Zöld fürtök a rögön – Az unió bitang jó embargójának eredménye

Miközben Brüsszelben véget ért a nagy sakkparti, a magyar szőlősgazdák elkezdték a még éretlen termést a földre dobálni – köszönhetően az önmagával viaskodó uniós bürokraták képmutató, oroszellenes magatartásának. Keleti nyitás ide, keleti nyitás oda, a kötelező uniós embargót ellenembargó követte, így már évek óta nem tudjuk a szőlőt (és más gyümölcsöt) az oroszoknak (sem) eladni. Mostanra annyira súlyossá vált a helyzet, hogy négy borvidéken is fizet akkor a magyar állam, ha még zölden, éretlenül a rögök közé dobjuk a szőlőtermést. Mert értékesíteni nem tudjuk, a franciák és az olaszok védik a saját territóriumokat, a magyar piac pedig szűkös. Mindeközben a német-orosz kereskedelem mértéke ismét csúcsra jár. Képmutatás, kettős mérce és a magyar gazdák tragédiája – ezt hozta az oroszokat megleckéztetni akaró béna bürokrácia makacssága. De a magyar kormány legalább igyekszik megmenteni a tragikus helyzetbe került gazdákat – feltéve, ha az uniós bürokraták nem kötnek majd ebbe is bele.

A magyar gazdák az alább olvasható levelet kapták négy borvidéken is. A helyzet katasztrofális. Az Orbán-kormány segíteni próbál, mindaddig, míg a versenyjogi biztos fel nem emeli a fenyegető ujját.

Az ukrán konfliktus miatt meghirdetett, Oroszország elleni szankciókat 2014 óta újra és újra meghosszabbította az Európai Unió – legutóbb 2019 júniusában.

A kereskedelmet és a befektetési tevékenységet is érintő megszorítások jelenleg 2019 végéig maradnak érvényben minden tagállam, így Magyarország esetében is. Hiába küzdött a magyar kormány az embargó szigorításának enyhítéséért, hiába okoz több százmilliárdos kárt az európai mezőgazdaságnak közvetve és közvetlenül is ez az egész cicaharc, hisz Putyin az uniós embargóra ellenembargóval válaszolt – a tiltás maradt, mint a politikai zsarolás csimborasszója, a Krím-félsziget annektálása miatt. A vicc az egészben az, hogy Oroszországot nemhogy gyengítette, hanem kifejezetten erősítette ez a szkanderezés. Az uniós bürokraták ennek ellenére megmakacsolták magukat, és fel sem merült máig az, hogy az üzleti érdekek miatt érdemes lenne véget vetni ennek az impotenssé vált szankciósorozatnak.

Az oroszok válaszlépése az európai és a magyar agrár- és élelmiszer-ipar szereplőit igen nehéz helyzetbe hozta, így az egyes nemzetállamoknak (és Magyarországnak is) mélyen a zsebükbe kellett és kell nyúlniuk azért, hogy kisegítsék a bajba jutottakat. A szőlőtermesztésre ez hatványozottan igaz. Európában ugyanis több bornagyhatalom, leginkább a franciák és az olaszok már jó régen megtalálták a saját érdekeiket védő eszközöket és hatékonyan is használják, a magyar szőlőt és a bort ellenben nem tudjuk maximálisan az unió piacán értékesíteni; függő viszonyban vagyunk például az orosz exporttól. (Rossz nyelvek szerint az oroszok a szar termést és a lőre minden cseppét is elvitték egykor…) A rendszerváltás óta tartó piackeresés nem mindig volt számunkra diadalmenet – de ha tetszik, ha nem, az orosz piac fontos maradt.

Az embargó esetében érdemes rámutatni arra a képmutató magatartásra, ami több nagyhatalomra, leginkább Németországra jellemző. Mert míg az uniós tagországokra a bizottságon keresztül ráerőltetik a politikai zsarolás eszközét, azaz az embargót, addig a saját kereskedelmükben igyekeznek megkerülni minden szabályt. Szerintük politikai vitát lehet folytatni, de üzletelni sem bűn Putyinnal – legalábbis nekik. Nekünk nem! Beszédes adat, hogy az elmúlt három évben folyamatosan nőtt a német-orosz kereskedelem mértéke. (A csúcsot 2017-ben érte el, mikor a német kivitel 24,1 milliárd euró volt, ami 21 százalékkal felülmúlta a 2016-ban regisztrált 21,5 milliárd eurós német exportot, ami már megközelítette az embargó előtti számokat.)

De a magyar gazdák – gondolva most a szőlősgazdákra – továbbra is „szívatásban” vannak. Ezért is próbálkozik kínjában az Orbán-kormány azzal, hogy a piacra jutás teljes esélytelenségével leszedett szőlők miatt ne kerüljenek a csőd szélére, urambocsá’ ne meneküljenek öngyilkosságba a magyar gazdák. Mivel az orosz embargó 2016-ban frissített változatába ismét bekerültek a 0806-os tarifaszámmal kezdődő gyümölcsök, azaz a különböző szőlőfajták csemege és feldolgozott formái is, így a kör mostanra végleg bezárult. A tavalyi év nehéz volt, az idei még nehezebbnek ígérkezett a magyar szőlősgazdáknak.

Ezért is nyúlt most ahhoz a brutális, de mindenképpen életmentő eszközhöz a kormány, hogy legalább a szokásos termésátlag árát kifizesse azoknak, akik nem tudják eladni, vagy hasznosítani a szőlőt. Pontosabban: könnyek közt szedik le a zöld fürtöket és dobják a földekre, de legalább pénzüknél maradnak a szerencsétlen helyzetbe kerültek – nem úgy, mint a Gyurcsány-, illetve a Bajnai-kormányok alatt. Ez is valami! Becsüljük ezt meg!

Mi pedig köpjünk egyet a rögök közé, pisiljük le a zöld fürtöket, és ironikusan köszönjük meg az uniós bizottságnak és a sakkpartiban eszüket vesztő bürokratáknak, illetve a képmutató német nagyhatalmi politikát folytató vezetőknek, hogy olyan dolgok történnek a magyar földeken, amit még a nagyöregek sem láttak. Tömegével szedik és dobják szerteszéjjel a zöld szőlőt júliusban.