Brüsszeli pálfordulás: Egy új bizottsági csomagtervezet szakít a Green Deal-lel – Eső után köpönyeg?
Nagyon úgy fest, hogy az Európai Unió belátta a Green Deal kudarcát, amelyet a Politico által megszellőztetett dokumentum igazol. Bár a szövegben továbbra sem vallják be a vezetők, hogy szakítanak a klímasemlegesség politikájával, sem a belsőégésű motorok kitiltása, sem a szénvám nem szerepel már az uniós tervek között. Az amerikai elnök felbukkanása és Donald Tusk hirtelen jött bírálata új helyzetet teremt az Európai Unióban. A labda az Európai Bizottság elnökénél pattog.
Mintha kicserélték volna az Európai Unió vezetőit, mióta Donald Trumpot hivatalosan is beiktatták amerikai elnökként. Trump első rendeletei között kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből, 2017 után másodjára – mivel elődje, Joe Biden a két kilépés között visszaléptette a megállapodásba. Habár a régi-új elnök nyolc évvel ezelőtti lépése után óriási felháborodást keltett a nyugati világban, vezetőik kígyót-békát kiabáltak rá, és sorra átkozták el, szó bennszakadt, hang fennakadt, és lehelet megszegett Brüsszel háza táján.
Egészen idáig. A Politico oldalán ugyanis kiszivárgott egy dokumentum, amely alapján az unió új gazdasági doktrínája, az úgynevezett „gazdasági iránytű” szakít a Green Deal-lel, azaz a 2019-ben bevezetett zöld megállapodással.
Ezzel az Európai Bizottság többek között először 55, később 60 százalékkal akarta csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátás mértékét 2030-ig, valamint 2035-re be akarta tiltatni a belsőégésű motorokkal felszerelt járműveket. A nagy tiltásokkal nem kevésbé „nagy célt” tűztek ki, mint az üvegházhatást okozó gázok nettó kibocsátásának nullára csökkentését 2050-re, amellyel így Európa lenne (vagy lehetett volna) az első „klímasemleges kontinens.”
Donald Trump megváltoztatta Brüsszelt
A hangzatos ígéretek egyébként sem tűntek megvalósíthatónak minden tagállam számára, de az ukrajnai háború kitörése és Oroszország fékevesztett, végül visszafelé elsülő szankciózása csak rontott a helyzeten. Németország – aki eddig éllovasként igyekezett megfelelni a Green Deal-nek az atom- és a szénerőművek bezárásával – a háború kirobbanása után fél évvel lóhalálában nyitotta meg újra a szénerőműveit, és próbálta menteni a menthetőt. Hiába.
Aztán a többi tagállam is rájött arra, hogy a klímasemlegesség lehetetlen küldetés, pláne azon országoknak, amelyek feleannyi GDP-termeléssel sem rendelkeznek, mint Franciaország vagy Németország. Egyedül Brüsszel nem akarta tudomásul venni, hogy a „nagy cél” elérése meghiúsult. A dokumentum létrejötte és annak kiszivárgása viszont egy új helyzetet teremtett.
A brüsszeli lap szerint a mindent a végletekig szabályozó politika helyett lazábbak lesznek az elvárások a tagállamok felé annak érdekében, hogy a lehető legtöbb figyelmet fordítsák az európai versenyképességre – ahogyan a Draghi-jelentés szorgalmazta korábban.
Az első projekt az úgynevezett „egyszerűsítési irányelvek és rendeletek” megalkotása. Az Európai Bizottság szerint egyes területeken fel kell gyorsítani és javítani kell a meglévő politikákat, míg más területeken az új valósághoz való alkalmazkodás érdekében szemléletmódosításra lesz szükség. Vagyis Donald Trump nyilatkozatai az Egyesült Államok felgyorsult átalakulásának feladásáról csak megerősítették Brüsszelnek, hogy korrigálnia kell a jelenlegi irányvonalat.
Felszínen karbonsemlegesség, a gyakorlatban "mindent vissza"?
Igaz, a dokumentum szövegben mégis azt ígéri, továbbra is cél a karbonsemlegesség az uniós gazdaságban 2050-re.
„Európa ambiciózus keretet állított fel annak érdekében, hogy 2050-re dekarbonizált gazdasággá váljon. Továbbra is haladnia kell céljai felé, ideértve a 2040-et is, mert ez biztonságot és kiszámíthatóságot biztosít mind a vállalatok, mind a befektetők számára. Ráadásul, amint Draghi jelentése is mutatja, a dekarbonizációs politikák a növekedés erős motorját jelentik, ha jól integrálódnak az ipari, verseny-, gazdasági és kereskedelmi politikákkal”
– olvashatjuk a kiszivárgott tervezetben.
Ez csak a felszín.
A környezetvédelmi kérdések újragondolását a leghangosabban ugyanis az Európai Néppárt (EPP) követeli, vagyis Ursula von der Leyen EP-frakciója. Már január 18-án, Trump elnöki beiktatása előtt tartották az EPP vezetőinek találkozóját, amelyben nyílt levélben szólították fel a Bizottságot, hogy legalább két évvel késleltesse a pénzügyi és vállalati fenntartható fejlődésről szóló rendeleteket, valamint az új uniós adót, a szénvámot (CBAM). Ennek értelmében megadóztatnák az olyan szén-dioxid-intenzív importtermékeket, mint a vas és az acél. A decemberben megszavazott rendelkezés célja „megakadályozni, hogy a környezetszennyező külföldi termékek aláássák a zöld átmenetet.”
Donald Tusk hirtelen "pálfordulása"
Az EPP képviselői azt is hangsúlyozták, hogy ellenzik a megújuló energiával kapcsolatos új célokat a zöld megállapodás részeként.
Sőt: az Európai Néppárt már ahhoz is elkezdett ragaszkodni, hogy az EU klímapolitikája „technológiasemleges” legyen – azaz nem részesít előnyben bizonyos technológiákat, például a hőszivattyúkat a szénsavas kazánokkal szemben, vagy a megújuló energiaforrásokat az atomenergiával szemben, és nem tilt be olyan technológiákat, mint a belső égésű motorok.
Ezután érkeztünk el ahhoz a ponthoz, hogy Donald Tusk lengyel miniszterelnök – aki sokáig Brüsszel kedvence volt – egyszerűen nekiment a Green Deal-nek még múlt héten.
Az európai szabályozások egyes országokban elfogadhatatlanul megdrágították az energiát. Hogyan akarunk versenyezni Kínával vagy Amerikával, ha az energia háromszor drágább? Ha csődbe megyünk, senkit nem fog érdekelni a környezet. (…) Kísértetiesen megjósolhatóak a politikai következmények, ha olyan akciókat folytatunk, amelyek drága energiát eredményeznek
– figyelmeztetett Donald Tusk Strasbourgban. A lengyel kormányfő azzal is fenyegette az Európai Uniót, hogy ne vezesse be azt az ETS2 csomagot, amely az otthonok fűtésére és az autók fűtésére használt fosszilis tüzelőanyagokra kivetett szén-dioxid-adót is tartalmazta, és amely 2027-ben lépne hatályba.
Stefan De Keersmaecker, a Bizottság szóvivője viszont leszögezte:
Bár a gazdasági iránytű egyik fontos pillére a bürokrácia csökkentése, a Green Deal keretében vállalt kötelezettségek továbbra is teljes mértékben érvényesek.
Felmerül a kérdés, hogy ha az Európai Néppárt valóban felülvizsgáltatná a Green Dealt, és a bizottsági dokumentumban foglalt rendelettervezetek is ebbe az irányba mennek, mégis mi garantálná a karbonsemlegességi célokat vagy éppen az áramra való átállást a földgáz helyett?
És persze itt a másik dilemma: nem lenne egyszerűbb belátnia az uniónak, hogy néhány év alatt kudarcot vallottak a „nagy terv”?
