"Kötődöm a budai oldalhoz, itt éltem le az egész életem" – Beszélgetés Török Ádámmal
Több évtizedes színpadi jelenlét, sajátos stílusú igényes zene, fuvola és napszemüveg – ez a néhány jellemző is elég ahhoz, hogy mindenki rájöjjön, Török Ádámról, a Mini frontemberéről van szó, aki a folyamatos koncertezés mellett arra is szakít időt, hogy idős zenésztársaival törődjön.
BOZLÉK KRISZTINA - 061.hu
Közel ötven éve színpadon vagy. Volt olyan pillanat, amikor abba akartad hagyni a zenélést?
2018 januárjában tartjuk az ötvenéves jubileumi bulit 70/50 címmel, hiszen akkor lesz a születésnapom is. Az eltelt évek során persze többször is abba akartam hagyni, amikor nem voltak jó társaim. Sőt, még az is megfordult a fejemben, hogy külföldre menjek, aztán mégis maradtam. A zenei stílust, amit űzök, fúziós progrock blues-nak nevezem. Ebben a műfajban sokan változtatják a zenészeiket, gyakran lecserélik őket, nekem is több formációm volt az évek során. 130 nótám van, ezeket alakítgatom. Az a lényeg, hogy tudj olyan dalt írni, ami kell az embereknek. A progrock blues a hetvenes évek elején közel volt a popzene sikeréhez, ezt a muzsikát a világon mindenhol szeretik.
Az év elején rockszakírók összeállítottak egy listát minden idők legjobb hazai albumairól és zenekarairól, amelyen a 2008-as, Fruit Pebbles című lemez a dobogó második fokán áll, a Minit pedig a harmadik legjobb magyar zenekarnak tartják. Melyik elismerésedre vagy még büszke?
Az All about flutes nevű honlapon a világ legjobb fuvolistái között szerepelek, olyan nevek mellett, mint például Ian Anderson a Jethro Tullból. Nemrégiben megkaptam a legrangosabb budai kitüntetést, a Budavárért Emlékérmet az I. kerületi önkormányzattól, amelyet eddig csak Kossuth-díjasoknak adományoztak. Ez a díj számomra elismerése annak a munkának, hogy a magyar rockzene három helyszíne is a nevemhez köthető: a Tabán a május 1-jei nagykoncertekkel, amelyeknek a házigazdája voltam, a Bemrockpart, ahol a mai napig fellépünk, és a Budai Ifjúsági Park a Rockkedd elnevezésű programokkal. És persze nagyon kötődöm a budai oldalhoz, hatvan éven át ugyanabban az I. kerületi lakásban laktam.
A koncertjeiteken néhány hónapja feltűnt egy ifjú hölgy, aki szintén fuvolista. Mit tudhatunk róla? Ő is a banda tagja lett?
Ő az én felfedezettem: Kerekes Blanka. Hároméves kora óta Minit hallgat, ezért lett fuvolista. Blanka egyébként Svájcban él, de ha itthon van, mindig fellép a koncertjeinken.
Mindig minden koncert úgy sikerült, ahogy szeretted volna?
A fenét! Sok bosszúság is hozzátartozik a bulikhoz. És szerencsére voltak nagykoncertjeim is. Imádok zenélni, a színpadon érzem a legjobban magam. Az élet tele van véletlenekkel, így kezdtem zenélni. 22 évesen kezdtem el fuvolázni, ami elég későn történt, de a véletlenek szerencsések voltak. Ötven-hatvanan lettünk híresek azok közül, akikkel egy időben indultunk. Ehhez persze adottság is kell, amit úgy hívnak: tehetség. Ráadásul gyönyörű fiú voltam. Akkoriban közel voltam a nagy hármas, az Illés, a Metró és az Omega sikeréhez, de jobban érdekeltek a hölgyek, mint a zene. Ennek ellenére nem bántam meg semmit.
Létrehoztad a Globe Royal klubot, Óbudán. Miért tartottad ezt fontosnak?
Itt hoztam létre az első magyar nyugdíjas rockzenész klubot, azzal a céllal, hogy segítsem azokat a zenésztársaimat, akik alacsony nyugdíjból, szinte pénz nélkül élnek. Ez egy küldetés nekem, próbálom bearanyozni a nyugdíjas napjaikat azzal, hogy fellépési díjért lehetőséget kapnak a zenélésre. Hálás vagyok az állami szerveknek is a segítségért, amivel hozzájárultak ahhoz, hogy valóra váltsam ezt az álmomat. Egy évvel ezelőtt a Radics Béla Emléktársaság elnöke is lettem. A legendás zenész február 6-án lenne hetvenéves, egy hatalmas koncertet szervezünk a tiszteletére.
Fotó: HORVÁTH PÉTER GYULA
