Bakos-Kiss Gábor: "Szent Ferenc rosszabbul járna napjainkban"
Bakos-Kiss Gábor a Nemzeti Színház énekes színművésze, papnak készült, majd jogi egyetemet végzett. Az egyetem, és a 2007-es A katona története óta dolgozik Vidnyánszky Attilával. A színpadon megjeleníthető szakralitásról mesélt nekünk.
CSETE BORBÁLA - 061.hu
Milyen korábbi előadásokra emlékszel szívesen vissza a Nemzetiben?
Nehéz felsorolni, de nagyon szerettem Gombrowicz Operettjét, melyet Andrej Bubien rendezett, az Isten ostorát, a Szentivánéji álmot, a Galilei életét vagy a legutóbbi nemzetis bemutatómat, a Csongor és Tündét. Nagyon szívesen emlékszem vissza Bozsik Yvette-el közös első munkánkra, a Johanna a máglyánra két éve, melyet amúgy a következő közös kaposvári bemutatónk, a Jézus Krisztus szupersztár követett. Ott Júdás voltam – ezek szerint a szakrális történetek a mi közös utunk: Assisi Szent Ferenc leszek ugyanis a jövő évadban.
A Képek Assisi Szent Ferenc életéből előadásban kaptál címszerepet. Milyen előképeket látsz Ferenc megformálásához?
Természetesen elsőként Zefirelli Napfivér, Holdnővére a magától értődő válasz. A Nemzeti Színház évadzáró sajtótájékoztatóján a darabból felolvasott őrült látomás egy danse macabre - vízió az emberiség bolond és hiábavaló kínlódásáról. A teljes Ghelderode-szöveget még nem ismerem, és nagyon abszurd a darab helyzete; az első világháború utáni mindennek vége hangulatot ragadta meg, Brueghel és Bosch képei nyomán. De hadd meséljem el, Francesco címmel találtam egy filmet, amelyet Liliana Cavani rendezett és ahol Mickey Rourke Szent Ferenc, nos, az ő nyomán egész másként fest ez a szelíddé lett ember.
Szent Ferenc őrülete hogyan jeleníthető meg a színpadon?
Amint belegondolok Assisi Szent Ferenc, vagy Jézus felbukkanására, valószínű, rosszabbul járna napjainkban. Egyszerűen a világ őrületére világít az ő tiszta elköteleződésük. Azért ha valaki azt mondta volna, Szent Ferencet fogom játszani, elvetemült ötletnek tűnt volna. Főként az az ív, ahogy a 21. századba látogatva szembesül a kortárs világ visszásságaival, tényleg kihívás a javából!
Hogyan alakult ki a kapcsolatod Bozsik Yvette társulatával?
Bár zenés színészként végeztem, prózai előadásoktól az operáig kipróbálhattam magam sokféle műfajban. Izgalmas helyzet Yvette-el dolgoznom, hiszen az ének lehetősége mellett a tánc, a mozgás is ott áll. Yvette társulatában, amellett, hogy fantasztikus táncművészek, csodálatos a jelenlétük a színpadon, igen jó énekesek is vannak, Vati Tamás például Heródest énekel Kaposvárott. Yvette ráadásul különleges arányérzékkel elegyíti a szerepeinket.
Ősszel az 1956-os forradalomnak emléket állító előadásban a Tóth Ilonkát kihallgató nyomozót játszod. Hogyan készülsz erre a prózai szerepre?
A mi nagy diskurzusunkra a kihallgatott Ilonával épül fel az előadás. A Szilágyi Andor által megírt dráma kétharmadát ismerjük, a váza tehát megvan. Láttunk dokumentumfilmeket, eljött Tóth Ilona gyerekkori barátnője, majd Jobbágyi Gábor professzor úr, aki a perújítást előterjesztette, ezen keresztül is ismerkedünk a szöveggel, majd szeptemberben újrakezdjük a próbákat az októberi varsói illetve budapesti bemutatóra.
Milyennek látod a Klasszikusok évada után a Szenvedélyek Évadát, mely a Nemzeti soron következő évét keretezi?
Bizonyos periódusokban, akarva vagy akaratlanul, valamilyen fajta darabok találják meg a társulatokat, úgy tűnik, számunkra most a szenvedély és őrület ideje jött el. Az egész színház várja ezt a pezsdülő felelevenedést.
Milyen a Nemzetiben a fiatalok és idősebb művészek együttes munkája, illetve a rengeteg meghívottal folyamatosan változó munkakörnyezet?
A Kaposvári Egyetem növendékei remek energiákat teremtenek, ellenpontként is az idősebb generáció hűvös kimértsége mellett. Bodrogi Gyuszi bácsi által mindig feltett miért? kérdése mindannyiunk számára origó, és nem csak a művészbüféből. De visszajár hozzánk többek között Galambos Péter, Viktor Rizsakov, Doiasvili és Zsótér Sándor. Utóbbitól egyébként még Egerben láttam egy remek Mayát is, igazán rendezhetne effajta különlegességet itt is, színészként különösen izgalmas pezsgőtabletta lenne számunkra!
Fotók: Puska Judit
