Tordai Teri színésznőt megpróbálta ügynökként foglalkoztatni az állambiztonság, azonban nem volt sikeres a beszervezési kísérlet. Írásunkban bemutatjuk, hogyan kereste meg őt a titkosszolgálat, miképpen emlékszik minderre vissza, vannak-e ellentmondások a történetben, és azt is, milyen filmekben játszott a színésznő Nyugaton. Az tény, hogy Tordai Teri nem volt hajlandó részt venni az állambiztonság játszmáiban, így az nem igazán tudott mit kezdeni a színésznővel.
Tordai Teri színésznőt főiskolás korában szerette volna beszervezni ügynöknek az állambiztonság. A BM III. II/2.a alosztály tisztje 1962. november 26-i jelentésében számolt be arról, hogy felkereste a Színművészeti Főiskola személyzetisét, aki a leendő színésznőről csak jó tudott mondani. Édesapja bíróként, édesanyja tanítónőként dolgozott, leánytestvére pedig a nyomdaiparban. Érettségi után tanítóképzőt végzett, utána jelentkezett a Színművészetire. Gyakran hívják televízióba, rádióba, szerepelt az Esős vasárnap című filmben. A III. éves főiskolás hallgató jól tanult, a személyzetis szerint volt gyermekszobája, megfelelő családi háttere. Menyasszonya volt egy másodéves, operatőr szakos hallgatónak, A. Tamásnak. 1958 óta tanult franciául.
Az állambiztonsági tiszt javasolta beszervezését, „figyelembe véve egzisztenciáját és perspektíváját”.
1962. december 13-án Tordai Teriről környezettanulmányt készíttetett az állambiztonság. A házbeli szomszédok és a házmester készségesen segítették a titkosszolgálat tisztjét. A szomszédok „igen elfoglalt személyként” ábrázolták a színésznőt, aki ritkán tartózkodik otthon. „Öltözködésében feltűnően a nyugati divatot utánozza. Láthatóan tanulmányain és az öltözködésen kívül más nem érdekli” – mondták a szomszédok. Szüleivel és nagymamájával lakott együtt egy háromszobás, összkomfortos lakásban. „Magyarné említést tett arról, hogy esetenként vőlegényével együtt egy-egy jobb filmet az ő tévéjén szokott megnézni.” Ugyanis ekkoriban ritkaságnak számított a televízió: akinek volt készüléke, annál gyűltek össze a szomszédok esténként nézni az adást. Az állambiztonsági tiszt így összegezte véleményét:
„Csinos, jó alakú lány, aki három éves korától balettot tanult. Szereti a feltűnőséget.”
1963. június 10-én visszatért az állambiztonság tisztje arra, hogy találkozzanak a színésznővel, mivel nyugati kapcsolatai is vannak, például Manfréd R. Beer újságíró, aki a színésznőről szóló riportjában azt írta, hogy úgy véli, színésznek lenni egy kommunista országban könnyű életet jelent. Bár az újságíró nem látott bele a hazai viszonyokba, így ez csak feltételezés lehetett a részéről.
A színésznő több alkalommal találkozott az állambiztonság tisztjével, 1964. május 18-án éppenséggel a Déryné eszpresszóban. Ekkor a színésznő elmondta, hogy a Delta Filmtársasággal kétéves szerződést kötött filmsorozatok női főszerepeinek eljátszására; Ausztriában, Olaszországban és Nyugat-Németoszágban is fog forgatni. A Neue Delta filmes cég szerződtette és a Suzanne sorozatban volt főszerepe. Vőlegényével nyaralást tervezett Párizsba és Baden-Badenbe.
A találkozón kijelentette, hogy irányított megismerkedést és mélyebb emberi kapcsolat kialakítását nem vállalja. Ez azt jelentette, hogy olyan célból nem ismerkedik meg senkivel, hogy az állambiztonságnak jelentsen róla.
Az állambiztonság tisztje feltételeit elfogadta, „elkényeztetett sztárszínésznő típus, aki ráadásul igen gyakorlatlan” – ábrázolta őt a tiszt. Dossziéját 1971. február 21-én zárta le az állambiztonság.
Csalfa emlékezet
Maga a színésznő így emlékezett vissza egy rádióadásban a történtekre: „Mint mindenkit, persze, őt is be akarták szervezni” – mesélte a Kossuth-díjas színésznő. Huszonnégy éves volt, amikor egy „nagyon csinos, magas férfi” megkereste a Nemzeti Színházban, Az ember tragédiája próbája közben, hogy ő újságíró, és találkozzanak másnap.
Találkoztak; a férfi bevallotta neki, hogy nem újságíró, hanem egy ezredes elvtárs és szeretne beszélni a színésznővel. De akkor nem tudott a III/III-ról. Elment a Déryné presszóba, ahol elmondták neki, hogy másnap lesz egy nagy fogadás a Gellért Szállóban, mellette fog ülni egy úr, egy újságíró, aki kinn élt Nyugat-Németországban, tud magyarul, és „jó lenne megkérdezni tőle egy-két dolgot”.
Tordai Teri azt mondta a visszaemlékezésében, hogy akkor 6 négyzetméteren lakott társbérletben, gangos házban a Lenin körúton, a Nemzeti Színházban fürdött, mert amúgy nem volt fürdőszobája, pedig szerepelt már tizenkét filmben és a Nemzetiben játszott. Ezért azt kérdezte: az elvtárs tudja, hogy én hogy lakom? Nem tudta persze; elmondta neki. „Hát ha ennyire nem voltam fontos ennek az államnak, akkor én se fogok segíteni” – válaszolta. Az illető, akivel ott ült, végül annyit mondott, hogy nem találkoztak, de neki jobb lett volna, és felsorolt egy csomó nevet, akik neki dolgoztak, és elmondta, milyen díjakat kaptak.
Tordai Teri emlékezete lakhatási viszonyairól és a környezettanulmány állításai ellentmondanak egymásnak, az azonban tény, hogy nem lett az állambiztonság beszervezett ügynöke.
Tordai Teri, avagy Suzanne
Időzzünk még el egy kicsit annál, milyen filmekben szerepelt Tordai Teri külföldön. Lehet, elsőre meglepőnek tűnik, de a korabeli magyar sajtó is tudósított az erotikus alkotásokról. 1967. július 28-án, a Film Színház Muzsikában a színésznő így beszélt Suzanne három arcáról:
Suzanne megformálásához nagyon sok színre, sokféle színészi eszközre van szükség. Már csak azért is, mert Suzanne három alakban mutatkozik. Eredetileg színésznő, aki egy vándortársulattal járja Westfáliát. Itt a sors szeszélye folytán egy haldokló fogadósnő ráíratja a fogadóját. Másodízben tehát Suzanne fogadósné. A harmadik arca Suzanne-nak, amikor megjátssza, hogy ő kokott. A tiltott szerelem tornya című filmet, amiben Teri szintén főszerepet játszik, részben Magyarországon is forgatták. Az impotens király távollétében a nimfomániás Burgundi Margit királyné (Tordai Teri) és két udvarhölgye inkognito nemes ifjakat csalnak fel a vártoronyban berendezett hálószobáikba. Az orgiákat követően a Lotaringiai herceg embereinek segédletével az alkalmi szexpartnereket megölik és a Szajnába vetik.
Tordai Teri így emlékezett vissza filmszerepeire 2012. január 14-én, a Magyar Nemzetben:
Mintha kívülről látnám akkori önmagamat. Kikerül egy huszonéves gyönyörű lány a vasfüggöny másik oldalára, a „nagyok” közé. Hiányos nyelvtudással. Szerződést nem lát, mert minden a külföldi fél és a magyar állam akkori közvetítő irodáján, az Interkoncerten keresztül bonyolódik. Gázsijának jelentős része is köztük oszlik meg. Nem ismeri a jogait, nem találkozott még olyan fogalmakkal, hogy mi a marketing, a promóció, ki fényképezheti és mikor, milyen reprezentatív rendezvényeken kötelező ott lennie. Van, amikor a tenyerükön hordozzák, ő a csillag, máskor csak tárgy, eszköz, amely pénzt termel a producereknek. (…) Ám miután a kislányom, Lili megszületett, „amazonná” váltam. Főleg, hogy megtudtam, némely kollégám feljelentett. Bejelentkeztem a nagy hatalmú Aczél Györgyhöz, mondja meg, ártottam-e valamit külföldön a magyar államnak, tettem-e valami erkölcstelen dolgot. Szó sincs ilyesmiről, mondta, dolgozzak csak nyugodtan.
Két szempontból is érdekes a színésznő története: a környezettanulmányban éltanulóként jellemzett fiatal lányt az állambiztonság beszervezni nem tudta, viszont külföldi erotikus filmekben vállalt munkát.
Vajon a művészi ambíció vitte külföldre? Nem tudta, mi vár rá, aztán már nem tudott visszakozni? Anyagi okok vezérelték? Visszaemlékezése szerint nem.
Mindenesetre az is érdekes, hogy hazatérte után bejutott Aczél Györgyhöz, aki támogatólag lépett fel.
Ami azonban elismerésre méltó, hogy nem lett ügynök, nem találkozott kéthetente fedett lakásokban vagy presszókban az állambiztonság embereivel. És kevesen voltak ilyen bátrak azok közül, akik az állambiztonság célkeresztjébe kerültek.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS