Talpalatnyi paradicsom - egy nap élménykultúra O.Z.O.R.Á- n (GALÉRIA)
Sok éve hallgatom az O.Z.O.R.A- ra járó barátaimtól, hogy ez a fesztivál merőben eltérő, egyenesen rabul ejtő a futószalagon gyártott többi fesztiválhoz képest. Nem értettem, hogy miért más a Tolna megyei goa trance feszt, hiszen itt is van töménytelen mennyiségű zene, egy kis művészet, némi gasztronómia és egy cseppnyi kábulat. Idén azonban úgy döntöttünk, hogy mi szerepelünk az Ozoráról szőtt paradicsomi mesében. Íme a 061.hu képes élménycsomagja egy rétegműfaj világvezető eseményéről.
C. N.- 061.hu
Az augusztus 1-7 között megtartott O.Z.O.R.A. fesztiválra már lekocsizni is öröm volt, hiszen az M7-ről lekanyarodva apró falvakon át kanyarogtunk az ozorai Dádpusztára, ahol rögtön az O.Z.O.R.A. fesztivál jellegzetes náddíszei és feliratai fogadtak. Ahogyan haladtunk befelé a dimbes- dombos terültre, egyre több jel utalt arra, hogy itt évente több tízezer ember mulat. Már a fából és nádból készült beléptető kapu, a jegybeváltó és információs pont is építészeti remekművek. A völgyekkel szabdalt gyönyörű hely tele volt kempingezőkkel, lakókocsikkal, sátrakkal, ám az óriási területnek köszönhetően ezek kevésbé vannak egymás szájában, mint más fesztiválokon. Egyedül az a kérdés, ki mennyire szeretne közel lenni a rendezvény központjához. Fontos megemlítenünk, hogy a kempingezésért nem kell külön fizetni.
A sátrunknak és a kocsinak könnyen találtunk helyet, és nagyjából tíz perc séta után elértük a fesztiválközpontot, amely jól elkülöníthető részekre bontható ugyan, de az egész mégis egyszerre lélegzik. A fából, nádból és textilekből épített kilátók, hidak, installációk, szobrok, kilátok, kocsmák, büfék, játszóházak, színpadi létesítmények mind-mind unikálisak. Itt nincs konténer város, konténer WC, konténer zuhanyzó, konténer étkező, minden természetes összetevőkből épül fel. Érkezhet a látogató bármikor, a fesztivál létesítményei ugyanúgy állnak egész évben, sőt időről időre egyre több bújik elő a földből. 2014-ben ökobarát fix WC-k, idén pedig a főszínpad felett ágaskodó kristály alakú kilátó volt a legújabb elem. Az organikus objektumokat Sümegi Gábor készítette magyar és erdélyi formavilágot felhasználva, Makovecz-féle stílusban, a végső látvány pedig Csikszentmihályi Benjámin terveivel vált teljessé. Az ötleteket az épületekhez egyébként minden esetben az O.Z.O.R.A főszervezője, a Zimányi család adta.
Több órás mászkálás után jutott el a tudatunkig a két legüdítőbb jelenség. Az egyik, hogy Ozora fesztiválon nem jönnek veled szembe lépten- nyomon reklámok, nem látni bankos molinót, töltőállomás plakátot és nem jön veled szembe ingyen repiajándék valamelyik mobilszolgáltatótól. Apropó mobil: kevés helyen van térerő és mobilnet, de itt eszedbe sem jut a telefonodat nyomkodni. Voltak olyan fesztiválozók, akik emiatt walkie talkie-val felszerelve tartották egymással a kapcsolatot. A másik, hogy a fesztivál területén nincs eldobott csikk, hála a belépő mellé járó csikktartó fiolának, nem találni elszórt papírszalvétát, zsebkendőt szórólapot. Rengeteg a kihelyezett szemetes zsák, a szemetet pedig újrahasznosítva válogatják.
Aki emlékkel, szuvenírrel akart távozni, az részt vehetett a pajtákból, csűrökből, istállókból átalakított kézműves foglalkoztató helyiségben különböző workshopokon, vagy egyedi, kézzel készített csecse-becséket vásárolhatott Az árak néhol húzósak voltak, de ezek a cuccok biztosan nem jönnek veled szemben az utcán.
A fesztivál koszt nem olcsó mulatság, átlagosan egy főétel ára 2500 forint körül mozgott, de a fesztiválra szabadon be lehetett vinni élelmiszert, italt, alkoholt. Szóval, ha gasztro szempontból vizsgálódunk, akkor kijelenthetjük, hogy a völgy egy nagy közösségi kondér. A kempingezőknél, sátraknál szinte kivétel nélkül minden nap készült valami hideg vagy meleg étel, reggel készült a rántotta, rotyogott a kávé. A táborozók megosztották egymással az ételeiket, ami még barátibbá tette a fesztivált körüllengő kellemes atmoszférát.
Amikor már ettünk, ittunk, vásároltunk, elolvastuk az aznapi O.Z.O.R.A újságot (!) hennáztunk, és rácsodálkoztunk minden egyes építményre, lassan eljött a napnyugta, ami a főszínpadnál ért minket. A világsztárokat felvonultató színpad grandiózus textilekből és fából készült "napernyője" alatt több százan táncoltak. Körülötte pedig pont ugyanennyien pihentek és élvezték a látvány és a zene összeolvadását. Az O.Z.O.R.A Fesztivál egy misztikus hagyománynak köszönhető. 1999-ben rengetegen gyűltek össze, hogy az Ozora melletti Dánpusztáról megnézzék a napfogyatkozást.
Az sötétség beköszöntével aztán a fesztivál új arca mutatkozott meg, ugyanis beindult a fényfestés, lámpák százai világították meg a tájat. Aztán elindultunk egy hosszabb éjszakai sétára a völgyben. Először neonpompában úszó főszínpadtól felkapaszkodtunk a Magic Gardenbe. Az odavezető utat neonfényekkel bevilágított virágok, furcsa alakzatok és pókhálóalagút ölelte körbe. Felérve aztán megkerestük a kiállítótérrel egybekötött hatalmas kilátót, ahonnan beláttuk az egész területet. Onnan jól kivehető volt a hatalmas kupolájú, színes kalapra emlékeztető chill out dome és az óriási tábortűz, ahol épp tűzzsonglőrök kápráztatták el a közönséget. A kilátóból egy több tízméteres szintkülönbséget áthidaló, kacskaringós lépcsősoron aztán visszaereszkedünk a főszínpadhoz, és a hajnalt a chill out dom kupolája alatt, egy függőágyban köszöntöttük.
