Pesti Srácok

Az oroszok szempontjából a fronthelyzet nem indokolja a békét

Az oroszok szempontjából a fronthelyzet nem indokolja a békét
Fotó: Reuters

A jelenlegi ukrán rezsim most intézett magának 90 milliárd eurót. Valószínűleg úgy érzik, hogy még ki tudnak préselni a nyugatból pár száz milliárd dollárt, ezért nem csak belpolitikai okokból hátráltatják a területi veszteségekkel járó békét. Az oroszok pedig minden nap erősebbek lesznek, mint a minden nap egyre gyengülő ukránok.

Az oroszok nem szoktak olyankor békét kötni amikor nyerésben vannak. A béke szabotálásában pedig egyformán jó partnerük mind az európai, mind az ukrán elit. Az oroszok úgy élik meg, hogy az egész NATO ellen háborúznak tulajdonképpen. És ez igaz is.

Most tesszük naggyá az oroszokat?

A háború elején, aztán még főleg 2023 első hónapjaiban arról volt szó, hogy a nagy ukrán ellentámadás bedönti Putyin rendszerét, visszafoglalja a Krímet, eljut Moszkváig, stb. A nyugati katonai technológia fensőbbségébe hívő felebarátaink szerint Oroszországnak eleve nem volt esélye Ukrajnában. Szerintük már rég győzniük kellett volna az ukránoknak.

Ehelyett azonban 2023 végétől olyan felőrlő háborút kezdtek az oroszok, amelyben meg tudták szerezni a drónfölényt, a tüzérségi, a légi és a létszámfölényük mellé. Sőt, olyan sokat tanultak erről a modern háborúból, hogy ellensúlyozni tudták az ukránoknak nyújtott nyugati hírszerzési támogatást. Az orosz és kínai haditechnika versenyképes a jelek szerint a nyugatival, és jelentős élőerő fölény fölény nélkül is képes elérni az orosz háborús célokat.

A célok nagyon nem európaiak, viszont felettébb racionálisak

És ezek a célok nagyon nem európaiak, viszont felettébb racionálisak. Az oroszok háborús céljai összetettebbek annál, hogy pusztán területfoglalással és az ukrán veszteségekkel le lehessen írni őket. Az oroszok nem akarnak egy erős Ukrajnát, nekik egy Romániához hasonló állapotú, értelmezhető katonai erő nélküli ütközőállamra van szükségük, amely soha többé nem éled újjá. Nem akarnak ukrán nacionalizmust többé. Mindent megtettek az orosztól elkülönülni akaró ukrán nemzet meggyengítése érdekében, ez az orosz nagyhatalmiság feltétele volt már a cárok és Sztálin idején is. Amikor 1941-42-ben az ukránok tömegesen álltak át a németekhez, alapvetően nem csak a kommunisták, hanem az oroszokkal szembeni gyűlöletük miatt, akkor kiderült, hogy az ukránok minden nyugatról jövő támadás esetén újra veszélyt jelentenek majd.

Az oroszok a Szovjetunió bukása után nem voltak elég erősek kezelni ezt a problémát, de a NATO és a nyugat nyomulása után a saját szempontjukból kényszerhelyzetbe kerültek. Nekik is szükségük van egy ütközőállamra nyugat felé, ha már kénytelen voltak visszavonulni a birodalmi határaiktól. Ha az egy bukott állam, reménytelen demográfiai összetételű népességgel, a Dnyepertől nyugatra ipar nélkül, és amely főleg az EU-nak jelent gazdasági és biztonsági kihívást, az nekik egyáltalán nem probléma.

Ha megnézzük, hogy az USA mit hagyott maga után Irakban és Afganisztánban, vagy Észak-Afrikában – bukott államok tömegét –, akkor erkölcsi kifogása az atlantistáknak nem nagyon lehet az oroszok eljárása ellen.

Az oroszok nyerésre állnak

A fronthelyzet azt mutatja, hogy az oroszok nyerésre állnak. Az összképet persze nagyon nehéz megítélni, de ha az oroszok nem kötnek békét a következő hetekben, akkor akár egy sokkal nagyobb győzelemre is képesnek érezhetik magukat. Egy olyan háborúról beszélünk, amelyben állítólag már több drón fogy, mint nehéztüzérségi lövedék. Ukrán oldalon milliónyi drón kellene még ahhoz, hogy legalább a nagyságrendi egyensúly visszaálljon. Vajon nyugaton miért nem gyártják le ezeket? Ráadásul ennél a fegyvernemnél, mind a technológiai oldalon, mind a harceljárásoknál elképesztően gyors a fejlődés. Nem is biztos, hogy van értelme egy adott fejlesztési stádiumban lévő drónból készletezni, mert lehet, hogy hetek alatt elavul. Egy újabb dróntechnológiai előrelépés más fegyverrendszereket is elavulttá tehet (időlegesen és véglegesen), ahogy ez a páncélos harcjárművekkel történt. A drónelhárítás és a dróntechnológia fejlesztési párviadalának kimenetele megjósolhatatlan.

A drónháború nem a szó szoros értelmében vett anyagháború, hanem egy igazi technológiai fejlesztési háború. Fotó: Facebook

Nyugati részről persze lehet döntő technológiai áttörésről álmodozni, de a harci tapasztalat a komplex rendszerek esetében a fejlesztés előfeltétele, és most azzal az oroszok inkább rendelkeznek, mint a nyugat. Persze az ukránokat támogató nyugati katonák közel vannak az eseményekben, de a közvetlen tűzvonalban szerzett tudás nélkülözhetetlen. Jelenleg azonban nem látszik az, hogy a nyugati technológia a hatékony védekezésen kívül győzelmi esélyeket is adott volna az ukránoknak. Az orosz hadiipar viszont döbbenetesen sokat profitált a háborúból technológiai értelemben is. Ennek a háborúnak a tapasztalatait az oroszok azonnal alkalmazták a gyártósoraikon, a tervezési és a fejlesztési eljárásaikban is. Az orosz hadigépezet (hadsereg, technológia, fejlesztés, gyártás, visszacsatolások) egységes egészet alkot, míg az ukrán hadsereg tapasztalatai jelen állás szerint a nyugati hadiipart nem termékenyítették meg, ilyesminek nem látjuk a nyomát a harctéren. A technológiai fölény sokszor nem képes legyőzni a középszerűn alapuló tömeggyártást. Erről a németek eleve tudnának mesélni.

Technológiai háború

A drónháború nem a szó szoros értelmében vett anyagháború, hanem egy igazi technológiai fejlesztési háború. A korszerű drónok tömeggyártására elvileg a NATO tagállamok többségének képesnek kellene lennie, mégis állandó az orosz drónfölény. Rendszerszinten vannak gátak (például a cégek ellenkezése az alacsony haszonkulcsok miatt), vagy a politikai akarat sincs meg ahhoz, hogy az ukránok megkapják ezt a támogatást.

A Nyugat egyszerűen nem viselkedik racionálisan, jelenleg azt sugallja az oroszoknak, hogy csak ennyi telik tőle. És ezt a gyengeséget jelenleg az oroszok a fronton is tapasztalják. Egyre erősebbnek érzik magukat és úgy látják, meg tudják annyira verni Ukrajnát, hogy abból az összes ellenségük okuljon. Persze lehet, hogy az oroszok tévednek, vagy sokkal erősebbnek mutatják magukat, mint valójában, de a jelenlegi katonai helyzet nem ezt erősíti meg.

Nehéz kiigazodni a béketárgyalásokról szóló, finoman szólva is ellentmondásos hírek között, de az biztos, hogy Putyin szájából fogjuk hallani először a béke szót, ha tényleg elfogadott egy nyugati ajánlatot. Az nem számít amit az ukránok és az európaiak mondanak. És még csak nem is az a döntő, amit az amerikaiak akarnak. Putyin a lehető legjobb békeajánlatra, vagy a katonái győzelmére vár. Az lesz, amelyik előbb bekövetkezik.

 

 

Ajánljuk még

Háromgyermekes postáskisasszonnyal, a pártklub kalandos múltú sztárjával bukott le Jakab Péter

Exkluzív 2021 november 24.
Háromgyermekes édesanya Molnár Enikő, Jakab Péter kabinetfőnöke, akivel lebukott a Jobbik elnöke – tudta meg a PestiSrácok.hu. Hétfőn a Bors hozott hozott nyilvánosságra egy videofelvételt, amelyen az látható, hogy Jakab egy budapesti lakásnál várja a nőt, majd széttárt karokkal rohan elé, másnap reggel pedig nagy körültekintéssel, együtt is távoztak a lakásból. Az azóta megjelent cikkek szerint Jakab autója többször is ennél a lakásnál parkolt és olyan fotó is nyilvánosságra került, amelyen a Jobbik elnöke egy bőrönddel érkezik a lakáshoz. Kedden pedig arról írt a Bors, hogy bár Molnár Enikő letagadta, hogy Jakab ezúttal is nála töltötte az éjszakát, később úgy menekítették ki a politikust a lakásból. Jakab Péter persze tagad és perrel fenyeget mindenkit, azt próbálja elhitetni, hogy csak munkakapcsolat fűzi a kabinetfőnökéhez, és egész éjszakákon át csak dolgoznak.

Nincs kezelhetetlen gyerek, csak meg kell tanulnunk nevelni – PS-interjú Beszédes Henrietta gyermeknevelés-specialistával

Exkluzív 2021 december 29.
Nem vagy rossz anya, és nincs olyan, hogy kezelhetetlen gyerek – vallja Beszédes Henrietta gyermeknevelési specialista. A kétgyermekes fiatal édesanya egészen új szemléletmóddal dönti le a sztereotípiákat és győz meg arról, hogy minden sokkal egyszerűbb a megoldás gyermeknevelési nehézségeinkre, mint eddig hittük. A legfőbb probléma, hogy senki sem mondja meg, tanítja meg, hogyan kell gyermeket nevelni, mi egyáltalán az, hogy nevelés – azt hisszük, ennek ösztönből kell jönnie. Találunk ugyan garmadával könyveket nevesebbnél nevesebb gyermekpszichológusok, szakemberek tollából, csak éppen a gyakorlatban valahogy nem úgy működnek a dolgok. Jön a patthelyzet, a mindennapos harcok és az önvád: nekem ez nem megy, rossz anya vagyok. Az sem túl nagy segítség, hogy oly könnyen ragasztanak bélyegeket a gyermekekre, mondják ki speciális nevelési igényűnek, nehezen kezelhetőnek, mert egyszerűen nem illik bele az átlagosba, a megszokottba, mert valamiért más. A megélt és ránk zúdított problémák özönében aztán a legfontosabbra figyelünk egyre kevésbé: hogy ki is az a gyermek, akit nevelünk, mit gondol, mit akar és miért, mi az, amitől egyedi, amitől különleges. Beszédes Henrietta szerint éppen ez lenne a lényeg és a kulcs az egyszerű neveléshez: látni, érteni és kibontakozni hagyni azt a másik emberi lényt, aki ránk bízta az életét, de attól az még az övé. Heni televíziós riporterből lett gyermeknevelési specialista. Édesanyaként és kommunikációs szakemberként jött rá, hogy a nevelés legfőbb eszköze pontosan az, amit a munkájában nap mint alkalmaz: a kommunikáció, a megértés és együttműködés.

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.

Milliárdos ingatlanvagyonnal gyarapodik tovább tatabányai családok nyomorán a „Szeviép-család” – Csinos céghálót találtunk az egykori vezér fia körül

Exkluzív 2022 május 25.
A Pesti TV Az Ügy című riportműsorában mutattuk be a tatabányai szellemtársasházat, amely tizenöt éve áll befejezetlenül. A huszonegy lakásos, a földszinten nagy irodaépületet is magába foglaló ingatlant sajátos konstrukcióban kezdték építeni 2004 után. A telektulajdonos, első számú építtető, a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet ingatlanhasznosító cége, a Tak-Ing végelszámolás alatt áll; az építő Pólus Kft. 2007 óta felszámolás alatt; a lakásaikat előre kifizető tatabányai családok, összesen tizenöt károsult család a mai napig nem kapott vissza egy fillért sem. Közben tavaly év végén a félkész épület az egyik szeviépes érdekeltség kezébe került. A Szeviép-üggyel a PestiSrácok.hu az elmúlt években kiemelten foglalkozott; követjük a több száz kisvállalkozó csődjéért felelős, csődbűncselekménnyel vádolt milliárdosok ma is tartó büntetőperét. Megmutattuk, hogy a mai napig milyen luxusban élnek, és egy tényfeltáró cikksorozatban azt is, hogy a Szeviép csődeljárása előtt milyen elképesztő céghálót építettek fel a Szeviép-vezérek, amely cégekben immár egy-egy családtagjuk a tulajdonos. Ebben a tényfeltáró riportban azt mutatjuk meg, hogyan kerül a Szeviép-vezér B. Sándor fia Tatabányára, miként jutottak hozzá a tizenöt család anyagi megnyomorítását jelentő, milliárdos értékű ingatlanvagyonhoz, és azt is, hogy a tatabányai botrányban szereplő cég csak egy az újabb céghálóban. Körülbelül tíz milliárdos vagyont találtunk éppen csak, hogy „muzsikáló” cégekben, és mindez az egyik B.-fiú kezében fut össze.