Volt egyszer egy Ifipark, lett egyszer egy kiállítás
Tegnap megnyílt a Várkert Bazárban a Volt egyszer egy Ifipark című kiállítás, ami ráirányíthatja a figyelmet a magyar pop-kulturális emlékezetre, egy olyan korban, amikor a rock and roll már a mindennapok komfortjának része lett, és kb. annyi a szerepe, mint a lakásillatosítónak.
nullahategy
A rock ad rollnak azonban a rendszerváltásig tétje volt. Minden koncert egy ütközet – olvashattuk valahol egy képaláírásban. Ezeknek az ütközeteknek az epicentruma a Budai Ifjúsági Park volt. Igaz, hogy a KISZ gründolta, de akik ide jártak, azokat a legkevésbé sem érdekelte a kommunista ifjúsági mozgalom, csajozni akartak, és lemozogni mindent, amitől frusztrált lehetett a hatvanas és hetvenes években egy tizenéves. Lemozogni a rendszert, kicsit kívül kerülni mindazon, amit úgy hívtak: emberarcú szocializmus.
Ha van tökéletes helyszíne egy popkultúrával foglalkozó kiállításnak, az a Várkert Bazár, aminek kertjét 1961-ben betonnal öntötték ki, hogy aztán jobban megfigyelhessék a lázban égő nemzedéket, de valójában lett egy táncparkettje és dühöngője azoknak, akik tudták: a rock and roll nem egy tánc, még csak nem is ún. életérzés, hiszen élet sem volt azokban az években. A rock and roll, minden volt, ami nem Ők, ami nem az Ő rendszerünk. A szabadság akkor három akkord volt, három perces slágerekkel, kívül az időn és a téren, kívül a szocializmus lebetonozott terén. Ezt a teret próbálja meg megjelölni a Volt egyszer egy Ifipark című, két hónap alatt összehozott kamarakiállítás, ami nem a teljes magyar popkultúrát mutatja be, kizárólag az egykori Budai Ifjúsági Park relikviáira, élményanyagaira fókuszál.
Bár a magyar populáris kultúra számos tárgyi emlékét mutatták már be különböző tárlatok, de azok jórészt "vitrinek egymás mellett" voltak, ez a kiállítás vállalkozik először arra, hogy történelmi kontextusba helyezze, korszakokra bontsa, és a populáris kultúra mátrixában értelmezze a rock and rollt, illetve az 1961 és 1984 közötti "aranykort", aminek fókuszában a Budai Ifjúsági Park állt.
A kamarakiállítás az első lépés abba az irányba, hogy egyszer majd intézményi szinten is létrejöjjön egy tudományos kutatói háttérrel működő popmúzeum. Ehhez az is kell, hogy a zenésztársadalom és a muzeológia is felismerje a populáris kultúra társadalomformáló szerepét, és hogy rájöjjön: a rock and roll tényleg nem egy tánc volt, hanem olyan valami, ami nélkül nemcsak rendszerváltó házibulik, de maga a rendszerváltás is elképzelhetelen lett volna.
Fotó: Baktay Péter
A kiállítás 2015. szeptember 25-től, keddtől vasárnapig, 10-től 18 óráig látogatható.
