Belvárosi titkok: A Heccszínháztól a Bazilikáig
Minden özvegy Schmallögger Johannával kezdődött. A nevezett özvegy ugyanis az 1780-as években engedélyt kért s kapott a tekintetes Pesti Tanácstól, egy úgynevezett Heccteátrum felállítására. A divat, mint annyi más abban az időben, szintén Bécsből érkezett, ahová Spanyolországból került.
BARTA ZSOLT- Nullahategy
Nem volt ez más, mint állatok, főleg kutyák egymásra uszításának „színtere“, ahol a nagyérdemű fogadásokat köthetett arra, melyik állat hagyja el élve a porondot. Az özvegy jó kereskedői érzékkel rendelkezett, heccszínházát a Káposztás piac (ma Deák tér) közepén helyezte el, s hamarosan az egyik legfőbb szórakozó helyévé vált a pestieknek. Schmallögger Johanna mindent bedobott a szent cél érdekében, színházában hamarosan medvék, farkasok, s külföldről szerződtetett „matadorok“ tevékenykedtek, a heccteátrum híre pedig messzire eljutott. Ez lett a vállalkozás veszte, ugyanis régi ismerősünk, a pesti szórakoztatás fenegyereke, Tuschl Sebestyén is szemet vetett az üzletre. Nem kevés rábeszéléssel, valamint teli erszények osztogatásával sikerült rávennie a tekintetes Tanácsot arra, hogy vonja meg az özvegy működési engedélyét, sőt arra is kötelezték az asszonyt, hogy „pártatlan becslési áron“ adja el színházát Tuschlnak. A felháborodott özvegy egészen Bécsig, konkrétan a királyig szaladt, hogy igazát bizonyítsa, ám hiába, 1785-ben kénytelen volt megválni teátrumától, amit az élelmes Tuschl azonnal lebontatott.
Új helyszínt eszelt ki, azon az üres telken, amely köré szép lassan, de biztosan Lipótváros lakói építkezni kezdtek az évek folyamán, egészen konkrétan a mai Bazilika helyére álmodta meg új Heccszínházát. Tuschl semmit nem bízott a véletlenre. Teátrumának hatalmas porondján tigrisek, medvék, leopárdok, szarvasok, farkasok és kutyák vívták egymással „élet halál harcukat“, az est fénypontja azonban a bikaviadal volt. A kivénhedt, szarvain fagolyókat viselő állatokat, mint a távoli Spanyolországból idehozott vérengző fenevadakat mutatták be a publikumnak, az „eredeti“ torreádor pedig, aki egyszerűen felült az állat hátára, majd miután megunta az ücsörgést, hosszú késével gyorsan leszúrta az állatot, mindig az est hősévé vált. 1796-ban azonban a bécsi Hezzteatrum leégett, a pesti elöljáróság pedig úgy döntött, ha a sógoroknál nincs ilyen színház, akkor Pesten sincs sok értelme, így visszavonta az engedélyt, s lebontatta az építményt.
Talán az ártatlan áldozatok miatt, de valószínűbb, hogy a gyorsan benépesülő Lipótvárosi lelkek megóvásának érdekében a hajdani heccteátrum helyére templomocskát, nagyobb kápolnát terveztek a mérnökök, ami 1817-re készült el, ez volt a Szent Lipót- kápolna. Az épület mindössze harminc évig látta el funkcióját, ugyanis az eltelt évek alatt annyira rossz állapotba került, hogy 1847-ben be kellett záratni, nehogy maga alá temesse a gyülekezetet. A templomocska végül 1849 májusában pusztult el, abban az ágyútűzben, amit a budai várból zúdított Pestre Hentzi generális.
A Szent Lipót- kápolna helyén 1851-ben kezdték el építeni Pest legnagyobb és legszebb templomát, a Szent István Bazilikát. A terveket a kor kimagasló mérnöke Hild József készítette, az építéshez szükséges összeget pedig országos közadakozásból teremtette elő a Tanács.
Az építkezés lassan haladt, időközben maga a tervező Hild József is elhunyt, utódja, Ybl Miklós pedig egyre nagyobb aggodalommal rakatta a falakat, ám kételyeit rendre elhessegette az elöljáróság, a fő az, hogy menjen a munka, és a Bazilika időre elkészüljön. 1867 novemberében aztán szó szerint kitört a vihar.
Egy hatalmas égszakadás után Ybl felfedezte, hogy megrepedtek a Bazilika kupoláját alátámasztó pillérek. A sürgősen kirendelt bizottság nem kapkodta el a dolgot, csupán 1868 januárjában vonult ki a helyszínre, ahol megállapították, hogy a baj nagy, Ybl gyorsan találjon ki valamit. Egy héttel később újabb repedéseket észleltek a pilléreken, így a bizottság úgy döntött, a kupola menthetetlen, meg kell várni amíg magától összedől. Nem kellett túl sokáig várni, január 22-én, kora délután a kupola hatalmas robajjal beomlott.
A környéken háromszáz ablak tört be, az eset után néhány perccel pedig fél Pest ott tolongott a helyszínen, megalkotva ezzel a katasztrófa turizmus addig nem ismert kifejezését. A példátlan esemény lezajlása után többen Hild mestert okolták a történtekért, mondván nyilván a számításokban volt a hiba, ám a fő ok másban keresendő. Annak idején, amikor közadakozást tartottak, sokan nem pénzt adományoztak, hanem építőanyagot, használt téglákat, köveket, melyet illett felhasználni, ha már egyszer adták. Ezekkel az anyagokkal töltötték fel az üregesen felfalazott pilléreket, s még szerencse, hogy nem később következett be a tragédia.
A Bazilikát végül, időközben ugyanis Ybl is jobblétre szenderült, harmadik építésze, Kauser József fejezte be, s 1906 december 8-án Ferenc József császár jelenlétében helyezték el zárókövét. A ceremónia alatt a császár szorongva pillantott fel a kupolára, vajon kitart e addig, amíg őfelsége itt tartózkodik, de ez nyilván csak afféle városi legenda.
