A hitel az olyan, hogy vissza kell fizetni - Kóklerség után újabb pánikjavaslatok az uniós költségvetésről
Fotó: Olivier Hoslet
Hát, előbb-utóbb csak kiderült, hogy a hitel az olyan, hogy vissza kell fizetni. Brüsszelben pedig lassan eluralkodik a pánik, mivel a következő költségvetési ciklusban törlesztein kell, az európai gazdaság ugyanakkor továbbra is padlón van. Pedig a közös hitelt elvileg gazdaságélénkítésre vette fel az Európai Unió, csak még kiosztani sem sikerült rendesen. Ursula von der Leyen megoldási javaslatai pedig csak még kétségbeejtőbbek...
Talán még él valamennyire az emlékezetben, amikor a koronavírus-járvány padlóra küldte Európa és a világ gazdaságát. Az Európai Bizottság a kárenyhítés céljából egy olyan alapot hozott létre, amely, bár több elemre is támaszkodott, alapvetően hitelfelvételt jelentett. Hogy nagy vonalakban megértsük, a tagállamok egyrészt vehettek fel kedvezményes hitelt saját felelősségre, illetve lehívhattak (illetve lehívhattak volna) forrásokat abból a keretből is, amelyet az Európai Unió vett fel hitelként. Utóbbi források bár vissza nem térítendő támogatásként jártak (vagy jártak volna) az egyes tagállamoknak, összességében mégis hitelnek minősülnek, csak azt a közös hitelfelvétel okán a közös uniós büdzsén keresztül kell visszafizetni. Az úgynevezett Helyreállítási Alapra 390 milliárd eurót vett fel közösen az Európai Unió.
A botrányos gazdaságélénkítő programnak utóbb az volt a legfájóbb pontja, hogy hiába lett volna szüksége arra azonnal az egyes tagállamoknak, Brüsszel mindenféle „jogállamisági” meg egyéb feltételhez kötötte a hozzáférést. Ennek köszönhetően Magyarország 2021 óta minimális pénzekhez fért hozzá, miközben a közös hitelfelvételben hazánk is részt vett. Hogy ez mennyiben vetette vissza a magyar gazdaság versenyképességét, különösen azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek azonnal hozzáfértek a forrásokhoz, egy külön téma lehetne.
Bizony, a hitelek olyanok, hogy vissza kell őket fizetni
A lényeg, hogy miközben az Európai Bizottság szándékosan elzárta például hazánkat még a közös hiteltől is, annyi idő eltelt már, hogy Brüsszelre időközben rászakadt az adósságtörlesztés gondja is. Annak ugyanis már szerepelnie kell az unió következő költségvetési ciklus kiadásaiban. Nem is véletlen, mekkora botrány övezi a költségvetés elfogadását. A kiszivárogtatott költségvetési tervekben eddig három egyszerűen összefoglalható megoldás merült fel:
- fizessenek be több pénzt a tagállamok a közösbe
- és/vagy osszon ki kevesebb támogatást a különböző programokra Brüsszel
- és/vagy vessenek ki uniós szintű különadókat, különös tekintettel a padlón lévő európai nagyvállalatokra
Külön meghökkentő, hogy Brüsszel úgy vár most „közösségi hozzájárulást” a nagyobb cégektől, hogy azokat lényegében nem segített megerősödni. Ráadásul, ha valakit a korábbi magyar kormány extraprofit-adójára emlékeztetne a brüsszeli elképzelés, úgy tévúton jár. Brüsszel ugyanis nem az extraprofitot adóztatná (azaz nem a kétségbeejtő gazdasági helyzet ellenére még valahogy muzsikáló cégek többletbevételéből csippentene le), hanem válogatás nélkül, bevételi alapon minden cégen behajtaná az adót, függetlenül attól, mennyi nyereséget is könyveltek el. A kettő ugyanis nagyon nem ugyanaz.
Kényszerpálya és Európai Egyesült Államok
A Politico most Ursula von der Leyen legújabb adózási ötletét dobta be a zavarosba, az Európai Bizottság elnöke ugyanis a következő költségvetési ciklus kapcsán fogalmazta meg, hogy 2028-tól az EU-nak több „saját adót” kell bevezetnie. A „saját adót” fogalma alatt nyugodtan érthetjük az Európai Egyesült Államok gazdasági előképét, hiszen itt már uniós szintű adónemek bevezetéséről beszélt Ursula, amelyek a közös kasszába vándorolnának. Az Európai Bizottság elnöke Strasbourgban elhangzott beszédében fejtette ki, hogy a saját adók bevezetése (azaz a lassú átállás az Európai Egyesült Államok modelljére) lényegében kényszerpálya, ha az unió továbbra is finanszírozni akarja a regionális fejlesztéseket, egyúttal nem növelve a tagállami befizetéseket.
Az EU-nak 2027 végéig meg kell állapodnia a 2028–2034-es hosszú távú költségvetéséről, miközben Németország máris jelezte, hogy több pénzt nem hajlandó beleadni a közös kasszába.
Az új saját források bevonása elengedhetetlen
- erősítette meg beszédében Ursula von der Leyen, utalva arra, kiket és hogyan is adóztatna meg. A júliusi intézkedéscsomagban szerepelt a vállalatok megadóztatása mellett még a szén-dioxid-kibocsátás további pénzügyi szankcionálása, a nem újrahasznosított elektronikai hulladékok kérdése, és a dohányfogyasztás. A Bizottság szerint ezek együttesen évi 66 milliárd eurót hoznának. Az Európai Parlament eközben saját adózási ötletekkel is előállt, amelyek az online szerencsejátékokat, a technológiai óriásokat és a kriptovállalatokat érintenék.
És még Ukrajna is ott van tehertételként...
Lényegében azonban az látszik, hogy Brüsszelnek mindenféleképpen újabb forrásokra van szüksége, hogy törleszteni kezdje az európai versenyképesség fokozására felvett, de idejében szét nem osztott hitelt. Az új forrásokat ugyanakkor csak olyan területekről tudja, vagy akarja beszedni, legyenek azok cégek vagy tagállamok, amelyek továbbra is szenvednek az egyre inkább begyűrűző gazdasági visszaeséstől. (Megjegyzendő, idővel az Ukrajnának felvett hiteleket is törlesztenie kell majd). Ha a következő uniós költségvetési ciklus és az eddigi gazdaságvédelmi „intézkedések” láttán bárki kóklerséget, hozzánemértést sejtene, az nyilván nem jár túl messze a valóságtól, függetlenül attól, Brüsszel hogyan tudja ezt keretezni. „Jó vergődést” azonban hiába próbálnánk kívánni, mert annak a részei leszünk. Érdekes kérdés az is, hogy a soronkövetkező ötéves költségvetési ciklust egyáltalán követni fogják e továbbiak...
