Pesti Srácok

Ukrajna, ahol demokratikus még a cenzúra is

Zelenszkij most sem hagyja abba a hazudozást és a magyargyűlöletet.
Zelenszkij most sem hagyja abba a hazudozást és a magyargyűlöletet.
Fotó: Radek Pietruszka

Átnéztük, hogy Kijev kiket és miket tett legfrissebben tiltólistára, és arra a következtetésre jutottunk, hogy Goebbels sokkal megengedőbb volt a cenzúra tekintetében, mint Zelenszkij. Ukrajna ugyanis már azt is betiltja, aminek semmi köze az oroszokhoz.

Valahányszor felmerül, hogy Ukrajna egy jogállam, és az európai értékeket védelmezi a gonosz orosz orkokkal szemben, egy kicsit mindig mosolygunk, aztán Nyugatra nézünk, és rájövünk, hogy ezek a szerencsecsomagok tényleg azt a diktatúrát értik a jogállamiság alatt, amit Kijev kiépített.

Ukrajna az elnök anyanyelvét is betiltotta, szóval tulajdonképpen nincs itt semmi újdonság
Ukrajna az elnök anyanyelvét is betiltotta, szóval tulajdonképpen nincs itt semmi újdonság

Mivel Nagy-Britanniában már letöltendőt lehet kapni egy rosszul sikerült Facebook-posztért, nem túl meglepő, hogy a globalista észkombájnok szerint az a jogállam, ha mindent betiltanak, ami nem tetszik. Eleinte ugye az ellenzéki pártokat, és hírportálokat, aztán az ukrajnai orosz ortodox egyházat, majd a hozzájuk kötődő újságírókat, most pedig az amerikai sorozatokat.

Ukrajna a cenzúra és Goebbels nedves álma

Amikor minket és még egy rakás magyarországi hírportált betiltottak Ukrajnában, csak azért, mert beszámolunk arról, hogy igazából hogyan is működik a terrorállam a szomszédban, mi egyáltalán nem lepődtünk meg. Amikor pedig válaszul a magyarellenes propagandát terjesztő ukrán portálokat mi is korlátoztuk hazánkban, a teljes kijevita baloldal felsikoltott diktatúrát kiáltva, mi pedig csak megvontuk a vállunkat.

Tudjuk, hogy ők kinek dolgoznak, tisztában vagyunk vele, hogy nem a magyarokért tevékenykednek, ezért semmi újat nem láttunk benne. Ahogy abban sem, hogy a maffiaállam nem elégedett meg a sajtó és a választható pártok tiltólistára (és időnként a frontra) küldésével, de az a kulturális diktatúra, ahová most jutottak már egy kicsit erős. 

Történt ugyanis, hogy Zelenszkij és sleppje most betiltotta a Trónok harca negyedik évadát azért, mert az egyik szereplő orosz. Mármint nem orosz-orosz, hanem második generációs, az USA-ban született orosz. De a neve nem tetszik. Ennyi. Gonosz, mert a szülei kivándoroltak a Szovjetunióból (=aminek egyébként akkor még Ukrajna is a része volt, de mindegy). Ehhez képest a németek a maguk szögmérőivel még legalább valamiféle logika mentén dolgoztak.

Azért csoda ez az ország. Miközben mindenki azon röhögött ugyanis, hogy Transznyisztriában ott maradt egy szovjet utódállam, addig senkinek nem tűnt fel, hogy Kijev felépítette magának a saját kis náci cosplayét.

 

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.