Kertész Mihály a zseniális zsarnok, avagy egy magyar Hollywood alapkőletételénél

Hogyhogy eddig még senki nem készített róla filmet?
Sümeghy Claudia: Talán azért, mert ő egy nagyon jó „iparos” volt, hiszen akkoriban a stúdióban nem folyhatott igazi, mai értelemben vett alkotómunka, sikerfilmek születtek futószalagon. Ezért kevesen ásták bele magukat e kor filmkészítőinek munkásságába, kevesen akarták igazán mélyen megismerni a filmek alkotóinak személyiségét és életét.
Topolánszky Tamás Yvan: Kertész filmjei közül a Casablancát szinte mindenki ismeri, bárhol is jársz a világban. Ráadásul a többi mozija is igazi blockbuster volt a 40-es években, ám ennek ellenére ő sosem volt igazi sztárrendező. Talán ezért nem dolgozták fel azóta sem az életét. Nehéz megfogalmazni miért nem vált sztárrá, talán nem az a fajta karakter volt, akit a stúdión kívül „fel lehetett volna építeni”. Nagyon rosszul beszélt angolul és minden feljegyzés tanúsága szerint elviselhetetlen figura volt.

A rossz természetéről valóban mindenhol lehet olvasni. Miben nyilvánult ez meg?
T.T.Y.: Gátlástalan volt. Számára a színészek, a statiszták, a stábtagok biodíszletek és használati tárgyak voltak és ezt rendszeresen hangoztatta is. Sohasem kért, hanem parancsolt, és nem ismerte a pszichológiai hadviselés fogalmát, az elképzeléseit inkább erőszakkal valósította meg. Bár valószínű, hogy ennek a bizonyítási vágy mellett az a feszített munkatempó is oka lehetett, ami annak idején Hollywoodot jellemezte, de az is biztos, hogy Kertész élvezte a hatalmat, élvezte, hogy uralkodhat az emberek fölött, hogy parancsolgathat nekik. Szeretett zsarnok lenni, szerette, hogy minden úgy van, ahogy ő szeretné.

Csodálom, hogy volt még kivel forgatnia.
T.T.Y.: Sorban elhagyták a színészei, de természetesen mindig jöttek a helyükre újak, hiszen mindenki szívesen dolgozott a zsenivel. De nagyon nagy viták és perpatvarok voltak. Errol Flynnel, akivel többek között a Robin Hood-ot is együtt forgatták, összeverekedtek az utolsó közös munkájuk végén. Flynn akkorra már óriási sztár volt, Kertész pedig minősíthetetlen hangnemben beszélt vele. Elképesztő figura lehetett: egy erős akcentussal beszélő, összeférhetetlen európai zseni, aki nem fél beszólogatni Hollywood elkényeztetett sztárjainak, akit nem érdekelnek a társadalmi rangok és az elvárások. Természetesen Kertész Mihály csak a falakon belül élvezhette kiskirályságát, a stúdió falain kívül nem volt hatalma, nem lett igazi sztár. Ezért is maradunk a filmben is végig a falakon belül.

Ez azt jelenti, hogy belső helyszínen zajlanak majd a jelenetek?
S.C.: Az a rendezői koncepció, hogy a film helyszíne egy zegzugos, alapvetően zárt rendszer legyen, ahol el lehet tévedni, ahol el lehet bújni. Egyfajta labirintus, ahonnan csak a Kertész tudja a kiutat. Itt ő az úr, a sors fintora azonban, hogy személyes világában viszont nem talál ki az útvesztőkből. Ezért a film zárt térben marad, a külvilág kizárólag tévéhíradók, fényképek és párbeszédek szintjén jelenik majd meg.
T.T. Y.: Úgy érzem, nagyon sokat hozzátehet a film mondanivalójához ez a zárt világ. Alejandro Inarritu Birdman és a Good Night and Good Luck című George Clooney filmben alkalmaztak hasonlót.

Kertész alapvetően magányos volt és zárkózott?
S.C.: Nem gondolom, hogy magányos lett volna, nők terén legalábbis biztosan nem. Már a harmadik feleségével élt együtt, de a fiatal színésznők számára még mindig a „szereposztó dívány” jelentette Kertésznél a belépőt. Legendák keringenek arról, hogy szerette a jólétet és szerette, vagy inkább szerette uralni a nőket. Alapvetően nem lehetett antiszociális figura, csak élvezte, ha visszaélhet a hatalmával. Ezt a filmben szeretnénk is megmutatni, hiszen nem célunk, hogy idealizáljuk a személyiségét. Megmutatjuk, hogy milyen tehetséges volt, de azt is, amikor rossz döntéseket hozott. Zseniális rendező volt, nagyon sok személyiségbeli hibával, de épp ettől lehet érdekes számunkra az ő élete.

A film mennyire szól Kertész munkásságáról és mennyire magáról az emberről?
T.T.Y.: A kettő szorosan összefügg és meg is találtuk a párhuzamot, amelyet pont a Casablanca jelent. A film dramaturgiai tökéletessége bizonyos szempontból az ő életének lemondásait, döntéseinek következményeit hordozza magán. Magánéletének változásai alakítják szakmai életét, ami mindig újabb és újabb bonyodalmakhoz vezet. A Casablancáért a karrierjét is kockára teszi. Nem feltétlenül hősiességből, sokkal inkább önzésből, hiszen szeretné végre megkapni hőn áhított Oscar-díjat.

Hogy álltok filmmel?
T.T.Y.: Az alapforgatókönyvet Bak Zsuzsannával közösen készítettük, jelenleg Gigor Attila segíti a munkánkat, mint profi külső szemlélő tanácsokat ad, vele csiszolja még egy kicsit a történetet és a párbeszédeket.
S.C.: A film főszerepeire már vannak jelöltjeink. A főszerepben, ahogy az egy perces „mood filmben” is, Lengyel Ferencet képzeljük el, aki elképesztően hasonlít Curtizre, ráadásul zseniális színész. Már brainstormingolunk a látvánnyal kapcsolatban és próbáljuk megnyerni a munkára a filmes szakma legjobbjait, hogy az első egész estés tv-filmünk olyan lehessen, amilyennek megálmodtuk.

Elvileg jövő tavasszal kezdődik a forgatás, mindkettőtöknek ez az első hosszú filmje.
T.T.Y.: Ennek megfelelő meghatottsággal és jó értelemben vett félelemmel kezeljük a dolgot. Úgy érzem, hogy fantasztikus lehetőséget kaptunk azzal, hogy ezt a filmet elkészíthetjük. Nagyon örülünk neki, hogy a Curtiz forgatókönyvével és talán a kritika által többször méltatott és fesztiválokon is jól szereplő „Levél Istenhez” című korábbi rövidfilmünkkel sikerült valami olyat mutatnunk, ami miatt megszavazta nekünk a bizalmat a kurátori testület. Nagyon szeretnénk bebizonyítani, hogy jól döntöttek.

S.C.: A foci EB is bizonyította, hogy a magyarok szeretik, ha büszkék lehetnek hazájuk sikereire, különösképpen Magyarország nemzetközi sikereire. Ráadásul nem csak mi lehetünk büszkék filmes elődeinkre, de a mai nagy rendezők közül is sokan példaképként tekintenek rájuk. Steven Spielberg például nagyon szívesen beszél arról, hogy az Indiana Jones bizonyos megoldásait Kertész Mihály munkássága inspirálta. A mi filmünk Hollywood aranykorát mutatja be, Kertész Mihály és a Casablanca tükrében, a néző pedig szembesül majd azzal, hogy a mai filmstúdiók alapjainak letételéhez nagyon sok magyar tehetségére is szükség volt.