Pesti Srácok

Az I. világháború hétköznapjai elevenednek meg a Kiscelli Múzeumban

Az I. világháború hétköznapjai elevenednek meg a Kiscelli Múzeumban

Korabeli plakátokon, jelvényeken, iratokon és fotókon keresztül mutatja be az I. világháború fővárosi vonatkozásait a "Megjegyzés: Háborús"- A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában című időszaki kiállítás, amely csütörtökön nyílik a Kiscelli Múzeumban Budapesten. A tárlat rendhagyó módon közelíti meg az I. világháború témáját.

SZABÓ FRUZSINA ANNA- 061.hu

A kiállítás a Kiscelli Múzeum jogelődjének, a Fővárosi Múzeum múltjára reflektálva ad képet a világháborúról, ugyanis Budapest Székesfőváros Tanácsa 1915-ben határozatot hozott a háborúra vonatkozó emlékanyagok gyűjtéséről. Elrendelték minden olyan tárgy, képi anyag, dokumentum összegyűjtését, amely a háborúhoz köthető. Ez volt a múzeum történetének első komoly kortárs tárgygyűjtési és vásárlási akciója. A múzeum gyarapodási naplójának megjegyzés rovatában e tárgyak mellé a "háborús" bejegyzés került- erre utal a kiállítás címe, a "Megjegyzés: Háborús". A naplóba bejegyzett háborús emléktárgyak egy része végül nem került a beleltározott műtárgyak közé, nagy részük a második világháború során megsemmisült. Utóbbiak közé tartozik az az 1915-ben feljegyzett kukoricalisztből készült zsemle, amelynél a leltári megjegyzés rovatba az "1945 évi ostromban elpusztul" bejegyzés olvasható. (Lehetnek elképzeléseink az elpusztulás okát illetően.)

PestiSracok facebook image
"Megjegyzés: Háborús" kiállítás A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában című új időszaki kiállítás Fotó: Horváth Péter GyulaFOTÓK: HORVÁTH PÉTER GYULA

Az oratórium előtti térben az 1915 és 1918 között gyűjtött dokumentumokból, plakátokból, érmekből, festményekből és szobrokból álló válogatást nézhetnek meg a látogatók.

Az oratóriumba lépve egy nem mindennapi képanyag tárul az érdeklődők elé. A kiállított fotókat Müllner János készítette, aki a fotóriporterek első nemzedékéhez tartozott, és aktív megteremtője volt a hazai képes újságírásnak, a sajtófotónak. A képek a Fővárosi Múzeum és Müllner együttműködéséből születtek, ugyanis az intézmény külön kérvényezte, hogy a fotóriporter egy Budapestre szóló általános fényképezési engedélyt kapjon, így a fotós civilek elől elzárt helyekre is bejutva közel ezer, a háborús főváros minden napjairól és a háborúhoz kapcsolódó eseményről készített felvételt. A Kiscelli Múzeum fényképgyűjteményének egyik legnagyobb összefüggő tárgycsoportját alkotják ezek a fotók.

"Megjegyzés: Háborús" kiállítás A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában című új időszaki kiállítás Fotó: Horváth Péter Gyula

A tárlat a múzeum Templomterében is helyett kapott. A kiállítótérben a világháborús plakátok és felnagyított Müllner fotók mellett a Nemzeti Áldozatkészség szobrának egyetlen épen megmaradt eredeti darabja, a lovas szobor középkori lovagot ábrázoló alakjának feje, valamint a szobor monumentális rekonstrukciója látható.

"Megjegyzés: Háborús"- A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában Fotó: Horváth Péter Gyula
"Megjegyzés: Háborús"- A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában Fotó: Horváth Péter Gyula
"Megjegyzés: Háborús"- A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában Fotó: Horváth Péter Gyula
"Megjegyzés: Háborús"- A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában Fotó: Horváth Péter Gyula
"Megjegyzés: Háborús"- A Nagy Háború emlékezete a főváros múzeumában Fotó: Horváth Péter Gyula

De mi is volt ez az óriási méretekkel rendelkező Nemzeti Áldozatkészség szobra? 1915 év elején a magyar kormány úgy döntött, emléket állít a hátország világháborúban tanúsított hazafiassága előtt. A feladattal megbízott Hadsegélyező Hivatal és Auguszta Gyorssegély Alap egy páncélos lovagot ábrázoló, fából készült szobrot tervezett felállítani a főváros egyik közterén. A Mátyás-korabeli lovast mintázó szobor elkészítésével Sidló Ferencet bízták meg, amelyet végül Tisza István miniszterelnök jelenlétében, 1915 szeptember 12-én avattak fel a Deák téren, az Anker- palota előtt. Ezzel a szertartással azonban a szobor még nem töltötte be a szerepét, ami nem volt más, mint hogy a háború alatt is fenntartsák a polgárok háborús lelkesedését. E célból az adományozók a szoborba bronzlapocskát verethettek, s mindenki, aki legalább két koronát adományozott a Hadsegélyező és az Auguszta Alap javára, a szobrot ábrázoló emlékjelvényt és emléklapot vehetett át, amelyen jelezték a szobor melyik részén található a jótékonykodó által megvásárolt bronzlap. A Nemzeti Áldozatkészség Szobrának tiszta bevétele 1917 augusztus 20-ig 458. 379 korona és 95 fillér volt.

A budapesti szögelőszobor az első világháború után még egy ideig az eredeti helyén maradt. Ám sokak tiltakozása miatt 1924- ben a felújított szobrot a Ludovika Akadémia udvarára vitték át. Itt 30 évig állt, ám 1950-re annyira megrongálódott, hogy véglegesen elbontották. Az alkotás megmaradt darabja, a lovas feje 1968-ban került a Fővárosi Képtár Szoborgyűjteményébe, a ló részben bádoggal borított törmelékeit pedig a Hadtörténeti Múzeumban őrzik ma is.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula- 061.hu

Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.

Azt azért elismerte, hogy titkos úti jelentéseket írt – Vágó István külkeres kalandjai a droggal is kereskedő Medimpexnél

A Hálózat 2021 április 8.
Sokan meglepődtek akkor, amikor az addig szinte apolitikus szerepet játszó Vágó István pár éve a DK politikusa lett. Vágó akkoriban egy felmérés szerint az ország egyik legnépszerűbb emberének számított, nem véletlenül: tudatosan építették a karrierjét a rendszerváltás előtt és után. De honnan indult? Külkeresként. Vágó Istváné klasszikus hálózati karrier. Apja, Vágó György a rezsim ünnepelt nyelvtanára volt, Indiában és Afrikában is dolgozott, fia is sokat utazott, nyelveket tanult, külföldiekkel levelezett, majd vegyészmérnökként a Medimpex külkereskedője lett. Állítása szerint „csak” titkos úti jelentéseket írt, amelyekről azt sem tudta, hogy a belügybe vagy a külügyhöz kerültek. Ezen jót nevettünk Schiffer Andrással és Borvendég Zsuzsannával, akiknek elmeséltem Vágó kalandjait a Pesti TV ma esti (csütörtök, 22.00) adásában (A Hálózat). Róla és a többi hálózati, külkeres emberről, az elszabotált rendszerváltásról is elbeszélgettünk. De ebben a cikkben bemutatom, hogyan is lett Vágóból tévés, miután visszamondott egy állítólagos többéves mexikói kiküldetést.