Az Óbudai Danubia Zenekar ad koncertet a Zeneakadémián
Beethoven, Kodály és Sosztakovics művei szólalnak meg az Óbudai Danubia Zenekar Mennyből az angyal című hangversenyén november 23-án a Zeneakadémián.
MTI
A zenekar Szabadok vagyunk sorozatának harmadik koncertjén Beethoven Egmont-nyitányát, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című oratóriumát és Sosztakovics XI. szimfóniáját hallhatja a közönség Hámori Máté vezényletével. Az esten közreműködik a Nemzeti Énekkar és Fekete Attila (tenor), Márai Sándor Mennyből az angyal című versét Takács Kati színművész mondja el.
A koncert előtt 17.45-kor kezdődő ingyenes beavató előadást Eckhardt Gábor zongoraművész, zenepedagógus tartja zenebejátszásokkal, képvetítéssel és zenei csemegékkel fűszerezve.
A programot az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja. Beethovent 1809-ben kérték fel, hogy írjon Goethe Egmont című darabjához kísérőzenét. A nyitányt fájdalmas dallamokkal indító zene előrevetíti az igazságért folytatott harc reménytelenségét és a hős kételyekkel teli bukását, a befejezés elemi ereje ugyanakkor azt hirdeti, hogy a küzdelem soha nem hiábavaló, mert a szabadság eszméje tovább él. Beethoven művének nyitánya évszázadokkal később a magyar nemzet segélykiáltásának szimbolikus megnyilvánulásává vált, amikor 1956. október 23-án a Magyar Rádió ideiglenes stúdiójából a közlemények és a híradások között Beethoven dallamai szóltak a legtöbbször.
Hasonló érzésvilágú Kodály Zoltán oratóriumának fő témája, amelyet a szerző már az 1920-as években időszerűnek látott, miután Kecskeméti Vég Mihály szabad fordításában megismerte a bibliai Dávid király történetét az ötvenötödik zsoltárból. Az ősi magyar népzene hangján megszólaló mű Dávid király panasza és a magyar nép sorsa között hoz párhuzamot. A jajkiáltások a kórus, az ütők és a harsonák hangján először erőteljesen, majd fokozatosan elhalkulva, a szabadság örömének reményében elevenednek meg.
Sosztakovics 1957-ben írt XI. szimfóniája az "1905-ös év" alcímet viseli, az alkotásban az egyén saját népe fájdalmáért érzett felelősségének aspektusai rajzolódnak ki. Máig vitatott, de nem kizárt, hogy a zeneszerző az 1956-os magyarországi eseményekre is reflektált művével.
