Igazán, ugyanúgy, még egyszer – Ákos az Arénában, 2016. december 16-án

2016 Ákos életében a Még egyszer album ráadáséve volt, idén nem jelent meg sorlemeze, viszont publikált egy középlemezt, rajta az Ugyanúgy című slágerrel, ami újabb lendületet adott az turnézáshoz. Az Aréna-koncertet ráfoghatta volna a nyuszira is, mert nem kell minden turnéhoz úrfelmutatás, az új gyermek megkeresztelése, lehet éppen az is az ünneplés oka, hogy valaki lezár egy alkotói periódust.

PZL- 061.hu

Tudni lehet, hogy 2017-ben Ákos részint pihen, és sejthető az is, hogy 2018-ra gyúr, amikor is 50 éves lesz. Addig is úgy döntött, hogy átlapozza a szinti-rock bolygóra tett társasutazás emlékkönyvét, elbúcsúztatja 2012-es, 2084 című album óta következetesen felépített techno art show-ját. De egy középlemezes év alkalmas arra is, hogy olyan setlist ajánlatot tegyen, ami a legrégebbi törzsgárda tagokat, a legalacsonyabb sorszámú BB-pártagkönyvekkel rendelkezőket is megszólítja. Így aztán előkerülhettek ritkán játszott dalok is, amik sok szempontból izgalmasabbá tették az estét, mint amikor egy sorlemez protokoll előadását láttuk volna.

Az Aréna már hazai pálya Ákosnak, 2014-ben és 2015-ben is duplázott, talán sok rajongó ugyanoda váltott jegyet, mint tavaly vagy tavalyelőtt, hogy könnyebben megtalálják egymást. Már régen voltam utoljára Ákos-koncerten, így aztán meglepett a küzdőtér három zónára való osztása. A színpad előtti VIP szekciónak már a pop földhivatalához bejegyzett kötelező helyrajzi száma van, ezt már a metál-bandák is használják, de három zónára osztott küzdőteret még nem láttam.

A Tánc című Bonanza Banzai-számmal indítani a műsoros estet határozott gesztus volt, ezzel Ákos máris történeti kontextusba tette a nyolcvanas éveket, ami a koncert állandó identitás élménye volt, az Újrakezdhetném című 2015-ös slágert is már a nyolcvanas évek felől hallgathattuk. A háromszög alakú színpadi motívumok és a magyar színpadokon ritkán látott színvonalú látvány is megidézte a nyolcvanas évek klipkultúráját, a sokszor 3D-s hatású vetített elemek letapogatták a korszak electric body music artworkjét, ami szintén erős identitásjátékra, kamaszkorunk legszebb nyaraira utalt. Majdnem ilyen régre nyúlik vissza a Test című 1994-es lemez Idelenn idegen című dalának újrarakása, ami azt is megmutatta, milyen lehetett volna a dal a Bonanza repertoárjában. Bár nem volt nagy a színpad tere, az egész csarnok be volt kapcsolva a fényjátékba, és akkora teljesítményű lézerágyúk lőtték meg az Arénát, amikkel az Omega 1978-ban a Kisstadionból megcélozhatta volna a német Bellaphon kiadó irodaházát.

Persze, a koncerten alapvetően „elmúltnégyéveztek”, volt például Még egyszer is, és főleg azokat a régi slágereket dolgozták meg, amelyeket könnyen össze lehetett kapcsolni a 2084 és a Még egyszer világával. Ákos közel harminc éves pályájának a közös platformja a nyolcvanas évek második felének karcosabb, EBM felé kilengő szintipopja, és talán ez a zenés kulissza áll neki a legjobban, nyilván nem véletlen, hogy két nagylemezt, két középlemezt és két DVD-t is szentelt ennek a víziónak, és visszatekintve az is világos, hogy e korszaknak az átlagnál nagyobb volt a slágerhányadosa.

Ákos ma este is fellép az Arénában.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula