Régóta ismerjük Hargitai Miklóst, aki a magyar újságírók erősen kommunista szövetségét vezette 2021-ig, azonban már ott sem kellett elvtársainak a MÚOSZ akkori elnöke. Azt is tudjuk Hargitairól, hogy a keresztények gyalázását csak bemelegítésnek szokta szánni, hiszen minden zavarja, amit a jelenlegi kormány a magyarság érdekében tesz. Azzal sem törődött, hogy egy elvileg független újságírószervezetet vezetett, hiszen kitüntette a Partizán kereszténygyalázó stábját, gúnyosan és becsmérlően beszélt Müller Cecília kereszténységéről, most pedig a Népszava hasábjain osztja az ötvenes évek hangulatát idéző szólamait. Hargitait jelenleg az zavarja, hogy a növekvő háborús helyzetben Magyarország védekezni merészel, haderőt fejleszt, ahogyan egyébként az egész világ teszi. Ismerjük a szélsőbaloldal vidám világát, amikor Vadai Ágnes 2010 előtt honvédelmi államtitkárként minden harceszközt eladott vagy leselejtezett a békeharc érdekében. Hargitai azonban most is így tenne, ezt pedig némi olcsó gyalázkodással köríti.
Szép dolog az őszinteség, a zsigeri gyűlölet azonban sokat torzít ezen a képen, Hargitai pedig ismét saját fortyogó levében fő meg, amikor olyannyira zavarja hazánk védekezési képességének növelése, hogy ennek hangot is ad. Nem, ez nem egy bukaresti késdobálóban hangzik el, hanem a MÚOSZ volt elnöke fröcsögi a keserű epét a Népszavában, amikor meglepően primitív “vaslogikával” arra jut, hogy minek erősítjük mi a hadsereget, amikor a NATO tagjai vagyunk. A kommunisták sosem nemzetben gondolkoztak, hanem korábban a Szovjetunióban, nemzetközi kommunizmusban, abba pedig nem fér bele az önálló gondolkodás, csak a szolgai önfeláldozás. A hadsereg erősítéséről így ír a nagy gondolkodó:
Maga az idea sem kristálytiszta, hiszen Magyarország a NATO tagja – még ha a leggyengébb láncszem kevés büszkeségre okot adó pozíciójában is –, és a szélsőjobboldal alufólia-sisakos álmodozóin kívül aligha gondolhatja felnőtt ember, hogy létezik erősebb katonai garanciája a biztonságunknak az Orbán által amúgy folyamatos aknamunkával gyengíteni próbált szövetségnél.
A kormány évek óta igyekszik erősíteni a magyar haderőt, melyen a baloldal jókat röhögött, most azonban azok nagy része is berezelt, akik korábban a leszerelés és a világbéke hívei voltak, hiszen ilyen bizonytalan időkben az önvédelem kérdése a legfontosabb. A zsigeri szélsőbaloldali kommunisták, a Tanácsköztársaság méltó örökösei azonban ilyenkor sem állnak le. Az olyanok, mint Hargitai, akiket láthatóan minden zavar, ami az önálló magyar érdekeket segíti. Primitív írásában ugyanis odáig jut, hogy a magyar haderő megerősítése azt jelenti, hogy Orbán Viktor egy újabb háborúba akarja vinni a magyarságot, mint jobboldali elődjei az utóbbi száz évben. A történelem láthatóan nem erőssége az ötvenes évek szakirodalmán nevelkedő Hargitainak, hiszen tudhatná, hogy az I. világháborúba sem önszántunkból mentünk, a II. világháborúból pedig ameddig lehetett, kimaradtunk. Ha az ilyen alakokon múlott volna, vélhetően már a háború elején feláldozták volna az internacionalizmus oltárán a teljes magyar hadsereget. Érdemes idéznünk a kommunista szellem pislákoló fényének őrizőjét, aki akár a fasiszta szót is használhatná, most azonban csak barátilag küldi a lövészárokba Orbán Viktort:
Egyrészt üdvös lenne, ha mostantól kizárólag olyan politikus értekezne nyilvánosan arról, hogy Magyarországnak készen kell állnia akár a harctéren is keményen odavágni, aki előzetesen írásban vállalja, hogy az első ilyen alkalommal ő maga is fegyvert fog, és honvédő közlegényként a csatába indul. Másodszor pedig, ha valaki tényleg elrettentésre vágyik, olvasson egy kicsit utána, legalább az elmúlt 100 évre visszamenően, hogy mi lett – mindig! – abból, amikor a (jellemzően jobboldali) politikusaink szükségesnek érezték feléleszteni a haza férfi lakosságában a harci szellemet.
Mi inkább Hargitainak ajánljuk, hogy az 1919-es tanácsköztársasági söpredék szakirodalmán, vagy az ötvenes évek sztálinista propagandáján kívül olvasson valami egészségesebbet is, az pedig ne zavarja annyira, hogy Magyarország meg szeretné védeni magát. Elvégre itt él ő is. Fizikailag legalábbis.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS