Jól képen törölte magát az Európai Unió, de most legalább odatartja a másik arcát is
Mindenki ismeri azt az érzést, amikor eldönti, hogy belevágja a fejszéjét egy olyan ügybe, amiről tudja, hogy végül katasztrófába torkollhat. Azt a belső félelmet képzeljétek el, amikor nem csupán némi balsejtelem merül fel a lelkünk mélyén, nem csak a kockázat veszélyét érzékeljük, hanem belül tökéletesen tudjuk, hogy az erőfeszítéseink végül teljesen fölöslegesek lesznek. De csak azért is, homokba dugott fejjel csináljuk tovább és azokra vagyunk idegesek, akik figyelmeztetnek bennünket, hogy semmi értelme annak, amit csinálunk. Valahogy így érezheti magát az európai elit is, akik hibát hibára halmozva lökték bele Ukrajnát egy megnyerhetetlen háborúba, és azóta sem képesek kihátrálni az ostoba és felelőtlen döntésük mögül. Von der Leyen diktátor asszony most újra rátett egy lapáttal, tovább löki Ukrajnát lefele a lejtőn, közben húzva magával egész Európát. Ennek sosem lesz vége?
Félelem és reszketés borítja el az Európai Uniót, hiszen a magát okosnak képzelő európai elit pánikszerűen viselkedik az orosz-ukrán háború kirobbanása óta, és a rossz kezdést, borzalmas, önsorsrontó folytatás követte. Mindannyian tudjuk, hogy ennek a háborúnak ki sem lett volna szabad robbannia, de ha már megtörtént, még 2022 márciusában meg is lehetett volna állítani. Ez nem történt meg, azóta pedig csak úgy sorjáznak a hibás, kapkodó és becstelen döntések. A helyzetnek az ukrán társadalom mellett az európai emberekre is óriási hatása van, ez alól, mi magyarok sem vonhatjuk ki magunkat.
Az Ursula von der Leyen által vezetett uniós brigád fittyet hány nem csupán a harctéri állapotokra, a front állására, hanem a reálpolitikára is. Az ukránok lassan elvéreznek, az oroszok a front minden szakaszán előretörnek, céljuk pedig a felőrlő háború, amelyre hosszútávon már be is rendezkedtek. Lőszergyártás, személyi állományi tartalékok, ezekben mind sokkal jobban állnak az oroszok, az Európai Unió a közelébe se tud kerülni az oroszok hadianyaggyártásának, mert miközben minden nap csak beszélnek a kemény odalépésről, az oroszok cselekednek is, és csendben felturbózták minden szektorban a gyártási kapacitásukat. Az uniónak nincs terve, kapkod és üres szavakkal fenyeget, az oroszok pedig csinálják, amit kell, bárki bármit mond, jelenleg ez a helyzet, ezen nem változtatnak az elrettentésnek szánt kemény szavak.
Von der Leyen most az eddigi őrületre is rátett egy lapáttal és ahelyett, hogy szembenézne a realitással, azt mondta, hogy
csak olyan békemegállapodás lehet tartós, amely garantálja Ukrajna szuverenitását, területi integritását, és elismeri az ország európai uniós csatlakozási törekvéseit.
Miről is beszéltünk? Realitás? Amikor az amerikai erőfeszítések segítségével valamivel közelebb kerül a háború befejezése, az ukránok egyből igyekeznek kihátrálni belőle, az uniós rikácsolók pedig támogatják őket benne, miközben egyre több terhet rónak saját társadalmaikra. A homokba dugott fej azonban marad a mélyben, hiszen úgy érzik, már nem fordulhatnak vissza a semmibe vezető útról. Hatalmas terhet vehetnének le egész Európa, sőt a világ válláról, ha a harctéri- és politikai realitásokat figyelembe véve hagynák, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek az ukránok, de nem. Brüsszel úgy választja most is a háború folytatásának útját, hogy nincsenek meg hozzá az eszközei és a háttere, sőt valódi tervei sincsenek. De itt még nincs vége:
Történelmünkben a béke és az európai integráció mindig együtt jártak. Hozzuk hát be Ukrajnát az unióba! Járjuk együtt a béke útját!
Így folytatta az Európai Bizottság elnöke, von der Leyen ugyanis szembeköpve egész Európát, gyorsított eljárásban akarja felvenni az Unióba azt az Ukrajnát, amely szinte semmilyen szegmensben sem áll készen a felvételre, egyelőre óriási gazdasági problémákat okozna csak többek között a magyaroknak, és az elképesztő méretű korrupció, valamint a diktatórikus viszonyok semmilyen jogot nem adnak nekik a csatlakozásra. Milyen ország az, ahol az utcáról viszik el a férfiakat kényszersorozás útján, mint a vágóhídra szánt barmokat, ahol már ellenvéleményt sem lehet megfogalmazni a minidiktátor Zelenszkij és rezsimje ellen? A szabadság és egyenlőség nagy közös hazájába való Ukrajna? Ha mérlegre tesszük von der Leyenék regnálását, a cenzúra, az ellenvélemény letörése és a kíméletlen politikai elnyomás mellett a korrupció is átjárja az unió szövetét, így ebbe a konglomerátumba valójában tökéletesen beleillik napjaink Ukrajnája, amely mellesleg éppen egy háború kellős közepén van. A kontinens túlélésének érdekében ezt a vezetést sarokba kell szorítani, hiszen a pusztulásba lehajtott fejjel csak a birkák követik az élen állót, értelmes emberek nem.