Hangyák a gatyában, avagy mentsd meg rovarszerkóban a világot!

Amióta a mozihősök olyan nagyok lettek, hogy már lelógnak a vászonról, a transzformerek pedig felhőkarcolókkal és dinoszauruszokkal dobálóztak, csak időkérdése volt, hogy mikor kerül elő Ant-Man, a szupererővel rendelkező hangya, aki kisebb, mint egy szem popcorn.

POÓS ZOLTÁN - nullahategy

A moziban bármi lehetséges, akár az is, hogy Michael Douglas huszönöt évet fiatalodjon, és lőn: a sztori visszamegy 1989-be, amikor Dr. Hank Pym (Michael Douglas) kifejleszti a hangyaruhát, ami forradalmasíthatná a hadiipart. Viszont ő a tipikus jó tudós, aki kitartó munkával küzd a világbékéért, ezért inkább elrejti a motoros szerkóra emlékeztető jelmezét a rossz tudósok elől.

A film klasszikus börtönjelenettel nyit, Scott Langot, a szupertolvajt bunyóval búcsúztatják sittes társai, közben jellegzetes mexikói zene szól. (A Hangya tehát előítéletes, nem megy át a PC-vizsgán, mert mindenki arra asszociál, hogy a büntetés végrehajtási intézet tele van mexikóiakkal. És bár Hollywood lassan több mexikóit alkalmaz, mint a világ összes McDonalds étterme, feltűnő, hogy vagy bűnözőket alakítanak, vagy kedves idiótákat, viccesnek gondolt akcentussal.)

Már a film elején elhangzik a 70 éves Szörényi Leventére emlékeztető Michael Douglas jutalom mondata: „Még mindig élek”. (A kiszólás bizonyára arra vonatkozik, hogy nemrég gyógyult meg a rákból.) Itt jegyezzük meg, hogy A Hangya tele van fárasztó utalásokkal a Marvel univerzum más filmjeire, szuperhőseire, és annyiszor említik a Bosszúállókat, hogy a keresztpromóció órán tanítani fogják az IBS-en.

Nem szerencsés az sem, ha a hangyajelmezbe bújt főhős Tücsöknek hívja a lányát, ezt még La Fontaine is kikérné magának. Peyton Reed filmjével alapvetően az a baj, hogy egy képregény adaptációhoz képest kevés benne az akciójelenet. Valóban az IMAX szemfényvesztés egyetlen akcióra, az ellenség laboratóriumának elpusztítására való felkészülés.

A Hangya kihasználja az összes poént, ami egy hangya méretű emberrel megeshet, de nincsenek fordulatai, váratlan helyzetei, csak a nagy akcióra készülünk, amiben Scott Lang, a Hangya (Paul Rudd) behatol a laborba, megküzd a lelketlen tudóssal, Darren Cross-szal (Corey Stoll), és levegőbe röpíti a kémcsövekkel teli hangyavárat.

Hiába kapunk intellektuális poénokat is (pl. amikor egy széteső pillanatban az okostelefonon elindul a The Cure Disintegration című lemeze), ha a néző nehezen azonosul a hangya pozíciójával. Egynek jó, hogy hőseink Thomas, a gőzmozdony terepasztalán küzdenek meg egymással, de ilyesmit már láttunk a Toy Storyban is, arról nem beszélve, hogy a nézők egy IMAX teremben nem az aprók táncára kíváncsiak, hanem egy föld felé száguldó meteoritra, amin Optimus fővezér küzd meg egy XXL-es Godzillával.

A Hangya mégsem nevezhető csalódásnak, sőt afféle vérfrissítés a nagyon is kiszámítható Marvel-mozik világában. Annak ellenére hat újszerűen, hogy hadrendbe állítja az összes képregényes toposzt, a világot elpusztítani vágyó őrült tudóstól, a lúzer, de jobb sorsra érdemes, különleges képességekre szert tevő szuperhősig, ugyanakkor egy hangyányival több fordulattal izgalmasabb lett volna.

A Hangya

színes amerikai akciófilm

rendező: Peyton Reed

operatőr: Russell Carpenter

szereplők: Paul Rudd, Michael Douglas, Corey Stoll, Evangeline Lilly

Bemutató: 2015.július 23.