Wahorn András a cigányokkal való együttélés valóságáról mesélt Gulyás Mártonnak, az meg csak nézett és nyeldekelt (Videó!)

Wahorn Andrást feltehetőleg liberálisként, vagy legalábbis ellenzékiként tartják számon a magyarországi progresszívek. Wahorn azonban láthatólag igazi liberális és tényleg öntörvényű művész, akinek nem a politikai nézetei és ideológiai elkötelezettségei határozzák meg a valóságérzékelését. Liberális körökben a valóságérzékelés ismeretlen fogalom, Gulyás Márton sem találkozott még a valósággal: olyan képet vágott Wahorn mondatai alatt, mintha éppen Gyurcsány Ferenc ismerné be neki élő adásban, hogy hazudott. A legmegdöbbentőbb Wahorn András intellektuális fölénye: Gulyás Márton azonnal destrukcióba menekül, amikor valódi választ kap a kérdéseire. A témánk szempontjából érdekes részek a 39. perc után kezdődnek, kötelező darab. Figyeljék Gulyás Márton arcát!

A Gulyás Márton által készített interjúk némelykor nem tesznek jót a riportalanyok megítélésének, ebben az esetben azonban Gulyás Márton került abba a helyzetbe, hogy kénytelen volt megismerkedni a szellemi alárendelődés élményével. Gulyás nem annyira súlyosan buta és ostoba, mint az átlagos liberális értelmiségi vagy megmondóember; képes észrevenni, hogy nincsenek érvei, jelen esetben azt is, hogy valami olyan valóságértelmezéssel találkozik, ami brutálisan logikusnak és igazinak tűnik. Gulyás sincs ahhoz hozzászokva, hogy olyan emberekkel készítsen interjút, akik nem veszik komolyan az éppen aktuális liberális kánont és attól függetlenül gondolkodnak, és gátlástalanul kibeszélnek. Némelykor már az a benyomása támadt az embernek, hogy Gulyás, ha akarna, akár még gondolkozni is tudna.

Wahorn András. Fotó: Partizán

Wahorn a lakhelyén élő cigánysággal kapcsolatban szerzett napi tapasztalataiból egy kultúrantropológiailag és szociológiailag teljesen korrekt képet rakott össze a cigány kultúráról – persze még e két tudomány teljes liberalizálódás előtti állapotáról beszélünk. Bájos csavarral az Isten tudja, hányadik hullámánál tartó feminizmus férfiszexualitásról vallott képét is becsatornázta példaként a dologba, hogy Parászka Borókának legyen még egy témája, amit egyáltalán nem ért meg. Borókára visszatérünk még, mert az ő facebookos reakciója a liberalizmus legszomorúbb látlelete.

Wahorn András röviden elmagyarázta Gulyásnak, mit tud az, aki látott már cigányt közelről és nem azt hitte, hogy „romát” lát. Ebben a kontextusban lényegtelen, hogy genetikailag és antropológiailag – és persze kulturálisan és nyelvileg is – teljesen különböző csoportokat nevezünk összefoglalóan cigánynak. Némelyiknek még csak nem is barna a bőre. A nem cigányokhoz (és a nem fajtájuk béli cigányokhoz) való hozzáállásukban van valami közös, jelesül az, hogy a körülöttük élő más embereket erőforrásnak, kihasználandó lehetőségnek tekintik. De ez statisztikai állítás csupán; rengeteg cigány integrálódott már a magyar társadalomba és rengeteg jó és dolgos ember van közöttük. A szocializmus óta eltelt harminc év nem tett jót a cigányok integrációjának, abban még a szocializmus is sikeresebb volt. A liberálisoktól meg harminc éve azt hallják, hogy a magyarok az okai minden bajuknak és nekik semmit nem kell tenni magukért, nekik minden „jár”. Hát így is viselkedik sok közülük.

A baj csak az, hogy bizonyos helyeken primitív „bandakultúrává” züllött a létük és bizony veszélyesek a gyengékre, az öregekre, a gyerekekre és a gyávákra. Ezt a tényt vette észre Wahorn András a saját lakóhelyén. Azt a statisztikai összefüggést, hogy látványosan több közöttük a kultúra nélküli, együttélésre képtelen, elmebeteg gazember, mint akár a hasonlóan lecsúszott nem cigányok között. És egyes falvakban és városrészekben ezek a bűnözők összesűrűsödnek, ellehetetlenítve magyarok és normális cigányok életét egyaránt. A liberális jogállamnak pedig, amilyenben mi is élünk, nincsenek eszközei az ilyen tömeges, életmódszerű bűnözés ellen. Különösen például azért, mert a magyar állam által kiszabott büntetéseket nem tekintik büntetésnek, hanem az életmódjuk, a túlélésük velejárójának tekintik csupán. Ezek a cigány csoportok, ahogy Wahorn nagyon helyesen mondja is, nem úgy látják a világot, mint mi.

Az ő világleírásukban csak az valakié, amit az meg tud és meg akar védeni

Amit nem tudnak és láthatólag nem akarnak megvédeni, az szabad préda. Szélsőséges helyzetekben pedig némelyik így szocializálódott, és az ilyen környezetben élő ember nagyon brutális tud lenni a gyengékkel, könnyen öl. Ezt a helyzetet a liberálisok, a jogász szakma és az európai „világkép” idealistái képtelenek voltak megérteni. A cigányok legrosszabbjai a segélyezésből azt szűrték le, hogy az jár nekik, és az a magyarok (svábok, horvátok) adója a cigányoknak, mert mi félünk tőlük és ezzel vásároljuk meg tőlük az életünket. Gulyás láthatóan megértette a Wahorn tapasztalatából levonható következtetéseket és meg is ijedt rendesen.

És most következik Boróka, aki az összes hülyeséget képes volt pár sorba összesűríteni, amit a liberalizmus eddig kiizzadott magából.

Forrás: Parászka Boróka/Facebook

Parászka komolyan azt hiszi – és ezért veszélyes és félelmetes az ostobasága –, hogy az ő primitív elnyomás-narratíván alapuló, mindenfajta tudományosságot nélkülöző ideológiai fogalmai kizárnak mindenfajta más értelmezést, a leírás és a megértés minden más útját és módját, és minden más fogalmat is. Wahorn szexuális hasonlata valóban erős, de még így is méltányos reflexió a primitív férfigyűlöletből születő feminista definícióra, amely a férfi szexualitást, a férfiak nőkre irányuló szexuális vágyát az agresszióval azonosítja. Szexuális vágy van, xenofóbia van, biológiai lényünk részei. A saját, egyébként meglehetősen fejlett kultúránk hivatott ezeket kezelni és önreflexióként észrevenni, ha irracionálissá, agresszívvé, önpusztítóvá vagy embertelenné válnak. “#wahornnakelkelltűnnie”, “#cancelwahorn” – írja Parászka Boróka. Több évtizedes tapasztalatom van már cigányokkal és liberálisokkal. Ki merem jelenteni: a cigányokkal lehet valamit kezdeni, a liberálisokkal nem.

#cancelparászka

#parászkánakelkelltűnnie

Vezető kép: Partizán