Család ellen nincs orvosság - Lady Gaga Joanne és Sophie Ellis-Bextor Familia című lemezéről

"Egy nő sosem áll önmagában" (ahogy persze egy férfi sem), a család koordináta rendszerében lesz teljes az élete, és ezt még Lady Gaga sem tagadja, oly’ annyira nem, hogy ötödik, Joanne című új albumát kísértet járja be, egy húsz éve elhunyt nagynéni, Joanne szelleme. A pop talán legszebb cicás szemű énekesnője, Sophie Ellis-Brextor pedig egész albumot szentelt a család éthoszának a Familia című nagyon is szerethető poplemezén.

PZL- 061.hu

Az a helyzet, hogy Lady Gaga október 21-én megjelent munkája elképesztően professzionális, stílusgyakorlatokkal teli, választékos soft-rock album, aminek csak az alja a dance, valójában van itt power-pop, country ballada, és a Perfect Illusion-nal tipikus Gaga-féle dance-pop. A Mark Ronson művészeti vezetésével készült album kereskedelmileg is visszaigazolja a profi szakmai munkát, a Joanne már az énekesnő negyedik első helyen landoló lemeze az Egyesült Államokban, arról nem beszélve, hogy Gaga azt is megmutatja, hogy övé a világ egyik legképzettebb hangja.

Az Artpop című zsákutcának bizonyuló albuma után az excentrikus művésznő úgy gondolta, hogy most nem, mint szexrobot, vagy travi ikon jelenik meg az ő drága rajongói előtt, hanem ő lesz a lány a szomszédból, smink nélkül, így aztán még a stúdiózenészei sem ismertek rá. A Joanne dalai naturális, valódi hangszerekkel rögzített vagány portékák, teátrális, nagy ívű refrénekkel és intim, finom megoldásokkal. Az egészben az a legkülönösebb, hogy szinte minden dal más zenei eszmény jegyében fogant, mégis sikerült egységes arculatot adni ennek a merészen normális albumnak.

Sophie Ellis-Bextrort számtalanszor választották meg különböző magazinok a legszexisebb énekesnőnek, de ez még nem lenne elég ahhoz, hogy folyamatosan az érdeklődés középpontjában legyen, ehhez kellett az is, hogy elegáns indie-popos diszkója folyamatosan újabb és újabb árnyalatokkal gazdagodjon. Most például trombitával megtűzdelt latin ízeket kapott a Familia című, részint a család tematikára épülő albuma, és az artwork is ebbe a Frida Kahlo-féle latin nagyasszony szerepjátékba bonyolódik bele.

Ellis-Bextor miután feloszlott a Theaudience nevű indie-rock bandája, a szólóénekesnő szakmát nézte ki magának a pályaválasztási tanácsadóból, és olyan sikeres dalokat énekelt fel, mint a Spiller Groovejet című listavezető száma és a prémium-pop Murder On The Dancefloor. Az új lemeznek is Ed Harcourt volt a producere, aki a Donnie Darko filmzenéjét szerezte, és olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Nick Cave vagy Tom Waits.

A Familiáról talán a Hush Little Voices, és az első kislemezsláger, a Come With Us a legerősebb ajánlatok, de az egész lemez kellemes, intelligens és szellős cool-pop, olyan, mintha Sophie Ellis Bextor lenne az indie-pop Bond-girlje, aki annyira rafinált, hogy minden őt a mainstreambe bedarálni szándékozó zeneipari mogul eszén túljárt, és úgy készített szerzői popalbumokat, hogy azok közelebb álltak az önmegvalósítás glamour-os lazaságához, mint a szórakoztatóipari termékekhez. A lemezen Sophie Ellis-Bextor megmutatja a világnak a nem is annyira új csodafegyvert, amit így hívunk: család.

Lady Gaga
Joanne
Universal
11 szám 50 perc

Sophie Ellis-Bextor
Familia
Sony
11 szám 45 perc