ELFELEDETT LEMEZEK: És eljött a keményen dolgozó emberek ideje
A Prognózis 31 évvel ezelőtt publikált Előjelek című lemeze 2015-ös jóslatokat is megfogalmazott, amikor a horizonton feltűntek a keményen dolgozó emberek, akiknek arra is volt idejük, hogy lemezeket vásároljanak. Gondoljunk csak a Kőhegyek című számukra, melyben korunk hőse, a keményen dolgozó ember„hajtja a dolgot, húzza a szekeret”.
PZL- Nullahategy
A Prognózis bemutatkozó albuma az Előjelek a magyar pop kacsacsőrű emlőse. A zenekarnak sikerült közös nevezőre hoznia a Kim Wilde-os pop new wave-et a hónalj szagú magyar hard-rockkal. Az eredmény bizarr lett, de szerethető. Nem a Prognózis volt az első őszinte, kőkemény, és egyben újhullámos zenekar, a Rolls Frakciónál is volt egy átmeneti időszak, míg a Korál-féle hangzástól eljutottak az újhullámhoz. Sőt, a Piramis megfogyatkozott legénysége is lecserélte 1981 végén a szűkített Trapper farmert és a levágott csövű River Blue farmerdzsekit a falusi szlengben répa gatyának, vagy R-Go nadrágnak nevezett ruházatra. Szóval, ha magyar popról van szó, legjobb, ha semmin nem csodálkozunk. Az 1984 júniusában publikált Előjeleken sem, amit azért kell megbecsülnünk, mert egy kezünkön meg tudjuk számolni a nyolcvanas évek magyar újhullámos lemezeit. Nevezhetjük-e ezt az albumot „újhullámosnak”? Mindenképpen. Annak ellenére, hogy Vörös Istvánnak nem tetszett, hogy a lemezgyár szakemberi elvitték az album hangképét a new wave-es irányba, és minden gitár riffért ölre ment a hangmérnökkel.
Ha akarta a zenekar, ha nem, az album összhatásában egyértelműen new wave-es lett. Arról nem beszélve, hogy a sci-fi ihletésű grafikát ábrázoló borító is – amit a magyarországi Star Wars plakátokkal kultikus státuszt kivívó Helényi Tibor készített –is a ebbe az irányba mutat.
A hanglemezgyár nem véletlenül „látta bele” a Prognózisba az újhullámot. A Hajsza közben, a Szeretni kéne, a Fáradt remények című dalok punkos, new wave-es dinamikája, a szintetizátorok bátrabb használata minden producernek eszébe jutatta volna azt, hogy a levegőben lévő new wave felé kéne kibillenteni a bizonytalan, néha a prog-rockkal, máskor a hard-rockkal kacérkodó hangzást. Vörös megszólalásaiból az is kiderül, hogy nem szereti ezt a lemezt, pedig a Hajsza közben című klasszikuson kívül olyan kiválón számok sorakoznak az albumon, mint a Kőhegyek, a Háromszögek, az Előjelek, és a Mindenki bolond. Vannak töltelékek is, mint amilyen a Korántsem végleges téma című, öncélú dadaista hülyeség, vagy a Workinson-ügy című blöff, de ezektől eltekintve izgalmas, szerethető anyagról van szó.
Meghökkentő, hogy az album soha nem jelent meg CD-én, ahogy a zenekar sikerlemeze, a Tele van a város szerelemmel sem. A Hungaroton válogatást adott ki 1994-ben, a két albumbóll, hozzágombolva egy fenyőillatú karácsonyi dalt, a Nyári éjszakák című kislemez slágert, és a Szeretni kéne demóját. A többi néma csend. Vörös István a magyar pop különös figurája, az első magyar rockhős, aki stagedivingolt, de ha kellett (nem kellett), harisnyával kombinált egy párducmintás bőrbugyival, ami meghökkenést váltott volna ki a St. Pauliban forgatott NSZK erotikus dokumentumfilmben is. Egy biztos: a rendszeresen fellépő, számos szólólemezt megjelentető Vörös István miután eldobta az uv-színekben pompázó new wave-es jelmezeit, kockás ingében és bőrmellényében ő maga lett a rock and roll ipar keményen dolgozó embere.
