Germán hadügyminiszter: az, hogy mi a demokrácia, azt én mondom meg!
Még csak most jutottam el odáig, hogy az olyan, normál esetben Európa jövője szempontjából pusztán akarat és részvét nélküli parancsvégrehajtónak tekintendő „vezetők” müncheni előadását is meghallgassam. Kár volt ennyire ráérni, mert Boris Pistorius nagyot ment, a nemzetiszocialista reminiszcenciáktól kezdve a vulgársztálinizmusig minden előkerült, ami undorító.
Pistorius az amerikai alelnök beszédét kommentálta. Nem tetszett neki, hogy Vance bírálta őket, nem tetszett neki, hogy Vance konkrét esetekkel támasztotta alá azt az üzenetét, hogy Európa nyugati fele egyre jobban hasonlít a fáradó és kései Szovjetunióra, ahol pont úgy nyomják el az övektől eltérő véleményeket és szorítják ki az uralkodó elit bírálóit a nyilvánosságból. Nem egyszer a titkosrendőrséget és a karhatalmat is felhasználva. J. D. Vance kimondta a nyilvánvalót, Európában
a vezetők félnek a saját népük hangjától és a véleményétől”
Ez pedig egyenes út a kontinens lerohadásához, hiszen ahol nincs vita, ahol nem ütköznek eltérő álláspontok, ahol nem lehet egy-egy jelenséget különböző szempontok szerint vizsgálni, ahol nem lehet szabadon beszélni, ott nem lesz innováció, nem lesz fejlődés és nem lesz fehér emberhez méltó élet. Az Szovjetunió lesz vagy valami koszfészek a harmadik világban.
„Az Európában tapasztalható politikai elzárkózás egyre inkább úgy fest (...), mint amikor régi befolyásos körök a szovjet korszakból ismerős, visszataszító szavak – mint a félretájékoztatás és dezinformáció – mögé bújnak, csupán azért, mert nem tetszik nekik, hogy valaki más véleményt mondhat, vagy – Isten őrizz – másként szavazhat, netán meg is nyerhet egy választást”
– mondta Pistorius szemébe J. D. Vance, aki ettől éktelen haragra gerjedt.
Hölgyeim és uraim, ez elfogadhatatlan! Ez elfogadhatatlan!
– tiltakozott a német hadügyminiszter, éppen csak az asztalt nem verte dühében, amiért rosszakat mondtak az ő ezeréves Európai Birodalmáról. Majd kifejtette, hogy nein, nein és nein,
ez nem az az Európa, nem az a demokrácia, ahol én élek, és ahol most a választási kampányomat folytatom, és ez nem az a demokrácia, amelynek nap mint nap tanúja vagyok a parlamentünkben”
Aztán csak elkezdett kilógni a fagyott lódög lába, mert rájött, hogy túl szépeket mond, a végén még ő lesz a kürt, aminek hangjára leomlanak az AfD köré épített tűzfalak. És kimondta azt a mondatot, ami után az amerikai katonai rendészetnek gumibotot lóbálva illenék megjelenni a német minisztériumokban.
De a demokrácia nem jelenti azt, hogy a hangoskodó kisebbségnek automatikusan igaza lesz, nem dönthetik el, mi az igazság. Nem jelenti azt, hogy bárki bármit mondhat, és a demokráciának képesnek kell lennie megvédeni magát a szélsőségesekkel szemben, akik megpróbálják lerombolni. Boldog vagyok, hogy Európában élhetek, ahol ezt a demokráciát nap mint nap megvédik a belső és külső ellenségekkel szemben.
Azt majd ő eldönti, hogy mi az igazság. Ebben pedig segít neki az, hogy nem mondhat bárki bármit. Úgy könnyebb dönteni, ha csak egy lehetőség közül szabad választani. A demokrácia meg azt jelenti, hogy a demokráciát meg kell védeni az eltérő véleményektől, mert azokat szélsőségesek képviselik, akik közveszélyesek, akiket ausradírozni kell a nyilvánosságból. A szólás- és véleményszabadság csak lerombolná a demokráciát. És ő olyan Európában boldog, ahol a demokráciát megvédik a KÜLSŐ és BELSŐ ellenségekkel szemben is.
Belső ellenség. Már megint itt tartunk.
Meg ott, hogy Pistorius mondja meg, mi a demokrácia.
(A nyitóképen ismerős pozícióban látható Boris Pistorius...)
