Visszapillantó tükör - Monica Vitti 85 éves
Monica Vitti olasz filmszínésznő, a rendező Michelangelo Antonioni múzsája november 3-án lesz 85 éves.
MTI
Maria Luisa Ceciarelli néven született Rómában, művésznevét 1954-ben vette fel. Tizennégy évesen egy iskolai jótékonysági előadáson egy negyvenöt éves nőt játszott, mégpedig olyan jól, hogy ő maga máig ezt tartja élete legnagyobb sikerének. Ettől kezdve mindent elkövetett, hogy színésznő lehessen, de túlságosan vékony, túlságosan magas volt, ráadásul szemüveges, és járását is csámpásnak minősítették. Családja rosszallásától tartva titokban felvételizett a színiiskolába, és amikor a kedvező eredményről beszámolt anyjának, az csüggedten csak annyit mondott: legalább megtanítanak járni. Ez az akadémián sem sikerült igazán, de játszani megtanult: a harminc növendék közül ő nyerte el az osztályelsőnek járó bíbordiplomát. Rómában így sem kapott szerződést: pályáját Milánóban kezdte, de néhány év múlva már az örök városba hívták.
Huszonöt éves volt, amikor egy színházi előadáson felfigyelt rá Michelangelo Antonioni, aki megérezte, hogy a sajátos stílusú színésznő drámai és vígjátéki szerepre egyaránt képes. Rögvest fel is kereste az öltözőben a fiatal színésznőt, és meggyőzte, hogy dolgozzon vele, fordítson hátat a színpadnak. Vitti, aki addig csak "hátulról", filmszínésznők hangját szinkronizálva forgatott, végül kötélnek állt, ezzel kezdődött kettejük egy évtizeden át tartó magánéleti és szakmai kapcsolata, egyben az olasz film egy fontos fejezete. Antonioni irányításával szorongó, helyüket kereső, titokzatos, kissé neurotikus nőalakokat formált meg például a Kaland című filmben, amely az 1960-as Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját, és e rangos kitüntetéssel Vitti neve világszerte ismertté vált.
Olaszországban az alkotás emlékére bélyeget adtak ki a színésznő arcképével. Az 1960-as években olyan klasszikusokban szerepelt, mint Az éjszaka, a Napfogyatkozás és a Vörös Sivatag, melyekért szinte csak elismerő kritikákat kapott. Már világhírű volt, amikor véget ért szerelme - ahogyan sokan emlegették - Pygmalionjával. Még egyszer dolgoztak együtt, 1981-ben az Oberwaldi titok című, felejthető filmben. A magánélet után pályáján is új fordulat következett: megmutathatta másik arcát is, a derűset, a sziporkázóan szellemeset. Játszott humoros, szatirikus vígjátékokban és kalandfilmekben is, mint a Modesty Blaise, Az erényöv és az Éjfélkor indul útjára a gyönyör. 1971-ben ő volt Jancsó Miklós A pacifista című, Itáliában forgatott filmjének főszereplője.
A közös munka mindkettejük számára csalódás volt: a forgatás feszült hangulatban folyt, a film pedig megbukott. 1970-ben Marcello Mastroiannival játszotta el a Féltékenységi dráma főszerepét, majd 1974-ben emlékezetes alakítást nyújtott Luís Bunuel A szabadság fantomja című művében. Emlékezetes színész partnerei voltak többek között Giancarlo Giannini, Alain Delon és Vittorio Gassman. Komédiázott könnyed és nagy kasszasikerű filmekben is: Tudom, hogy tudod, hogy tudom; Nem örökkön, nem örökké. Pályafutása során összességében félszáz filmet forgatott, az 1984-es Berlini Filmfesztiválon megkapta a legjobb színésznőnek járó Ezüst Medve díjat.
A legjelentősebb olasz filmes kitüntetést, az Olasz Filmművészeti Akadémia David di Donatello-díját hatszor vehette át. Az 1980-as évek közepétől televíziós forgatókönyveket írt, majd megpróbálkozott a rendezéssel is, de a Titkos botrány című filmjét hűvösen fogadták. Maga is tudta, hogy nem született rendezőnek, ezt az alkotást mégis mindenestül a magáénak érezte a témaválasztástól a megvalósításig, ezért vállalkozott arra, hogy átül a kamera másik oldalára. Még két nagy szerelme volt Antonioni után. Carlo Di Palma operatőrrel a Vörös sivatag forgatásán ismerkedett meg, Di Palma a színésznő hatására rendezőként is kipróbálta magát.
A leghosszabb kapcsolata Roberto Russo rendezőhöz fűzi, akivel huszonhét évig éltek együtt, majd 1995-ben össze is házasodtak. Három film forgatókönyvét közösen írták, ebből kettőt Russo rendezett, a harmadikat, a Titkos botrányt pedig Vitti álmodta vászonra. A színésznő az új évezredben eltűnt a nyilvánosság elől, állítólag Alzheimer-kórral küzd, szépségét és ragyogását filmjei őrzik.
Képek: DiLey
