Belvárosi titkok: Vörösmarty és a Máriás
A pesti belváros legimpozánsabb tere a Vörösmarty tér. Eredetileg a híres városfalon kívül, az úgynevezett Váci kapu előterében jött létre, s alacsony, jellegtelen épületek vették körül. A teret sokféleképpen nevezték, volt Sétatér, Harmincad tér, Színház tér, majd 1875-től, Ferenc József lányának tiszteletére Gizella tér, 1908-tól pedig Vörösmarty tér.
BARTA ZSOLT- Nullahategy
Ahogy a főváros fejlődésnek indult, úgy növekedtek a tér körüli bérpaloták is, ám a nyugati részen lévő területet, mintha átok sújtotta volna, egymást váltották rajta az épületek. 1794-ben itt nyitotta meg Krajcáros Színházát Tuschl Sebestyén, a korabeli pesti szórakoztatóipar mágusa, és az általa irányított épületben vaskos komédiákat, nonstop színházi előadásokat, cirkuszi mutatványokat láthatott az álmélkodni vágyó nagyérdemű. A Krajcáros Színház 1805 körül zárta kapuit, az alkalmi épületet pedig gyorsan elbontották, hogy aztán a híres Nagy Német Színház (első képen) kerüljön a helyére. Bár az átadási ünnepséget 1810-re tervezték, az épület csak két esztendővel később, 1812-re készült el, ám megérte várni rá, hiszen Pest egyik legszebb létesítménye vált gyorsan belőle.
A teátrumot Aman bécsi építész tervei alapján építették, 3500 férőhellyel rendelkezett, külső homlokzatán pedig boldog mosolyú múzsák nézték a járókelőket, tehát minden adva volt, hogy a telt házas nyitóelőadáson, a Beethoven által komponált István királyról szóló darabban a címszereplő így szóljon népéhez: „Ich bin ungarischer kőnig!“, ugyanis a színházi előadások nyelve akkoriban még a német volt. Így is történt, ám a korabeli sajtó, nem beszélve a közönségről fintorogni kezdett már a teátrum megnyitásának pillanatától kezdve. Odabent ugyanis büdös volt. Egyrészt a repceolajjal töltött lámpások miatt, bár ezekből nem volt túl sok az épületben, így látni se sokat lehetett, másrészt pedig a nyitott árnyékszékektől, melyek felállításánál már nem gondoltak a takarékosságra, ám arra sem, hogy az illemhelyeket takarítani kellene.
A legegyszerűbben a fűtést oldották meg a korabeli szakemberek, gondolva a fizika azon törvényszerűségére, hogy hideg időben a sok ember majd csak melegíti egymást, ezért fűtöberendezést nem építettek be az épületbe. Hátra volt még az akusztika, ami nélkül nem színház a színház. A teátrumot eleve úgy tervezték, hogy a hátánál fog állni a majdani Vígadó, és a két épület hangtanilag majd csak lefedi egymást, ám a Vígadó csak jóval később épült fel, így a Nagy Német Színházban a rossz hangviszonyok miatt hallani sem nagyon lehetett semmit. Ettől függetlenül az épület egészen 1847-ig funkcionált, akkor égett le, miután beszerelték végre az annyira áhított fűtőberendezést.
A romok helyén épült fel a Haas palota, amely szinte a tér jelképévé vált, s csupán 1945-ben kapott halálos bombatalálatot. A Vörösmarty téri átok úgy tűnik újra hatott, hiszen a telek 1971-ig üresen ásítozott, akkor épült fel az az „üvegpalota“, amely a legendás Országos Rendező Iroda (ORI) székhelye lett. Az épületben „uralkodott“ az ország első „márkamenedzsere“ Erdős Péter, aki a honi könnyűzenei élet mumusaként gyakran tekintgetett ki az ablakon, s sóhajtozva nézte a téren Vörösmarty Mihály szobrát.
A Haas palota
Az ám, a szobor. Az alkotás története 1896-ban kezdődött, amikor a város úgy határozott, hogy örök emléket állít a Szózat költőjének. Nyomban közadakozás indult, s az összegyűlt összegből Telcs Ede és Kallós Ede szobrászművészek tervei alapján 1908-ra készült el a különleges carrarai márványból készült szoboregyüttes. A középpontban Vörösmarty ülő alakja látható, körülötte pedig a társadalom minden rétegének képviselői állnak. A bal sarokban a Szózat megcsendülésére a munkás leteszi pörölyét, átöleli a feleségét és a kisfiát. Egy kislány bokrétát tart, baljával megfogja a fűzért tartó nő kezét, mellette díszmagyar-ruhás férfi, akihez leányka simul. Jobb oldalt nőalak, karján csecsemővel, előtte iskolásfiú. Öreg paraszt botjára támaszkodik, mellette zászlótartó. Egy kisdiák énekel. A szélen földműves és parasztlány énekel. Hátul ülő úrilány és felnőtt diák, mellettük pásztorfiú. A jobb oldalon párja, egy pásztorlány valamint Matrona unokájával.
Vörösmarty Mihály szobra
Ha valaki tüzetesebben megnézi a szobor talapzatát, a Szózat sorai alatt, jobb oldalt furcsa, kerek alakú elfeketedett foltot talál. Ez nem más, mint egy hajdani ezüst húsz krajcáros, népszerű nevén Máriás. Még a közadakozás idején történt, hogy érkezett a város elöljáróihoz egy különös küldemény, az ungvári Liszkay János koldustól. A csatolt irományból kiderült, hogy a koldus ezzel a Máriással, amelyet még édesanyjától örökölt, járult hozzá a szobor felállíttatási költségeihez. A város elöljárói hosszas töprengés után úgy döntöttek, hogy a különleges adományt, beépítik a talapzatba, mintegy örök momentumként. Bár az idők folyamán a pénzérme megfeketedett, ma is ott látható.
