Az oroszok szempontjából a fronthelyzet nem indokolja a békét

A jelenlegi ukrán rezsim most intézett magának 90 milliárd eurót. Valószínűleg úgy érzik, hogy még ki tudnak préselni a nyugatból pár száz milliárd dollárt, ezért nem csak belpolitikai okokból hátráltatják a területi veszteségekkel járó békét. Az oroszok pedig minden nap erősebbek lesznek, mint a minden nap egyre gyengülő ukránok.
Az oroszok nem szoktak olyankor békét kötni amikor nyerésben vannak. A béke szabotálásában pedig egyformán jó partnerük mind az európai, mind az ukrán elit. Az oroszok úgy élik meg, hogy az egész NATO ellen háborúznak tulajdonképpen. És ez igaz is.
Most tesszük naggyá az oroszokat?
A háború elején, aztán még főleg 2023 első hónapjaiban arról volt szó, hogy a nagy ukrán ellentámadás bedönti Putyin rendszerét, visszafoglalja a Krímet, eljut Moszkváig, stb. A nyugati katonai technológia fensőbbségébe hívő felebarátaink szerint Oroszországnak eleve nem volt esélye Ukrajnában. Szerintük már rég győzniük kellett volna az ukránoknak.
Ehelyett azonban 2023 végétől olyan felőrlő háborút kezdtek az oroszok, amelyben meg tudták szerezni a drónfölényt, a tüzérségi, a légi és a létszámfölényük mellé. Sőt, olyan sokat tanultak erről a modern háborúból, hogy ellensúlyozni tudták az ukránoknak nyújtott nyugati hírszerzési támogatást. Az orosz és kínai haditechnika versenyképes a jelek szerint a nyugatival, és jelentős élőerő fölény fölény nélkül is képes elérni az orosz háborús célokat.
A célok nagyon nem európaiak, viszont felettébb racionálisak
És ezek a célok nagyon nem európaiak, viszont felettébb racionálisak. Az oroszok háborús céljai összetettebbek annál, hogy pusztán területfoglalással és az ukrán veszteségekkel le lehessen írni őket. Az oroszok nem akarnak egy erős Ukrajnát, nekik egy Romániához hasonló állapotú, értelmezhető katonai erő nélküli ütközőállamra van szükségük, amely soha többé nem éled újjá. Nem akarnak ukrán nacionalizmust többé. Mindent megtettek az orosztól elkülönülni akaró ukrán nemzet meggyengítése érdekében, ez az orosz nagyhatalmiság feltétele volt már a cárok és Sztálin idején is. Amikor 1941-42-ben az ukránok tömegesen álltak át a németekhez, alapvetően nem csak a kommunisták, hanem az oroszokkal szembeni gyűlöletük miatt, akkor kiderült, hogy az ukránok minden nyugatról jövő támadás esetén újra veszélyt jelentenek majd.
Az oroszok a Szovjetunió bukása után nem voltak elég erősek kezelni ezt a problémát, de a NATO és a nyugat nyomulása után a saját szempontjukból kényszerhelyzetbe kerültek. Nekik is szükségük van egy ütközőállamra nyugat felé, ha már kénytelen voltak visszavonulni a birodalmi határaiktól. Ha az egy bukott állam, reménytelen demográfiai összetételű népességgel, a Dnyepertől nyugatra ipar nélkül, és amely főleg az EU-nak jelent gazdasági és biztonsági kihívást, az nekik egyáltalán nem probléma.
Ha megnézzük, hogy az USA mit hagyott maga után Irakban és Afganisztánban, vagy Észak-Afrikában – bukott államok tömegét –, akkor erkölcsi kifogása az atlantistáknak nem nagyon lehet az oroszok eljárása ellen.
Az oroszok nyerésre állnak
A fronthelyzet azt mutatja, hogy az oroszok nyerésre állnak. Az összképet persze nagyon nehéz megítélni, de ha az oroszok nem kötnek békét a következő hetekben, akkor akár egy sokkal nagyobb győzelemre is képesnek érezhetik magukat. Egy olyan háborúról beszélünk, amelyben állítólag már több drón fogy, mint nehéztüzérségi lövedék. Ukrán oldalon milliónyi drón kellene még ahhoz, hogy legalább a nagyságrendi egyensúly visszaálljon. Vajon nyugaton miért nem gyártják le ezeket? Ráadásul ennél a fegyvernemnél, mind a technológiai oldalon, mind a harceljárásoknál elképesztően gyors a fejlődés. Nem is biztos, hogy van értelme egy adott fejlesztési stádiumban lévő drónból készletezni, mert lehet, hogy hetek alatt elavul. Egy újabb dróntechnológiai előrelépés más fegyverrendszereket is elavulttá tehet (időlegesen és véglegesen), ahogy ez a páncélos harcjárművekkel történt. A drónelhárítás és a dróntechnológia fejlesztési párviadalának kimenetele megjósolhatatlan.

Nyugati részről persze lehet döntő technológiai áttörésről álmodozni, de a harci tapasztalat a komplex rendszerek esetében a fejlesztés előfeltétele, és most azzal az oroszok inkább rendelkeznek, mint a nyugat. Persze az ukránokat támogató nyugati katonák közel vannak az eseményekben, de a közvetlen tűzvonalban szerzett tudás nélkülözhetetlen. Jelenleg azonban nem látszik az, hogy a nyugati technológia a hatékony védekezésen kívül győzelmi esélyeket is adott volna az ukránoknak. Az orosz hadiipar viszont döbbenetesen sokat profitált a háborúból technológiai értelemben is. Ennek a háborúnak a tapasztalatait az oroszok azonnal alkalmazták a gyártósoraikon, a tervezési és a fejlesztési eljárásaikban is. Az orosz hadigépezet (hadsereg, technológia, fejlesztés, gyártás, visszacsatolások) egységes egészet alkot, míg az ukrán hadsereg tapasztalatai jelen állás szerint a nyugati hadiipart nem termékenyítették meg, ilyesminek nem látjuk a nyomát a harctéren. A technológiai fölény sokszor nem képes legyőzni a középszerűn alapuló tömeggyártást. Erről a németek eleve tudnának mesélni.
Technológiai háború
A drónháború nem a szó szoros értelmében vett anyagháború, hanem egy igazi technológiai fejlesztési háború. A korszerű drónok tömeggyártására elvileg a NATO tagállamok többségének képesnek kellene lennie, mégis állandó az orosz drónfölény. Rendszerszinten vannak gátak (például a cégek ellenkezése az alacsony haszonkulcsok miatt), vagy a politikai akarat sincs meg ahhoz, hogy az ukránok megkapják ezt a támogatást.
A Nyugat egyszerűen nem viselkedik racionálisan, jelenleg azt sugallja az oroszoknak, hogy csak ennyi telik tőle. És ezt a gyengeséget jelenleg az oroszok a fronton is tapasztalják. Egyre erősebbnek érzik magukat és úgy látják, meg tudják annyira verni Ukrajnát, hogy abból az összes ellenségük okuljon. Persze lehet, hogy az oroszok tévednek, vagy sokkal erősebbnek mutatják magukat, mint valójában, de a jelenlegi katonai helyzet nem ezt erősíti meg.
Nehéz kiigazodni a béketárgyalásokról szóló, finoman szólva is ellentmondásos hírek között, de az biztos, hogy Putyin szájából fogjuk hallani először a béke szót, ha tényleg elfogadott egy nyugati ajánlatot. Az nem számít amit az ukránok és az európaiak mondanak. És még csak nem is az a döntő, amit az amerikaiak akarnak. Putyin a lehető legjobb békeajánlatra, vagy a katonái győzelmére vár. Az lesz, amelyik előbb bekövetkezik.







