Pesti Srácok

VV Péter Gyurcsánynak sem kell már, hát kiszavazták a Villányi úti villából

VV Péter Gyurcsánynak sem kell már, hát kiszavazták a Villányi úti villából

Olyan volt a Jobbik elmúlt hónapja, mint egy ócska valóságshow utolsó szériája. Végjáték vagy rosszul sikerült epilógus. Minden bekamerázva, hisz valamennyi vita kiszivárgott, volt veszekedés, szex, buli és erőszak, és egymás után szavazták ki a másikat a „villalakók”. A legutóbbi párbajt Jakab Péter vesztette el, az elnökség többsége ugyanis úgy döntött, hogy számára a játék véget ért. A tét nem kevés, hisz a végén csak egy marad, a győztes pedig egymilliárd forinttal lesz gazdagabb. A kérdés már csak az, hogy kit látna szívesen a párt élén Gyurcsány Ferenc, mikor ismét integrálni kezdi a baloldalt?

Nem emlékszem ennyire bizarr történetre. Még a kisgazdáknál sem történt hasonló, pedig ott volt nagy ribillió. Tényleg példanélküli, bulvárcímlapért kiállt, hogy a Jobbik elnöke nem megy el a rendkívüli választmányi ülésre s miközben ott a párt jelenéről és jövőjéről folyik a vita, otthon a gép előtt lemond. Megírja közösségi oldalán, hogy vége, hogy nem csinálja tovább. Gyakorlatilag ugyanakkor és ugyanonnan tudja meg a párt elnöksége, mint az újságíró, hogy Jakab Péter távozik a Villányi úti „villából”, mielőtt kiszavaznák. Elképesztő sztori, még a jelenlévők sem tudtak hírtelen mit kezdeni ezzel a gyávasággal.

A Jobbik elvesztette szuverenitását, beszűkült mozgástere, nincs mondanivaló

A politika vastörvénye szerint aki, vagy ami nem tudja magát mondanivalójával megkülönböztetni a többiektől, annak vége van. Ez hatványozottan igaz azokra a történelmi vereséget szenvedett pártokra, amelyek a sosem látott széleskörű összefogásban feladták karakterüket és önállóságuk egy részét.

PestiSracok facebook image

A Jobbikban pedig csak botrány van, politika nincs, ahogy karakter sem látszik már. Ez GAME OVER!

Egy párt valójában nem akkor szűnik meg, amikor az utolsó tag lekapcsolja az irodában a villanyt, vagy amikor a törvényszéken leadja a papírosokat. Sokkal előbb. Egy párt halála akkor következik be, mikor elfogy a mondanivaló, a választópolgár pedig nem tudja megkülönböztetni a többitől.

A Jobbikot nem lehet.

Potocskáné Kőrösi Anita, Z. Kárpát Dániel és Jakab Péter épp a szebb jövő felé menetel. Fotó: MTI/Soós Lajos

Egyedül Z. Kárpát Dániel próbál valami politikát csinálni, de ha közelebbről rápillantunk arra, amit összehordott az elmúlt hónapban, akkor jól láthatjuk azt is, hogy az semmiben sem különbözik a DK mondanivalójától. Áfamentes élelmiszer, uniós minimálbér, euró bevezetése és így tovább… mintha Gyurcsány egyik alelnökét hallgatnánk. (Z. Kárpát Dániel esetében különösen pikáns, hogy húsz évvel ezelőtt az EU-tanázia című könyvében még hazaárulásnak tartotta az uniós csatlakozást, most pedig ezerrel tolja a globalista érdekpolitikát.)

Politika és arcél tehát nincs a Villányi úton, így igazából Jobbik sincs már.

Két forgatókönyv volt, a papírforma érvényesült

Láttam belülről s láttam kívülről e pártot, de sem bennfentesnek, sem okostojásnak nem kellett ahhoz lenni, hogy megjósoljuk egy héttel ezelőtt: vagy Jakab megy, vagy pátszakadás következik.

Esetleg mindkettő egyszerre… nem kizárt még ez sem!

Egyelőre a nagy bukás történt meg. Jakabot kiszavazták. Neki ennyi.

Mindez azért is érdekes fejlemény, mert a tisztújító kongresszuson még 71 százalékos többséggel választották meg pártelnöknek, miután a pártban már szinte csak a saját emberei maradtak. Ezek szerint ez nem volt igaz az elnökség összetételére.

Jakab mindenesetre egyetlen hónap alatt elérte, hogy mindenki elforduljon tőle.

Nem nagy veszteség – mondhatnánk! Öntelt ripacs, akinek fogalma sincs arról, hogy hol van és mit csinál. De amit csinál, azt nagyon hangosan teszi.

Ha jól belegondolunk, akkor Jakab egy olyan üresfejű valóságshow szereplőhöz hasonlít, aki a Jobbik tragikus kontraszelekciójának végterméke.

De Gyurcsánynak ez idáig, ahogy a többi baloldali pártnak is megfelelt, hisz gátlástalanul adta fel a Jobbik identitását és önállóságát a habarékkoalícióban.

Gyurcsánynak sem kell már Jakab?

Jakab vezetése alatt a Jobbik Gyurcsány leghűségesebb szövetségese lett. A partneri kapcsolat, az előválasztások során kötött külön paktum a választási bukta után alá-fölé rendelt viszonnyá vált.

Ma két pártnak van lehetősége és mutat hajlandóságot arra, hogy integrálja a baloldalt: a DK és a Momentum. (MSZP–SZDSZ 2.0?) Utóbbi azonban eljátszotta a lehetőséget. A bohózatba fulladt obstrukciós kísérletnek és a bizarr tisztújításnak köszönhetően elindultak a jelentéktelenné válás irányába a momentumosok. De még egy utolsó nyögéssel Fekete-Győr a finn típusú oktatás után valamilyen bolgár típusú olajemberót emlegetett, amivel végképp nevetségessé tette magát. (Ezeknek tényleg nem jut eszükbe semmi olyan, ami magyar lenne?)

Marad tehát Gyurcsány Ferenc, aki sosem csinált abból titkot, hogy ismét össze akarja fogni a baloldalt. Kissé szürreálisan fogalmazott, de akinek füle van az értette, mikor azt mondta, hogy legyetek mindannyian Gyurcsányok!

A DK vezérének gyenge Jobbik, de leginkább gyenge vezetésű Jobbik kell. Olyan, aminek sok pénze van, de nincs önálló politikája s nincs országosan ismert vezetője. Ez logikus és racionális.

A Jobbiknak van egymilliárd forint támogatása, 2-3 százalékos választói bázisa (tehát gyámolításra szorul!), továbbá már komolyan vehető vezetése sincs, ahogy a mondanivaló is elfogyott.

A mostani Jobbik főnyeremény Gyurcsánynak.

Zombipártból a DK szatellitpártja lesz hamarosan a Jobbik. Ez a legvalószínűbb forgatókönyv.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.