Két meghatározó tagállam női vezetőjét lehetetleníti el a mainstream, Brüsszel mégis azon hüledezik, miért fordulnak el a nők a demokráciától
Az európai demokrácia cserben hagyja a nőket – kesereg a 2024-es EP-választások statisztikájára hivatkozva a Politico. Miközben az Unió vonatkozó jelentésében az oroszoktól kezdve az internetes agresszióig szinte minden indokot felsorolnak, miért is fordulnak el a nők a demokrácia gyakorlásától, az AfD-s Alice Weidel és Marine le Pen politikai ellehetetlenítéséről valamiért megfeledkezik a cikk. Igaz, ők jobboldaliak. Tehát nem igazi nők. Ha a patrióta női választókat is kihagynák a felmérésekből, talán nem is lenne olyan rémisztő az uniós demokrácia képe...
Marine le Pent bíróságon hurcolták meg, amiért pártjának egyik uniós alkalmazottja (egyébként egy nő) állítólag politikai tevékenységet folytatott a brüsszeli ügyek intézése helyett. Németországban, egy szintén meghatározó uniós tagállamban Alice Weidel pártját, az AfD-t helyezték nemzetbiztonsági megfigyelés alá. A német balliberális holdudvar jelenleg azon ügyködik, hogy ellehetetlenítsék a párt indulását a választásokon.
Ha már mindenképpen számít, férfi e vagy nő, aki egy pártot, vagy országot vezet, lássuk be, komoly feminista előrelépés lenne, ha két újabb meghatározó uniós tagállamot irányítanák nők. Így ugyanis Olaszország mellé Németország és Franciaország is felzárkózhatna. Igen ám, de mindhárom nő vezető szuverenista, patrióta elveket vall. Ebben az esetben három olyan nő kerülne országos vezető pozícióba, akik a három szuvernista EP-frakcióban is vezető szerepet visznek. Így viszont már nem is annyira számít, hogy nők. Őket szabad ellehetetleníteni.
Mindezek fényében érdekes az az unió által közreadott, és a Politico brüsszeli szócső által szemlézett tanulmány, amely megállapítja, a 2024-es EP-választásokon visszaesett a nők részvételének aránya.
A dokumentum számai szerint például jelentős csökkenés tapasztalható a fiatalabb szavazók részvételi arányát tekintve, holott több tagországban 16 évre csökkentették a szavazási korhatárt. Általánosságban, a nők részvételi aránya egy százalékponttal csökkent a 2024. júniusi parlamenti választásokon a 2019-es előző választásokhoz képest. És bár a nők parlamenti képviselete több mint kétszeresére nőtt az 1979-es első közvetlen választások óta,
a nők aránya tavaly 0,9 százalékponttal csökkent az előző választáshoz képest. Ez volt az első alkalom, hogy a nők aránya csökkent az Európai Parlamentben, amely jelenleg a képviselők mindössze 38,5 százalékát teszi ki.
A tanulmányban úgy vélik, aggodalomra ad okot, hogy a kampánykörnyezet ellenségesebb volt a választásokon induló nőkkel, mint a férfiakkal szemben. Egyes országokban a női jelöltek nem kaptak egyenlő televíziós médiafelületet, miközben „különösen ki voltak téve” az erőszaknak, a zaklatásnak és a megfélemlítésnek a kampány során.
A választások előtti időszakban megfigyelhető volt az online, nemi alapú dezinformáció terjedése a női uniós vezetőkkel és jelöltekkel kapcsolatban. Az ilyen kihívások teljesen kiszoríthatják a nőket a politikai szférából, ami hatással lehet a demokráciára és a nők politikai színtéren való részvételére
– áll a jelentésben. A tanulmány megjegyzi, többet kell tenni a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében a politikában „mind uniós, mind nemzeti szinten”.
Persze, értjük. Egy EP-választás nem egyenlő a tagországok belpolitikai csatározásaival. De sem Ursula von der Leyen, sem Roberta Metsola, sem Kaja Kallas uniós csúcsvezetők nem álltak ki női alapon nőtársaik politikai ellehetetlenítése ellen. Mert patrióták esetében nem számít, ha valaki nő.
Lehet persze csodálkozni, ha a nők ezek után elfordulnak a választásoktól. De készülhetnének olyan uniós felmérések is, ahol a patrióta női választókat egyszerűen kihagyják a képletből. Hiszen, akkor ők sem igazi nők. És akkor nem lesznek olyan rosszak a számok, és nem kellene annyit aggódni az uniós demokrácia miatt.
Forrás: Politico; vezetőkép: MTI
