„Kellő szerénység”, avagy az ellenzék hisztériája a legfőbb bizonyíték Orbán Viktor megállapodásainak elképesztő súlyára
Sok tekintetben korszakos jelentőségű találkozó történt tegnap az Egyesült Államok elnöke és Magyarország miniszterelnöke között. A Donald Trump és Orbán Viktor között lezajlott találkozó hazánk számára életbevágóan fontos eredményeiről, valamint az amerikai elnök Magyarországot és országunk kormányfőjét érintő, szívet melengető méltatásairól élő tudósításunkban és összefoglalónkban is beszámoltunk. A találkozó elsöprő sikerének és rendkívüli eredményeinek azonban akkor is meglelhetjük a súlyát, ha a honi ellenzék reakcióiból szemezgetünk.
Orbán Viktor gyakorta használja azt a szófordulatot, hogy „kellő szerénységgel”. Több esetben is elhangzik tőle ez interjúkban, megszólalásokban, beszédekben, illetve olyankor is, amikor valamelyik múltbeli előrejelzése valósággá válik, de hallhattuk már akkor is, amikor az került szóba, hogy hazánk a méretéhez sok tekintetben jelentős szerepet játszik a világpolitikai színtéren. Ez a szófordulata jutott eszembe tegnap késő este, amikor a Szijjártó Péter külügyminiszterrel tartott sajtótájékoztatóját néztem. Hallgatva ugyanis a bejelentéseit, az a furcsa érzésem támadt, mintha talán még benne sem tudatosult volna igazán annak a súlya, amikben megállapodott a világ első számú politikai vezetőjével.
Az a tény, hogy „idő- és mennyiségi korlát nélküli mentességet kapunk az amerikai szankcióktól” az orosz olaj- és gázimport vonatkozásában, még az előzetes, optimista előrejelzéseket is messze túlszárnyalja. Emlékezhetünk, hogy előzetesen kétféle előrejelzést olvashattunk. Az egyik úgy szólt, hogy Magyarország nem fog kivételt kapni, amelyet alátámasztani látszott néhány korábbi kijelentés, amelyet állítólag Donald Trump a szankciók ügyében tett. Az optimistább prognózisok úgy vélték, hogy Magyarország egy-két évnyi haladékot kap, amennyi idő alatt aztán kötelező lesz átállnunk az adriai- vagy egyéb kőolaj-beszerzésre, ha meg akarjuk úszni a súlyos amerikai szankciókat. Ez utóbbi verzió is jelentős siker lett volna természetesen, hiszen aki időt nyer, életet nyer, s amennyiben belátható időn belül véget ér az orosz-ukrán háború, akkor lehet, hogy az egy-két éves „türelmi idő” végére már a szankciók is feloldásra kerültek volna.
Az a megállapodás azonban, amelyet Orbán Viktor „kellő szerénységgel” bejelentett az esti sajtótájékoztatón, minden várakozást magasan felülmúl. Az a tény, hogy hazánk „idő- és mennyiségi korlát nélküli mentességet” kapott mindennemű olajra és gázra vonatkozó szankcióval szemben, elképesztő erejű üzenettel bír. Mutatja ugyanis, hogy kiváló lobbiereje van Magyarországnak, amely ennek a lobbierőnek a jóvoltából képes megvédeni a saját érdekeit.
Aligha kérdés, hogy ez elsősorban Orbán érdeme. Azé az Orbán Viktoré, akinek következetes politikája és értékek melletti bátor kiállása szép lassan kezdi meghozni gyümölcseit. A Donald Trumppal megkötött, Magyarország számára rendkívüli eredményekkel járó megállapodások mellett érdemes figyelni egyéb, aprónak tűnő, de annál lényegesebb részletekre is. Kezdve azzal, hogy Donald Trump milyen fogadtatásban részesítette Orbánt és küldöttségét. Folytatva azzal, amilyen jelzőkkel illette többször is. Donald Trumpot aligha a „Tóni fizeti”, érdekes módon mégis ugyanazokat mondta el Orbán migránskérdésben képviselt igazságairól és politikai rátermettségéről, amelyeket mi, az ellenzék által csak „propagandistáknak” tekintett újságírók a kezdetektől fogva írunk.
De ne menjünk el amellett a tény mellett sem, hogy Orbán Donald Trump jobbján kapott helyet kettejük sajtótájékoztatóján, amíg a nemrégiben Washingtonba látogató Zelenszkij Trumppal szemben. Orbánt ezzel jelképesen is maga mellé emelte az Egyesült Államok elnöke, míg az ukrán elnöknek az újságírókkal háttal ülve, kissé nyakatekert pózban kellett válaszolnia a kérdésekre. Aki az etikettben csak egy kicsit is járatos, annak ezek a tények alapból is önmagukért beszélnek.
A megállapodás további részleteit, az atomenergiára és az űrprogramra vonatkozó megegyezések valódi gazdasági előnyeit a továbbiakban hagyjuk meg a szakterületet jól ismerő felkészült elemzőknek, szakértőknek. Már csak azért is, mert érdemes megnézni, hogy a honi ellenzék vezető politikusai miként kommentálták Orbán Viktor washingtoni útját és a megállapodások eredményességét. Az ellenzék három jelképes figurájának reakcióit citálnám ide ehhez.
A tüntikéző Hadházy Ákos legyen az első. Facebook-bejegyzésében tömény irigységgel imígyen fröcsög Orbán Viktor és Donald Trump közös fotóját kommentálva: „Ismerik a viccet, amikor két velejéig korrupt és gátlástalan hazudozó politikus ebédel? Biztos van olyan is, de ez a mai esemény inkább végtelenül szomorú és szégyen az egész Nyugat számára.” Bár elég sok viccet ismerek, korrupt politikusok ebédjéről szóló hamarjában nem jut eszembe, bármennyire töröm is rajta a fejem… Alighanem a hatvanpusztai zebrákról szóló mellébeszélései keverhették meg Hadházyt, hiszen az ezzel kapcsolatos állításait mosolyogva zúzta porrá egy barátságos arcú, idős néni a Békemeneten adott interjújával…
Dobrev Klára következik, akinek igencsak sokatmondó a kommentfala. A múltkor olvasgattam a hozzászólásokat az egyik bejegyzése alatt, és bizony kiderült, hogy mondanivalójának tartalmát erőteljesen felülírja a frizurája látványa. Ha egy politikus megnyilvánul és nem érveket vagy ellenérveket sorakoztatnak fel a véleményét illetően, hanem a külsejével foglalkoznak, az alighanem a vég az adott pártember számára. A találkozó napján közzétett videójában Dobrev ezúttal azzal igyekezett nyomást helyezni Orbánra, hogy ha akkora barátok Trumppal, mint ahogyan az látszik, akkor intézze el, hogy az országot ne sújtsák az amerikai vámok. Az arcátlanság netovábbja ez a közlemény, hiszen a vámok az egész EU-t sújtják, többek között azért, mert a Dobrevvel is szövetséges brüsszeli bürokraták mindenre alkalmatlanok. Ha valakin számon kérhetők az Uniót – benne Magyarországot – sújtó vámok, akkor az Ursula von der Leyen és az Unió vezetése. Mindezért Orbánon elverni a port, még populizmusnak sem nevezhető. Ez nem több, mint szánalmas parasztvakítás. Ugyanakkor itt egy igazán nemes feladat Dobrev Klárának! Ha akkora barátok Ursula von der Leyennel, mint ahogyan az látszik, akkor lobbizzon nála egy, a mostaninál előnyösebb USA-Unió megállapodás érdekében...
Természetesen kihagyhatatlan a korábban Tusványoson és a Várkert Bazárban tartott országértékelők alkalmával rendre az első sorban mosolyogva tapsoló Magyar Péter is. Paradox módon neki a lehető legjobban jött Orbán washingtoni útja, hiszen ez elvitte a fókuszt arról a gyalázatról, hogy Tisza Párt kétszázezer támogatójának adatai kerültek nyilvánosságra a minap. Mivel a saját alkalmatlanságukat az oroszokra és közvetetten Putyinra hárította, így most nem tehette meg, hogy az amerikai elnökbe is belerúg. Igen ám, de akkor mi a megoldás? Hát az, hogy tövig benyalunk Trumpnak, aki mellett Orbán Viktort „Temuról rendelt utánzatnak” nevezzük. Elképesztő a nívótlanság mértéke. Különösen akkor, ha felidézzük, hogy Magyar Péter „ellen-Tusványost” hirdetett, vagy belegondolunk, hogy „véletlenül” éppen oda hirdetett országjárást, ahol Orbán Viktor is megjelenik majd a közeljövőben. Ezek után azzal vádolni valakit, hogy „Temuról rendelt utánzat”, hát… Finoman fogalmazva is megmosolyogtató. S persze felmerül a kérdés, hogy vajon nem lesz ebből "baja" Brüsszelben, ahol finoman fogalmazva is hűvös távolságtartással tekintenek az amerikai elnökre?
Érdekesség, hogy mennyire nincs egység az ellenzéki oldalon… Egyikük velejéig romlottnak nevezi Donald Trumpot, a másik valódi vezetőnek nevezve őt, nyal be neki, a harmadik meg nem mond semmit róla. Abban persze megegyeznek, hogy a történelmi jelentőségű megállapodásokról mélyen hallgatnak. Mintha Washingtonban nem történt volna semmi egy jó hangulatú ebéden kívül.
Ezek a megnyilvánulások, amelyek alig leplezett dühöt, mérhetetlen irigységet és idegességet mutatnak, önmagukban is jelzik Orbán washingtoni látogatásának elsöprő sikerét, egyben valami másra is nagy erővel világítanak rá. Nevezetesen arra, hogy még belegondolni is szörnyű: milyen helyzetben volnánk, ha ilyen kaliberű emberek lennének ott a kormányrúdnál és ilyenek vezetnénk a hazánkat. Jelenleg olyan kormányfőnk van, aki elképesztő jelentőségű megállapodásokat is „kellő szerénységgel” jelent be, az ellenzékünk tagjai pedig irigységükben és féltékenységükben egymást múlják alul a színvonalban. Egyszerre lehetne szánni őket, és jókat röhögni rajtuk, ha nem béke vagy háború, élet és halál között billegne a világ és nem országunk, nemzetünk jövőjéről lenne szó.
Vezető kép: Reuters
