Pesti Srácok

Tárgyeset 2 – új kortárs tárlat az Esernyős Galériában

A 2015-ben újonnan kialakított és átadott kiállítótér, az Esernyős Galéria, a horvát kortárs képzőművészeti válogatás után januártól új tárlatnak ad otthont. A kedden nyílt tárlat március 26-ig látogatható.

Óbuda.hu

Az év első kiállítása magyar kortárs művészeti alkotásokat bemutató csoportos tárlat, melynek kurátora maga is a fiatal művész generáció neves képviselője. Batykó Róbert nem először válogat össze kortársaitól egy teljes kiállításnyi anyagot. A műfajilag is sokszínű tárlat alkotásai izgalmas alapkoncepció mentén kapcsolódnak egymáshoz. A kiállított alkotások valójában a hétköznapi tárgyak, a mindennapi szituációk újraértelmezésének eszközei, ezeken keresztül az újraértelmezés az újragondolás folyamatába is betekintést nyerünk.

PestiSracok facebook image

A kortárs képzőművészet évtizedek óta a különféle anyagok, technikák, formák és témák zavarba ejtő sokféleségét használja. Ez a fajta tobzódás kortárs kiállításokon a laikus néző számára sokszor megfoghatatlan, érthetetlen, hiszen a klasszikus technikákkal sem a megszokott köntösben találkoznak. A műfaji sokszínűség jelen tárlaton is tetten érhető (kollázs, szobor, festmény vagy épp videó munka egyaránt látható), mégis van közös pont a kiállításon szereplő alkotásokban: a hétköznapi használati tárgyak központi szerepe.

A használati tárgyak képzőművészeti alkotásba történő közvetlen beemelése vagy a tárgyak (mindennapi szituációk) újraértelmezése, több mint 100 éves múltra tekint vissza. A ready-made (műalkotássá nyilvánított használati tárgy) legismertebb attribútuma Marcel Duchamp Forrás című alkotása (1917), mely valójában egy piszoár. (A ready-made vezette be a konceptuális mű fogalmát is, mely már nem a klasszikus „szépészeti”, hanem sokkal inkább intellektuális szempontok alapján értékelődik, tehát egyszerűen nem a szemre, hanem a szürkeállományra akar hatni.)

Később az 1950-es években kialakuló pop-art irányzat egyértelműen a popkultúra termékeiből merít, olyan anyagokból, témákból, melyek a hétköznapi életben is fontos szerepet játszanak (utca és a lakás tárgyai, plakátok, hirdetések stb.).

Az irányzat az 1980-as években éledt újjá, a neopop (neo geo, neokonceptualizmus) ugyanis egyrészt folytatja a pop-art felfogást, és a mindennapi életből akar létrehozni műtárgyat, de teszi mindezt a konceptualizmus tudatában.

A felsorolt irányzatok, stílusok egyike sem nélkülözi a kritikai attitűdöt a társadalom jelenségeivel, a fogyasztói magatartással, a kapitalizmussal vagy akár politikai nézetekkel szemben sem.

A tárlat legtöbb művében felfedezhető a fenti irányzat valamelyike, vagy mindegyike, miközben a fiatal művészek már a vaporwave irányzatot is (digtális kép és hangalkotási irányzat), az internetes képeket, stock fotókat, és más virtuális közhelyeket is előszeretettel alkalmaznak, de megértésükhöz, művészettörténeti előképükhöz mindenképp szükséges a fentebb felsoroltak ismerete is. A művészeknek a mai korban talán még inkább lehetősége van arra, hogy saját vagy más emberek testét, talált képeket és tárgyakat, jeleket és szimbólumokat, történelmi motívumokat és számtalan egyéb forrást használjanak, újszerűen gondolják át valamint újraértelmezzék.

Az ingyenes tárlat 2016. március 26-áig látogatható.

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.