságban és családot alapított. Hysenlika ügyvédei azt állítják, hogy abban az esetben, ha Nagy-Britannia most kiutasítaná, akkor nem tudná tartani a kapcsolatot kétéves kisfivával, ez pedig korlátozná a privát- és családi élethez való jogát.
Nagy-Britannia ezzel behúzta magát a csőbe. A brit adófizető olyan helyzetbe kényszerült, hogy nem csak a szállást és ellátást finanszírozza egy bűnöző számára, hanem azoknak az ügyvédeknek a díját is, akik a megérdemelt kiadatását próbálják megakadályozni. Minimális józan ész elegendő lenne belátni, hogy ez nem több jogi csűrés-csavarásnál: a jogi kiskapuk kijátszása olyan emberek által, akik meg tudják fizetni a kétes erkölcsű ügyvédek szolgáltatásait.
Magyarországnak is van e tekintetben tapasztalata. 2020-ban a kormánynak olyan ügyvédek hadát kellett visszavernie, akik kihasználták az uniós emberi jogi szabályokat a magyar börtönök állítólagos túlzsúfoltságára hivatkozva. Ezek az ügyvédek, akiknek a tevékenysége teljes mértékben az ország nemzeti érdekeivel ellentétes volt, milliókat kerestek azzal, hogy az uniót Magyarország megbüntetésére buzdították.
Van azonban egy fontos különbség köztünk és a Nyugat között. A Nyugattal ellentétben mi nem adtuk át határaink védelmét senkinek. A magyarok tisztában vannak vele, hogy a határok ellenőrzése feletti jogról való lemondás egyet jelent a vazallusi sorral.
Abban a pillanatban, amikor egy ország lemond határainak védelméről, elveszti függetlenségét. Egy határok nélküli ország, egy olyan ország, mely nem védi határait, nem tartható szuverén államnak. Ezzel mindenkinek tisztában kell lennie, de úgy tűnik, hogy sok nyugati országban, ahol a határok ellenőrzéséről lemondtak, nincs meg ez a felismerés.
2015 óta Magyarország folyamatosan harcol a tömeges, illegális migrációval szemben. És ezen túlmenően folyamatosan harcolunk egy olyan szervezet szüntelen támadásaival szemben is, melyhez jómagunk is tartozunk és melynek az lenne a dolga, hogy segítsen, nem pedig az, hogy akadályozzon bennünket erőfeszítéseinkben.
Minden magyarnak meg kell értenie, hogy a kérdésben a megadás nem opció. Addig kell küzdenünk, amíg el nem érjük a célunkat. Európa többi része lassan kezd rájönni, hogy milyen óriási hibát követtek el, amikor feladták a határaik feletti ellenőrzést. Magyarország kötelessége, hogy tanuljon a nyugati káoszból és továbbra is szilárdan kiálljon eddigi álláspontja mellett.
Fotó: MTI/EPA/Toms Kalnins
