Pesti Srácok

Bővítés igen, Ukrajna már nem annyira - Brüsszel korántsem lehet magabiztos

Bővítés igen, Ukrajna már nem annyira - Brüsszel korántsem lehet magabiztos

Az EuroBarométer az uniós bővítés kapcsán külön is közreadott egy friss felmérést. Ebben több más ország mellett Ukrajna uniós tagsága is előkerült, korántsem olyan meggyőző eredményekkel, ahogyan az Brüsszelből hallatszik.

Az EuroBarométer legfrissebb jelentése külön fejezetet szentelt a bővítés kérdésének. Szerencsére itt kevésbé lehet manipulálni az egyes kérdéseket, így a válaszok is tisztább képet nyújtanak. Utóbbiak kifejezetten a bővítés és Ukrajna uniós tagsága támogatottságának összehasonlítása miatt lesz lényeges.

ukrajna uniós tagsága
Az EU bővítésének támogatottságáról mertek diagrammot készíteni, Ukrajna uniós tagsága kapcsán már nem...


Az unió polgárai alapvetően bővítéspártiak

Nincs is sok mindent magyarázni a fenti ábrán, amely szerint az Európai Unió országai átlagosan 56 százalékban támogatják, vagy inkább támogatják az unió bővítését, és 36 százalékuk utasítja el kisebb, nagyobb mértékben. Ilyen számok mellett óvatosan kijelenthető, hogy az európai országok általánosságban bővítéspártiak.

Magyarország nagyjából a középmezőnyben szerepel, hazánkban 64 százalék támogatja a bővítést és 29 százalék utasítja el. Az adatainkra még visszatérünk, de előbb nézzük meg a legszkeptikusabb országokat, akik között ott találjuk Németországot és Franciaországot (!), és Olaszország is az uniós átlag alatt marad a bővítés támogatásában. Szám szerint (százalékban, támogatja/ellenzi):

  • Franciaország 43 / 48 
  • Csehország 43 / 53 
  • Ausztria 45 / 50 
  • Németország 49 / 47 
  • Olaszország 53 / 43

A bővítés jó, Ukrajna neccesebb

Különösen érdekes megnézni a bővítéssel kapcsolatos óvatos uniós szimpátiát, és azt összevetni például Ukrajna csatlakozásának kérdésével. Ebből látszik ugyanis, hogy nem minden válaszadó érti ugyanazt a csatlakozó országok támogatása alatt. (A felmérés különben konkrétan Montenegró, Törökország, Észak-Macedónia, Albánia, Ukrajna, Moldova, Grúzia, Koszovó és Bosznia-Hercegovina esetében kérdez rá a csatlakozás támogatására). Azt látjuk, hogy uniós átlagot tekintve 52 százalék támogatja, míg 41 százalék elutasítja az ukrán csatlakozást. Magát a bővítést viszont átlagosan 56 százalékban támogatják, míg 36 elutasítják az uniós polgárok. Azaz Ukrajna támogatottsága alacsonyabb a bővítés általános támogatottságánál, viszont magasabb az elutasítottsága, tehát Ukrajna uniós tagsága koránt sem olyan elfogadott Európában. 

Még csak nem is Magyarország az ukrán csatlakozás legnagyobb ellenzője

Nézzünk pár országot, ha már azt feltételeznék, hogy Magyarországon a legnagyobb az elutasítottsága az ukrán uniós tagságnak. Mi tagadás, hazánkban 30 százalék támogatja, 64 elutasítja Ukrajna csatlakozását. (Még egyszer, az uniós átlag: 52 százalék támogató, 41 ellenző.) Ugyanakkor Csehország még Magyarországon is túl tesz, hiszen ott 28 százalék áll az ukrán uniós csatlakozás mellett és 64 százalékuk elutasító. Ezt jó, ha megjegyzik maguknak az ukránok is. 

Ukrajna uniós tagsága a németek és az olaszok körében sem népszerű

Ráadásul itt van még néhány másik beszédes ország számokban (a számok százalékban értendők, támogatók/ellenzők):

  • Olaszország 45-51
  • Németország: 47-47
  • Franciaország: 48-44
  • Lengyelország: 51-42
  • Szlovákia: 48-44
  • Ausztria: 40-54

Tehát az látszik, hogy a legjelentősebb uniós tagországokban sem éri el Ukrajna uniós tagságának támogatottsága az 50 százalékot, amit az ukránmániás lengyelek is éppen hogy csak meg tudtak ugrani. De meglepetésre még ők is az uniós átlag alatt maradnak a támogatás terén. Közép-Európában, a térségünkben pedig vitathatatlanul magas az ukrán csatlakozás elutasítottsága.

 

Megártott a Szulejmán...

Hazánkra visszatérve örömmel látható, hogy Szerbiát, Boszniát, Észak-Macedóniát az uniós átlagon felül is erősen támogatjuk a csatlakozásban. Azon viszont erősen el kell gondolkodni, hogy a magyar társadalom 58 százaléka támogatja Törökország uniós csatlakozását. Talán túl sok volt a Szulejmán, és túl kevés a Hunyadi a tévében, és túl alacsony szintű a magyar oktatás színvonala. Ezen nagyon komolyan dolgozni kell...

 

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.