„A kultúra erejéről szól” – Nagy Ervin Pintér Béláról

Nagy Ervin a Kincsem forgatása után a Sirály sikeres írója, Trigorin bőrébe bújt anyaszínházában, a Katonában, ahol márciustól Pintér Béla rendezésében operahős: egy négyszeres bajnok polgármestert alakít. Vívódásairól, ambícióiról beszélt a K:antin kávézóban.

CSETE BORBÁLA -061.hu

Pintér Béla A bajnok címmel a Katonában rendez. Milyennek látod az általa képviselt függetlenséget?
Milyen szempontból beszélhetünk függetlenségről? – mert ebben az országban, pénzügyi értelemben semmiképpen sem. A mecenatúra hiánya miatt minden mögött csak az állam állhat, ezért merészségben, progresszivitásban, irányultságban a határvonalak elmosódtak. A Katonában kortárs problémákra próbálunk reagálni. Korábban a Cigányokkal, most művészi értelemben Borbély Szilárd drámája, Az Olaszliszkai, aztán Ménes Attila drámája, a Bihari, vagy Béla darabja, A bajnok kivétel nélkül a magyar jelenre reflektálnak. Azaz a szellemi függetlenség létezik. Pintér Béla pedig itt is azt csinál, amit akar – a Katona oldaláról legfeljebb súgtak neki, hogy jó lenne egy opera, mert jól éneklő színészek vannak a társulatban. Puccini A köpeny című operája szól, és konkrétan egy óra húsz percen át éneklünk. Egyébként a Pintér-darabok nézőinek egy része jobboldali kötődésű, de az emberek alapvetően arra az előadásra ülnek be, ami jó. Megnyugtató, hogy nem párttagkönyv alapján választanak, ami a kultúra erejét jelzi. A színháznak egyetemesebb értékeket kell felmutatnia, túl a napi politikai visszásságokon. Mondjuk, mesélhet a társadalom erodálódásáról.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Együtt dolgoztatok Pintér Bélával, mit adott neked és a Katonának az ő jelenléte?
Szerintem mi profitálunk többet az együttműködésből. Egyfelől adott a Katona nemzetközi elismertsége. Ez egy erős társulat, mert itt odafigyelnek a színészek szakmai továbbfejlődésére. Összeszokott csapat vagyunk, ami inspiráló kihívás egy kívülről érkező és alkotni akaró ember számára. Ami minket, színészeket illet: az általunk jól ismert közeg felbolydult. Béla olyan világokat teremt, amelyek semmihez sem hasonlíthatók. A legbanálisabb helyzet öt másodperc alatt a legsúlyosabb szociodrámába csap át, minden a politika és a hímsovinizmus bugyraiban kavarog. Ő írta a librettót, sírásból nevetésbe „szánkóznak” a nézők. Rezes Juditra, Jordán Adélra és rám osztotta a főszerepeket, egy szál zongorával kísérnek minket, világszabadalom a produkció. Itthon nem is vagyunk vele tisztában, külföldön mekkora nimbusz övezi Pintér Bélát. Bátor, hibátlan stílusérzékű, ugyanakkor szenzációsan szentségtörő. A rendezők szempontjából én nehéz eset vagyok, rengeteg akadályt gördítek önmagam elé (is), de ha valaki tízszer tehetségesebb nálam, azt követem. Szerintem sosem volt ilyen könnyű velem dolgozni. (nevet).

A Sirályban a befutott írót, Trigorint alakítod. Meglepett a rendező választása?
Korábban szorgalmasan nyilatkoztam, hogy mennyire szeretném a macsó szépfiú kalodát elkerülni, de nem néztek ki belőlem mást. Ennek fényében merészség volt Ascher Tamástól egy intellektuális szerepet rám osztani. De elhitte rólam, hogy író-olvasó ember vagyok, és a színpadon is lehetek az. Számomra ez volt az első meredek szereposztás a Katonában. Ahogy a családban, a színházban is könnyedén rád sütik, hogy te „olyan” vagy. Éppen ezért folyton új lehetőségeket keresek.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az utómunkálatoknál tartó filmes szuperprodukcióban, a Kincsemben is rád osztották a főszerepet. Hogy találtak rád?
A rendező, Herendi Gábor bízott bennem. Reménnyel tölt el, hogy nem csupán politikai pártállás alapján születnek új filmek. Az elmélyültségre van idő és pénz. A Kincsemre három hónapig készülhettem: lefogytam, vívtam, a 200 fős stáb tagjaként kiemelt fókuszban léteztem. Beengedtek a csokigyárba... Mondogatnom kellett magamnak: most ez van, de ennek egy nap vége lesz.

Túl a Pintér-darab bemutatóján mi vár még rád az idén?
A nyáron forgatok egy tévésorozatot, aztán leállok. A mindennapok kilúgoztak, egy éve megállás nélkül dolgozom. A Kincsemet ostobaság lett volna visszamondani, de ahogy végeztünk a forgatással, jött a Sirály, aztán A bajnok. Nem akarom átélni azt az érzést, hogy nem szeretek bejönni a színházba. Kicserélem az életemet. Szeretnék eljárni a kislányommal az állatkertbe.

Távlati tervek?
Tíz év múlva nem a filmezésből vagy a színházból szeretnék élni, de itt, Budapesten. Csak azt szeretném elvállalni, ami érdekel. Egyébként pedig annyi minden érdekel még … Adrenalinfüggő vagyok, amire részben ott a premier, de el tud varázsolni a tiszai kenuzás is. Meg nyilván lenyűgözne a Bamako rali is. Ingerszegény az a három négyzetkilométer, ahol gyakorlatilag élünk, és a kapcsolatunk a világgal, amelyről művészként beszélünk. A sors kegyes hozzám, nagy kaliberű rendezőkkel dolgozhattam együtt. Most kicsit visszanéznék, pihennék, hogy a következő húsz évre jó döntéseket hozhassak. Mindamellett egy fiatal rendezőről, Kovács D. Dánielről nagyon jókat hallottam…