"Ilyen nagy dolog a Szabadság?" Emigráció, Forradalom a PIM-ben
Emigrációba kényszerült magyar művészek, írók és az 1956-os forradalom kapcsolatát mutatja be egy időszaki kiállítás, amely "Ilyen nagy dolog a Szabadság?." Emigráció - Forradalom - Művészet címmel péntek este nyílt meg Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából.
MTI
E. Csorba Csilla, a múzeum főigazgatója a megnyitón elmondta, hogy a kiállítás emigrációba kényszerült írók, szerkesztők, írástudók küzdelmének, állhatatos helytállásának állít emléket. Középpontjában a forradalom kitörése idején már emigrációban élő, illetve a leverés után elmenekülő alkotók megnyilvánulásai állnak. A személyes portrék mellett megjelennek az emigrációs orgánumok, rádiók és sajtókiadványok is - tette hozzá.
Hangsúlyozta: a forradalom és szabadságharc szellemi előkészítői és későbbi őrzői a magyar írók voltak, akik 1956 előtt és alatt kiáltványban, versben, nyilatkozatban és írásokban adtak számot elkötelezettségükről. Példaként említette Németh Lászlót, Tamási Áront, Örkény Istvánt, Déry Tibort, Kassák Lajost, Illyés Gyulát és Tamási Lajost.
Mint mondta, a kiállításon azokról emlékeznek meg, akik az 1940-es évek végén vagy az 1956-os forradalom után váltak kényszerű kivándorlókká többek között Londonba, Münchenbe, Párizsba egészen Ausztráliáig.
A múzeum hosszú évtizedek alatt gyűjtött emigrációs hagyatékából többek között Czigány Lóránt, Cs. Szabó László, Márai Sándor, Határ Győző, Ignotus Pál és Tollas Tibor művei és levelezései mellett a Párizsi Irodalmi Újság és az Új Látóhatár, valamint a számos országban működő rádiók, szerkesztőségek bemutatásával idézik meg az emigrációba kényszerültek életérzéseit, gondolatait és tetteit. Az írók mellett fotó- és képzőművészek is helyet kaptak, köztük Bálint Endre, Rozsda Endre, Konok Tamás és Grégoire Vince is - közölte a főigazgató.
Az emigrációk részei a magyar történelemnek - hangsúlyozta Jeszenszky Géza történész, hozzátéve, hogy 1956 sok párhuzamot mutat 1948-49-cel, de míg 1949-ben a vezetők jelentős része el tudott menekülni a biztos halál elő, addig az 1956-os vezetőket, Nagy Imrét és kormányának tagjait kivégezték, politikai szinten egyedül Kéthly Anna tudta képviselni a magyar emigrációt.
"Mikor a politika tehetetlenné válik, elhallgattatják, akkor ott vannak az írók" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az emigrációba kényszerült írástudók ismertették és továbbították a magyar forradalom eseményeit, megszólaltak az elnyomatás ellen, és ébren tartották a nyugati társadalmak előtt a magyar forradalom emlékét.
Sárközi Mátyás 1956-ban emigrált, jelenleg Londonban élő magyar író hangsúlyozta: 200 ezer magyar menekült el a forradalom leverése után, a magyar írók közül többen messze kerültek Európától. Lénárd Sándor Brazíliáig, Ferdinándy György Puerto Ricóig jutott, míg Csokits János költő, aki a BBC és a Szabad Európa magyar osztályán dolgozott együtt az íróval, az eddigi egyetlen andorrai magyar költővé vált.
