Női pornó, gender blues – A kezdő című filmről
Mint azt tudjuk, a méltán divatos humanizmus zászlóshajói a multinacionális vállalatok, ennek szellemében Jules Ostin (Anne Hathaway) netes csomagküldő cége úgy dönt, hogy segít egy társadalmi csoportnak, de mivel a beteg kisgyerekek felé már sok vállalat fordította képzeletbeli orcáját, ezért ők az unatkozó nyugdíjasoknak indítanak gyakornoki programot.
PZL - nullahategy
A hetven éves özvegy Ben Whittaker (Robert De Niro) nehezen engedi el kezéből a diplomatatáskáját és a Casio zsebszámológépét, ezért úgy dönt, hogy beleveti magát a startupok áramvonalas, hipszter világába. Ebben az univerzumban minden szép és tiszta, az utcákat kandeláberek és nosztalgikus utcabútorok szegélyezik, még az őszi avar is a Fibonacci-számok szabályai szerint hull a járdára.
A reggelit a zabpehely, a narancslé és a kávégőz teszi csodássá, és egy fürtös kislány, akinek még reggelizés közben is jut ideje aput és anyut lerajzolni - mint egy Cornflakes reklámban. Nancy Meyers filmje persze nem ettől lesz női pornó, hanem attól, hogy ebben a világban még a megcsalás utáni kiborulás is olyan higiénikus, mint a Kleenex világa. A hipszter skanzen díszletébe, azaz egy trendi loft irodába érkezik meg a jóléti nyugger, Ben, aki unja, hogy az élet nagy kártyapartiján újabban a felesleges ember lapot húzza, nem elégíti ki a tai-chi a Central parkban, a reggeli kávézás a menő brókerek között a sarki Starbucksban. Aztán ő lesz a szakállas-kardigános nagyra nőtt gyerekek között a régi világ képviselője, aki mindig öltönyben jár, és olyan rendet tart a diplomata táskájában, mint a japánok egy atomreaktorban.
Az alapszituáció valóban vicces, adott egy old school figura, a pedáns öregúr, aki korábban a telefonkönyveket gyártott, és most a statupok világában kell otthonosan mozognia. És a bölcs medve lesz a fiatalok zen mestere, lelki tanácsokat ad, ő hozza a kávéjukat, hurcolja a gyerekeiket az iskolába, sofőr is lesz, ha épp erre van szükség, ami már nem is olyan életszerű, hiszen az, aki felső vezető volt egy nagyvállalatnál, öt évvel a nyugdíjazása után nem lesz nyikhaj gyerekek csicskája. Persze, egy vígjátékba sok minden belefér, csak az számít, hogy az adott pillanatban működjön a sztori. A történetben van néhány jó duma („az ülés az új dohányzás”), de azt az ócska poén, mely szerint bizonyos szögből úgy tűnik, mintha egy nő éppen lepippantana valakit, miközben csak a lábát masszírozza, nos, az pont olyan retro, mint a Casio számológép.
A két szálon futó történet nem túl bonyolult, Ben csetlései-botlásai mellett (akire majd rátalál a szerelem) a mese a karrierista Jules cég – és család építéséről szól. Nyilván egyiket csak a másik rovására lehet fejleszteni, így aztán Jules családanyává átplasztikázott férje fellázad, elege lesz abból, hogy minden a felesége ambícióról szóljon. Valójában ez csak álkonfliktus, hiszen a gender álomvilágan ilyen nem fordulhat elő. A film arról szól, hogy harcolj az álmaidért, nem kell a gyerekkel és a férjeddel törődj, minden megoldódik magától (a film végén mégsem vesz fel maga mellé Jules egy igazgatót, hogy csökkentse a munkahelyi terhelését).
A nagybetűs nő megmutatja a világnak, hogy egyedül is elvezeti a céget, mert az álma a netes vállalkozás globális befuttatása. A végén a férj is rájön: a legfontosabb a női önmegvalósítás, és ha ehhez neki anyává kell átszabnia magát, akkor ez semmiség ahhoz képest, hogy a felesége boldog és sikeres legyen. Csak arra a kérdésre nem kapunk választ, hogy miért ment Jules egyáltalán férjhez, illetve, hogy miért szült gyereket? Ja, mert már nem divatosak a szingli filmek. Még szerencsére, hogy itt vannak helyettük az alternatív családmodell mozik.
A kezdő
amerikai vígjáték
Főszereplők: Robert De Niro, Anne Hathaway, Rene Russo
Rendezte: Nancy Meyers
Bemutató: 2015. szeptember 24.
