Pálfordulást hozhat Donald Tusk új kommunikációs stratégiája a klímapolitikájában?
Ma nemcsak Ursula von der Leyen változtatta meg kommunikációs stratégiáját, és a Trump-féle Amerikával való együttműködést emelte ki. Donald Tusk is így tett, méghozzá a klímapolitikában kereste a platformot az újdonsült amerikai elnökkel. Ám ebben az esetben elvileg akár kardcsörtetésre is sor kerülhet az Európai Bizottság elnökével, akinek rendelete jelenleg előírja, hogy 2035-re csak elektromos meghajtású autók közlekedhetnek. Ám Tusk valószínűleg csak szavakban képviseli az uniós klímapolitika újragondolását. Erre viszont rá is van kényszerülve.
Alaposan felkavarta az állóvizet Donald Trump. Mióta nemcsak, hogy megnyerte az amerikai elnökválasztást októberben és beiktatták most hétfőn, hanem száznál is több rendelet megalkotásával rúgta rá az ajtót a világpolitikára, hirtelen az európai politikai hozzáállás is megváltozott. Például Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke egyik pillanatról a másikra "felismerte", hogy az európai érdekeket kell preferálni, mert szerinte az európai gazdasági erő fenntartása és növelése kulcsfontosságú.
„Alkalmazkodnunk kell az új és változó játékszabályokhoz, miközben továbbra is maradjunk hűek az európai értékekhez”
– jelentette ki von der Leyen szerdán, Strasbourgban.
Ezután kihangsúlyozta, hogy az EU egyik legfontosabb partnere az Egyesült Államok.
„Az EU és Amerika között egyedülállóan integrált gazdasági kapcsolat áll fenn, a kereskedelem volumene eléri az 1500 milliárd eurót, és munkahelyek milliói függenek e kapcsolat fenntartásától mindkét oldalon. Az EU prioritása az új amerikai kormánnyal a korai kapcsolatfelvétel, a közös érdekek megvitatása és a pragmatikus tárgyalási alapok megteremtése”
– részletezte az Európai Parlament plenáris ülésén.
Nem ő az egyetlen, aki – legalábbis szavakban – elásná a csatabárdot az új amerikai elnökkel. Ugyanis egyre több európai vezető fogalmaz meg együttműködési szándékot Trumppal, miközben eddig ő volt maga a patás ördög az európai liberálisok szemében.
Igaz, Edgars Rinkevics, Lettország elnöke már most aggódik amiatt, hogy Donald Trump feladta Joe Biden Green New Dealjét, azaz az Új Zöld Megállapodását és kiléptette az Egyesült Államokat az ENSZ párizsi klímaegyezményéből.
Ha ez nem lenne elég, rendkívüli állapotot vezet be az amerikai energiaszektorban, és bejelentette, hogy az USA-ban felszámolják az olaj- és gázkutatás, illetve -kitermelés korlátozásait ("Drill, baby, drill!").
Szemben a lett elnökkel, van egy olyan liberális vezető, aki eddig a migrációs politikától eltekintve szinte mindenben a brüsszeli passzátszelet fújta, most viszont egy platformra került az amerikai elnökkel a klímapolitikát illetően. Donald Tusk lengyel miniszterelnök, aki eddig kritikátlanul támogatta Ukrajnát, és szavazta meg a sokadik Oroszországgal szembeni szankciókat (amelyek csak drágították az európai energiaárakat), most azt javasolta, hogy az EU klímapárti reformokkal térjen vissza a Green Deal előtti korszakba.
Ráadásul éppen azzal érvelt, hogy meg kell fékezni az európai energiaárak még súlyosabb elszabadulását. Sőt, vissza kell vonni azt a bizottsági rendeletét, amely szerint 2035-re csak elektromos hajtású autók közlekedhetnek az unió tagállamaiban.
„Az európai szabályozások egyes országokban elfogadhatatlanul megdrágították az energiát. Hogyan akarunk versenyezni Kínával vagy Amerikával, ha az energia háromszor drágább? Ha csődbe megyünk, senkit nem fog érdekelni a környezet. (…) Kísértetiesen megjósolhatóak a politikai következmények, ha olyan akciókat folytatunk, amelyek drága energiát eredményeznek”
– figyelmeztetett Donald Tusk Strasbourgban. Azt is hozzátette, hogy ne vezesse be az európai unió lóhalálában azt az ETS2 csomagot, amely a fosszilis tüzelőanyagot használó háztartásokat hivatott fedezni.
Bár a Rzeczpospolita véleménycikkében azzal indokolja Tusk gyors pálfordulását, hogy a lengyel kormányfő „ráérzett a politika realizmusára és a társadalom hangulatváltozására”, valójában ennél többről van szó.
Mint ahogyan a PestiSrácok.hu-n már eme cikk írója kifejtette, a lengyel uniós elnökség erős nyomás alatt van. Németország és Franciaország politikai helyzete instabil, hosszútávú szövetségese, az Egyesült Államok pedig épp most váltott vezetőt, aki nem osztja Tusk Ukrajna-barát politikáját.
Ezért a lengyel miniszterelnök – mint ahogy most is – arra a területre igyekszik kormányozni a felszólalását, amelyben egy követ fújhat a mindenkori amerikai elnökkel, jelen esetben Trumppal.
Tusk esetében persze mindig felmerül a kérdés, hogy a jól hangzó szöveget kíséri-e cselekedet is, és próbál-e hatni Ursula von der Leyenre az uniós klímapolitika újragondolásában. Illetve, ha ez meg is történik, nem késő-e változtatni ezen akkor, amikor minden tagállam ennek az uniós klímaelvnek rendelte alá a saját gazdaságpolitikáját, mint például a magyar kormány.
