Zavarognának ezek ott a baloldalon, csak reménytelenül gyávák
Érdekes adaléka volt az utóbbi napoknak, hogy a tököm tudja, milyen nemzetközi folyamatokat figyelő szervezet, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa hírül adta a 2022-es évre elgondolt külpolitikai eseményeit. Magyarán szólva az intézet azt sejti, ez és ez következik be, ilyen, illetve ilyen-olyan módokon, a legkülönfélébb következményekkel. Zseniális köldöknézés ez a javából, hiszen ha belegondolnak, nincs szórakoztatóbb tevékenység az ilyen fantáziálgatásoknál. Nyilván bizonyos események bekövetkeztére számítani lehet, de a bizonytalan mindig erősebb sorsalakító erő a vártnál. Ki gondolta volna néhány hete, hogy az történik Kazahsztánban, ami ebben a pillanatban is zajlik? Hát az arab tavasz történései mennyire voltak várhatók a nyilvánosság előtt a bekövetkeztük előtt? És a kulcsszó itt a nyilvánosság: zárt ajtók mögött, az erre hivatott szolgálatok bizonnyal sokkal többet tudnak ennél nálunk, és ők valódi, a jövőt befolyásoló információkkal dolgozhatnak.
Az intézet – amellett, hogy szerintük Macron megnyeri a francia elnökválasztást – bizonyos abban, hogy Orbán Viktor elveszíti a tavaszi választást Magyarországon, azonban mégis hatalmon marad. Értik, ugye? Újra feltalálták a túlélték, mégis meghaltak néven elhíresült örökbecsűt. Mindezt úgy gondolják el, hogy az egyesült ellenzék győzelmet arat a voksoláson, azonban Orbán Viktor nem adja át a hatalmat. Mellesleg ezt a baloldali eszmék és megrendelések által egyáltalán nem motivált, úgynevezett kutatóintézetek mindig eljátsszák. Ők ugyanis mindig az szuggerálják az emberekbe, hogy ezek a jobboldaliak által vezetett országok – nem is kormányok, rezsimek, sőt autokráciák, tán diktatúrák is – csak azért lehetnek ebben a sanyarú helyzetben, mert a választópolgárok ostoba, megvezetett szerencsétlenek. Mondhatjuk őket gombáknak is.
A jobboldali vezetés pedig éppen képes volt arra, hogy megtanuljanak késsel és villával enni, de semmilyen intelligens tevékenységhez sincs eszük. Ilyen megvetett lúzerek, akik ostoba emberek megvett szavazataival tudnak hatalomban maradni. Ebből egyértelműen adódik a megfejtés, hogy a primitívség ezen szintjén nyilvánvalóan a hatalmat sem adnák át békésen. És ezt a mesét újra és újra és újra megpróbálják átadni az erre kapható nézőközönségnek. Igaz ugyan, hogy Orbán Viktor 2002-ben pont úgy köszönt le, mint azt bármilyen demokráciában bárki is tette volna, de kit érdekel? Az is igaz, hogy Trump ugyanígy tett, de még egyszer: kit érdekel? Ez a párhuzamos valóságok világa, a véleménybuborékok és visszhangkamrák alakította mindennapok. Teljesen mindegy, hogy valójában mi történt vagy mi történik. Ezeknek a köröknek egy feladata van: feltenni a VR-szemüveget a szimpatizánsokra, aztán hajrá!
Van itt azonban egy súlyosabb velejáró is, ez ugyanis nemcsak hazudozás, hanem trenírozás is. Trenírozzák a nyugati közvéleményt és a nyugati döntéshozókat, mi a teendő akkor, ha Orbán és a Fidesz–KDNP nyer. Ez az elemzés ugyanis valójában azt állítja, hogy 2022-ben is a jobboldal győz. Éppen azért maradnak hatalmon. A sugalmazás viszont az, hogy ezt nem szabad elfogadni és úgy kell tenni, mintha az ellenkezője történt volna. Mert lássunk tisztán: áprilisban sem a nyugatiak, sem a magyarországi ellenzék nem fog egy pillanatra sem úgy tenni, mintha azért veszítettek volna, ami a valóság – lásd Márki-Zay ámokfutása, alkalmatlan emberek semmire sem jó szövetsége.
Már most is adott a fő téma: azért veszítettek, mert a jobboldal csalt. Lehet, hogy puha eszközökkel, a médiával, meg a fene tudja még mivel – állítják majd ők –, de az sem kizárt, hogy rögtön valódi választási csalásokról delirálnak majd, mert azonnali hatállyal deklarálják: ezt a választási eredményt nem lehet elfogadni. Nemhogy elfogadni nem lehet – és erről az elemzés is szót ejt –, hanem utcai zavargásokba kell kezdeni. Aztán majd elnevezhetik valamilyen színű forradalomnak. Ezt a részét jó, ha nagyon komolynak, egyben felettébb valószínűnek tekintjük. Nem kérdés, hogy a magyarországi támaszpontra kijelölt ellenzék önmagában és egyedül csupán gyenge szar. Ezektől nekünk a maguk valójában a világon semmi félnivalónk sem lenne. A probléma ott kezdődik, hogy a világ leghatalmasabb hálózata áll mögöttük, kimeríthetetlen anyagi és emberi forrásokkal.
Néhány dologgal azonban nem számolnak a nyugati tartótisztek. Egyrészt a magyar társadalom igen jelentős része – mondom ezt egyébként szomorúan – a végletekig tespedt. Annyiszor és olyan módon törte meg a XX. század, hogy talán még jogosan sem tudna felkelni. És ez véletlenül sem lesajnálás, hanem rideg, általam tényként elfogadott megállapítás. Sokat sikerült ezen javítani az utóbbi időszakban, de a valóság mégiscsak az, hogy a magyar társadalom megtört. Szisztematikusan törte meg az első világháborús vereség, Trianon, a második világháború, a holokauszt, a kitelepítések, az államosítások, a téeszesítés, a parasztság szétverése, az '56-os forradalom leverése, végül Kádár ocsmány, gyilkos, százezreket, tán milliókat lélekben cinkossá tévő rendszere. És megtörte a fel nem oldozottság is, hogy 1990-ben, egyedüli országként a keleti blokkban nem volt valódi kárpótlás, nem volt semmilyen elszámoltatás, nem született meg a legenyhébb lusztrációs törvény sem, és úgyszólván a társadalom szövete maradt a régi. Komoly, el nem évülő bűnei ezek az első, demokratikusan megválasztott kormánynak.
Persze, lehet, hogy tévedek, de nemigen találnának itt arra tömegeket, bármennyi pénzzel is rendelkeznek, hogy egy ráadásul kamu ügy mentén forradalmat robbanthassanak ki. Ettől még próbálkozhatnak és az is komoly veszély. Másrészt, és ez komoly szerencse, hogy roppant módon, szánalmasan gyáva a magyarországi ellenzék. Akasztanának ezek, persze, csak tegye meg helyettük valaki más, ők majd triumfálnak. IFA-platóznának, nyilván, de dobálja fel valami szolga a hulláinkat. Kandelábereket használnának, nyilván, de valami idegen ország szuronyos katonái vállalkozzanak inkább a feladatra. A mi demokratikus ellenzékünk nemigen szokta meg az olyan lázadást, ami nem megszálló hatalmak nélkül történik, akik kollaboránsaikként nyugodtan el lehet nyomni a magyar népet.
Nagyon félnek, rettegnek saját maguk bármibe is belekezdeni, nyomorultul érzik magukat a munka gondolatától is, végül pedig valahol az is munka, ha minket el akarnak tüntetni. Így állunk 2022 januárjában. A mindent elsöprő jó hírem viszont az, hogy bármi törvénytelenséget, lázítást és egyebet is terveznek, mi ott leszünk a másik oldalon. Az pedig már nem lesz számukra valami jó buli.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu