Charlie Kirk a liberális "terrorizmus" áldozata lett

Charlie Kirk meggyilkolását nemcsak az Egyesült Államokban, hanem világ számos pontján – a jobb érzésűek - teljes megdöbbenéssel és megrendüléssel fogadták. Charlie, aki nem félt kimondani véleményét az Egyesült Államok campusait járta azért, hogy vitában győzze meg azokat a fiatalokat, akiket a liberális politika és média teljesen a hatalmába kerített. A fiataloknak higgadtan és érvekkel próbálta megmutatni, hogy van egy másik, járható út is a demokraták által hangoztatott úton kívül, amely nemhogy idejétmúlt, de a társadalom bizonyos fokú elfajzottságát tekintve még aktuálisabb. És nem kevés sikerrel is járt. Charlie Kirk, Donald Trump egyik legközelebbi szövetségeseként, számos politikussal ellentétben képes volt megszólítani a fiatalokat, egyszóval képes volt az ő nyelvükön beszélni. Tragikus halálával pedig óriási veszteség érte a Fehér Házat, és a republikánusokat is. És azokat a fiatalokat is, akiknek szükségük lett volna útmutatásra. 

Charlie Kirk kivégzése sötét árnyként borul az Egyesült Államokra

A sors különös fintora, hogy épp ma van a szeptember 11-i terrortámadások 24. évfordulója. Szeptember 11-e, a Hazafiak napja (Patriot Day) 2001 óta mementóként szolgál az amerikaiak és a világ számára is arra, hogy az élet rendkívül törékeny, a biztonság pedig, amit mindig szilárd hittünk, pillanatok alatt, ugyan nem végleg, de porrá zúzható.

2001. szeptember 11-én az Egyesült Államokat történelmének addigi legsúlyosabb terrortámadása érte, amelyben közel 3000 ember vesztette életét. Az Al-Kaida terrorszervezet, amely több amerikai területen lévő célpontot jelölt ki, vállalta a felelősséget a terrorcselekmények elkövetéséért. Az Egyesült Államok pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsának a támogatásával Afganisztán ellen fordult. Akkor mind az Egyesült Államok, mind a világ többi országa számára az ellenség jól körülhatárolható és beazonosítható volt. A közvetlen veszély és fenyegetés a rettenthetetlennek tűnő Egyesült Államokat pedig kívülről – noha lehetséges „belső segítséggel”-, a határain túl érte. Az amerikaiak pedig egyként sorakoztak fel az ellenséggel szemben. 

Azonban a konzervatív Charlie Kirk-kel szembeni kegyetlen merénylet rámutat arra, hogy az Egyesült Államokra jelenleg a legnagyobb veszélyt nem a külső, hanem a belső ellenség jelenti. Azon emberek tömegei, akik politikai megfontolásból és gyűlöletből képesek és hajlandóak is elvenni egy ártatlan ember életét. 

A szabadságjogok, amelyek részét képezi a szólás- ás a véleménynyilvánítás szabadsága, nem számít: a konzervatív eszméknek és Istennek végképp nincs helye ebben a társadalmi rendben. A „demokrácia hazájában” pedig így hullnak darabokra az amerikai alkotmány betűi, és vele együtt a szabadságjogok, amelyek az Egyesült Államok arculatát adják. Mindez olyan cselekmények miatt, amelyet az ország büntetőjoga szerint nem, de a hús‑vér emberek önbíráskodása szerint kegyetlenül büntetni kell. 

Nyilvánvaló, hogy Charlie Kirk meggyilkolásával a cél, csakúgy mint az Al-Kaidának 2001. szeptember 11-én, a megfélemlítés. Annak elérése, hogy azok az emberek, akik Charlie-hoz hasonlóan, hisznek a konzervatív, keresztény értékekben és vallják azok helyességét, lépjenek vissza és eszméik hirdetését tartsák a lehető legszűkebb keretek között. Vagyis maguknak. Szerintük a fiataloknak nincs szükségük másra, csak a liberalizmus által kínált mértéktelenségre, amelynek legtöbbször természetes velejárója a könnyű befolyásolhatóság: hiszen melyik fiatal akarna béklyók között élni, ha a minden korlátoktól mentes szabadságot is megélheti és eközben nem kell tekintettel lennie senkire? Ennek a politikának az eredménye az is, hogy Charlie Kirk kivégzését pár, a kamerák előtt megszólaló fiatal nem tartja elítélendőnek, csupán azért, mert nem értettek egy annak nézeteivel. Nos, Charlie Kirk pont az ilyen fiatalokkal történő vitát szabta magának nemcsak feladatnak, hanem küldetésnek is. Tudta, hogy a fiatalok azok, akiket meg kell győzni, mert ők még formálhatók, és őszintén hitt a sikerében. Azonban a küldetése idő előtt véget ért, pedig még sok feladat várt volna rá. 

Nincs rosszabb a hiábavaló halálnál

Ha viszont hiszünk abban, hogy semmi sem, még a legszörnyűbb dolgok sem következnek be véletlenül, akkor hinnünk kell abban is, hogy Charlie Kirk halála sem történt hiába. Ha az emlékét az amerikaiak és a világ más állampolgárai is meg akarják őrizni, akkor a félelem nem lehet úrrá rajtunk. Tennünk kell, amit eddig is tettünk, de azt még elszántabban és elhivatottabban. Ha pedig így teszünk, akkor Charlie halála nem volt hiábavaló, mert ha félreállunk és visszavonulót fújunk, akkor azzal pont az ő emlékét sértjük meg. A történelem sokszor kegyetlen, és sokan meghalnak, akiknek még élniük kellene, de ezt sajnos a legtöbbször nem áll hatalmunkban befolyásolni. Viszont a döntés rajtunk áll, hogy ebből félelmet vagy erőt merítünk-e. Charlie Kirk minden bizonnyal az utóbbit szeretné, valamint azt, hogy célunkat ne erőszakkal, hanem a politika láthatatlan fegyverével, a szavakkal érjük el. 

Ugyanakkor tény, hogy a teljes győzelemhez lényeges, hogy az amerikaiak együtt álljanak fel a belülről támadó ellenséggel szemben. Mert ha nem teszik, akkor ez a métely belülről fogja felemészteni az egész országot.