A régió kortárs alkotásai mutatkoznak be a Lumú-ban

Mások mellett Anri Sala, Adrian Paci és Sislej Xhafa; összesen huszonöt alkotó, illetve csoport munkáin keresztül térképezi fel a kortárs Albánia és Koszovó képzőművészetét A bálna, amely tengeralattjáró volt címmel a Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum (Lumú) péntektől látható kiállítása.

MTI

A Lumú kiemelt feladatának tekinti a régió kortárs tendenciáinak feltárását. Ehhez a törekvéshez kapcsolódik a múzeum új tárlata, amely Közép-Európában elsőként vállalkozik Albánia és Koszovó kortárs művészetének közös bemutatására - mondta el a csütörtöki sajtóbejáráson Fabényi Julia igazgató, a kiállítás kurátora.

Kálmán Borbála társkurátor hozzátette, az átfogónak tekinthető válogatás a két szcénát átható témákat igyekszik megragadni az elmúlt 10-15 évből.RAlbánia és Koszovó művészeti közegei hosszú ideig egymástól elzártan fejlődtek, kulturális örökségük mégis számos ponton találkozik; ilyen például a közös nyelv vagy a két társadalmat máig mélyen átható hagyományok. Albánia és Koszovó gyökeresen más utat járt be a 20. század második felében, előbbi évtizedekig Enver Hodzsa önkényuralma alatt, utóbbi Jugoszlávia részeként - emlékeztettek a kurátorok.

A kiállítás címe Armando Lulaj Fondorlatos cselszövések sora című installációjára utal, amely Enver Hodzsa albániai diktatúrájának nyomasztó és abszurd légkörét idézi meg. A fő motívum egy bálnacsontváz, az albán parti őrség ugyanis a kommunizmus idején szitává lőtt egy ámbrás cetet, amerikai tengeralattjárónak gondolva az állatot. Az elpusztult cet csontváza az Albán Nemzeti Múzeumba került, végleg az albán történelem részévé téve a groteszk epizódot. Gentian Shkurti Vissza a jövőbe című sorozata a hősi álmokkal teli gyermekkort hozza elő, miként Ilir Kaso is A valóság megálmodói című munkáján feltűnő, majd elolvadó cukorkatonák révén a korai emlékeket veti össze a mai valósággal.

A tiranai nemzeti múzeumban nemrég fedeztek fel két zsákot, amelyek kézbesítetlen levelekkel voltak tele. Ezeket a küldeményeket dolgozza fel Adrian Paci Sue proprie mani című alkotása, amely annak a 24 ezer olasznak a személyes történeteit idézi fel, akik 1945 és 1949 teljes bizonytalanságban vártak Albániában a hazatelepítésükre.

Videóikban Alban Hajdinaj és Gentian Shkurti egyaránt Edi Rama tiranai homlozkatprojektjére reflektálnak, kritikus módon. A képzőművészből lett főpolgármester - ma már miniszterelnök - Tiranát egy időre sikeresen felhelyezte a nemzetközi képzőművészet térképére, a szürke házakat kortárs színekbe öltöztető programja azonban nélkülözte a demokratikus alapokat - veti fel Hajdinaj és Shkurti.
Olson Lamaj Shqipe című fotográfiájával az albán zászlón feltűnő kétfejű sasra utal, a képen mégis egy tollfosztott, döglött tyúk látható, megjelenítve a hivatalos diskurzus és a szomorú valóság közötti, feszítő ellentmondást.

Alban Muja felvételén kisfiúk mosolyognak Tony Blair nagyméretű portréja előtt; a gyerekek mindannyian a Tonyblair keresztnevet kapták, mert szüleik így fejezték ki hálájukat az akkori brit miniszterelnök Koszovó függetlensége érdekében végzett munkájáért. A nemzetközi művészeti közegtől sokáig elzártan fejlődő, mára azonban külföldön is elismert.

A kiállítás 2016. július 15. és szeptember 11. között tekinthető meg.