Két pogány közt - Sacha Batthány És nekem mi közöm ehhez? című könyvéről

Mielőtt kinyitnánk Sacha Batthyány És nekem mi közöm ehhez? című könyvét, tisztázzuk, hogy milyen olvasási javaslattal álljunk hozzá. Azaz: regény-e ez egyáltalán? Már most leszögezhetjük: nem. És szépirodalom-e? Ezt sem mernénk bizton állítani.

PZL – 061.hu

Sacha Batthyány újságíró, a valóságot írja meg, mégis úgy csinál, mintha ez regény lenne: párhuzamosan futtat naplóbejegyzéseket, egyszer csak műnemet vált, és dráma elevenedik meg a szemünk előtt, dialógusokba szedi szereplőivel a mondandóját, vagy éppen olyan tájleírásokkal próbálkozik, ami szépirodalmi szándékot sejtet. Van itt önéletrajz, Márait idéző családregény, oknyomozó riport, tényirodalom és nevelődési regény is. Minden, és semmi. Mi sem tudjuk, hogy mit akar a könyv, de az biztos: ilyen erős alapanyagból csak nagy formátumú író tud igazi regényt írni. Sacha Batthány összeroppant a súly alatt.

A szerző nem történész, a könyve nagyvonalúan kezeli a történelmi tényeket, ami rendre kizökkenti az olvasót: most akkor ez mégis regény akar lenni, vagy egy nyomozás szigorú dokumentálása. Mert mi is a kiinduló pont? Sacha Batthyány - az első kivégzett felelős magyar miniszterelnökünk leszármazottja - felnőtt fejjel megtudja, mi történt 1945 tavaszán, nem sokkal a második világháború befejezése előtt rokonának, Batthyány-Thyssen grófnő, azaz Margit néni, burgenlandi Rohoncon található kastélya mellett. Újságcikket tolnak az orra alá, amelyben ez áll: „1945 márciusában részt vett 180 zsidó lemészárlásában az osztrák Rechnitz (régi magyar nevén Rohonc) városában a magyar határ mellett. Hogy mulattak, táncoltak és ittak, majd éjfélkor, szórakozásból, mezítelen férfiak és nők tarkójához tartották a pisztolyukat, és lenyomták a ravaszt."

Még a könyv feléhez sem érünk, amikor visszavonulót fúj: „A rokonokkal, a szemtanúkkal és apámmal folytatott beszélgetések, a sok akta, a sok utazás után immár bizonyos voltam abban, hogy Margit nem lőtt azon a holdfényes, 1945. március 24-i éjszakán, egy hónappal Hitler öngyilkossága előtt.” Megpróbálja a történelmi tényeket kibalanszírozni, sokat ír a Gulágról, de ezek másodközlések, a szerző már megjelent könyvekből idéz. A holokauszt és a Gulág egymás mellé helyezése ugyanolyan didaktikus, mint a zsidó származású Ágnes és az arisztokrata Maritta naplóinak kvázi egybejátszása. Sacha Batthány hamiskás humanizmusa mellett ugyanakkor becsülendő, hogy az igazság éthosza jelenik meg a lelki szemei előtt, nem mérlegel, nem mismásol, leírja, amit gondol, még ha kamaszosan naivak is a kérdésfelvetései: Miért van az, hogy a Gulágról alig találunk valamit? Alig találni filmet...

És egyszer csak Sacha Batthyány azt gondolja, hogy amit lehetett, azt feltárta, Margit néni kollaboráns volt, de nem gyilkolt, nem volt közvetlen köze a rohonci vérfürdőhöz, ráadásul az intenzív keresések ellenére sem sikerült az áldozatok tömegsírját feltárni. Akkor ennyi. Ugyanakkor a könyv javára írható, hogy bepillanthatunk az emigráns magyar arisztokrácia világába, így az És nekem mi közöm ehhez? e tekintetben komoly forrásmunka, illetve osztályfőnöki órákhoz remek oktatási segédanyag.

Sacha Batthány
És nekem mi közöm ehhez?
Helikon
251 oldal 3999 Ft

Fotó: gegedenkweg.at, Helikon