Teljesen mindegy, mi lesz a pekingi csúcs végeredménye, morálból akkor is mi termelünk többet!
A fejlett nyugat legokosabb, legműveltebb kobakjainak még nem tűnt fel, hogy a három keleti sátánfajzat (Oroszország, India, Kína) éppen lemásolja Nyugat-Európa legnagyobb sikertörténetét. Összekapcsolja a technológiát az olcsó munkaerővel és az olcsó alapanyaggal. És mi lesz erre a mi válaszunk? Nyilván moralizálunk, esetleg rendezünk pár konferenciát, végül aláírásokat is gyűjtünk.
A világnak az a része, amelyik képes nemcsak követni az önérdekét, hanem felismerni is, éppen Pekingben barátkozik egymással. Mint pl. Kína, Oroszország és India. Őket szeretnék az olyan nagy és erős európai birodalmak, mint amilyen pl. Észtország éppen kiszorítani a világgazdaságból, továbbá a morális szempontok alapján diszkreditálni. Ez annyira jól sikerült, hogy Putyler és Mi Ci Ping ma aláírt egy kötelező jogi érvényű nyilatkozatot arról, hogy a Szibéria ereje 1 mellé megépítik a Szibéria ereje 2 vezetéket is, hogy végtelen mennyiségben áramolhasson az olcsó energia Oroszországból Kínába. Hogy Kínában minden olyasmi legyen, amiről mi már nem is álmodhatunk, hiszen a felénk szállító vezetékeket vagy felrobbantották (valakik), vagy elzárták, vagy az előbbi kettő vár rá.
Mi van Kínában?
Nos, technológia akad. Sajnos Kína már nem az a béna kis ország, amelyik gumikacsát és egyéb fröccsöntött műanyag csodákat gyárt, hogy nekünk ne kelljen, hanem a csúcstechnológia csúcstechnológiáját gyártják, talán az Nvidia-chipek az egyetlenek, amiben behozatalra szorulnak. De ez is még a barátkozós időszakból örökölt függőség, hiszen ezeket a chipeket Tajvanban gyártották, nemrég meg mind a két fél azon dolgozott, hogy ha politikailag nem is, de gazdaságilag egységes legyen Kína.
Szóval ott tartunk, hogy az orosz nyersanyag összeáll éppen a kínai technológiával és az olcsó indiai munkaerővel.
És mi a mi válaszunk erre?
Nos, semmi. Egyelőre fel sem fogtuk, hogy ezzel a szövetséggel Európa az eurázsiai kontinens szegény kis félszigete lesz. Se pénzünk, se technológiánk, se alapanyagaink, se katonai erőnk nem lesz, de legalább annyi morált termelünk, hogy egy kétszer ekkora lakosság is dúskálhatna benne. Az egyetlen baj, hogy morált nem tudunk exportálni, mert a világ többi része nem kér sem a kioktatásból, sem a fölényeskedésből. Greta Thungberg is a nyakunkon marad örökké, hiába hajókázik folyamatosan Gázába.
