"Megtapasztaltuk, hogy mekkora ereje van a magyar dalszövegeknek" - Margaret Island tagjaival beszélgettünk

‎ 061.hu 2016. december 21. 08:16

Új lemezt készített és hetek óta készül e hét pénteki, ünnepi évzáró koncertjére a Margaret Island. A három mosolygós fiatal zenész, Lábas Viki, Füstös Bálint és Törőcsik Kristóf zenekara két éve tűnt fel a hazai zenei palettán. A koncertekre és interjúkra mindig saját készítésűpapírhajókkal érkezőzenészeket először nem tudta hova tenni az ún. szakma, népzenei motívumokkal átszőtt akusztikus popzenéjük azonban hamar meghódította a közönséget. Alig telt egy év, zenéjük a rádiós játszási listák állandószereplői lettek, és lassan megtöltötték a fővárosi és vidéki koncerttermeket. A Margaret Island elérte, amit ennyi időalatt el lehet, új albumuk címe mégis Bakancslista lett.Hogy miért, arra Lábas Vikitől és Füstös Bálinttól vártuk a választ.

LEIRER TÍMEA- 061.hu

Hajtogattok még papírhajókat a koncertekre?
Lábas Viki: Persze, mindegyikre. Nagyon sok hajót kapunk a közönségtől is, van olyan, hogy több zsákkal viszünk haza a fellépés után. Mind megvan, otthon őrzöm őket, és ha végre lesz egy próbatermünk ezekkel szeretném díszíteni a falakat. De ha épp nem papírhajóval, akkor más aprósággal lepnek meg minket. Egyszer például az ELTE bölcsészkaron léptünk fel, ahol papír cetlikre írtak kedves gondolatokat, beletették egy nagy tálba és így kaptunk egy tál kedvességet.

Szerintetek még 10-20 év múlva is ugyanígy hajtogatjátok majd a kis hajókat?
L.V.: Pont a múltkor gondolkodtam, hogy jó lenne, ha a papírhajó hajtogatást örökre megtartanánk, vagy legalábbis mindig visszatérnénk hozzá, amikor csak egy kis támaszra van szükségünk. Ha az ember nem felejti el, hogy honnan jött, könnyebben halad előre a kiválasztott cél felé.

Ugyanígy megtartottátok a népzenei szálat is, ami a mai napig érződik a dalaitokon. Soha senki nem próbált letéríteni benneteket erről az útról?
Füstös Bálint: A népzene egy kis fűszer az akusztikus popzenében, amit játszunk. Ha voltak is olyanok, akik le akartak beszélni róla minket, azonnal elfelejtettük a mondataikat, amikor azt láttuk, hogy 1000 ember énekli velünk együtt a Csillagtalan című dalt. Természetesen ugyanúgy fejlődtünk és alakul a személyiségünkkel együtt a zenénk is, de a népzenei alapokat és a papírhajókat sohasem fogjuk elfelejteni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mennyit segített annak idején, hogy Bródy János írt nektek egy dalszöveget? A Nem voltál jócíműszámot szinte azonnal felkapta a média.
F.B.: Valójában abban segített, hogy mi magunk megértettük és átéreztük, hogy a magyar dalszöveg mennyire fontos és mennyivel könnyebb magyar nyelven közvetíteni az üzenetünket a közönség felé. A Nem voltál jó előtt csak angol nyelvű számaink voltak, sőt ez a dal is angolul született meg eredetileg, aztán írt hozzá szöveget Bródy János. Elképesztő volt az első vidéki koncertünkön látni és hallani, ahogy a közönség végig énekli velünk szóról szóra a dalt. Akkor megtapasztaltuk, mekkora ereje van a magyar dalszövegnek.

Bródy János le is ült veletek beszélgetni?
F.B.: Igen, még mielőtt a Nem voltál jó című dal megszületett. Egy ismerőse mutatta meg neki az egyik angol nyelvű számunkat az interneten, azt hallva pedig ő keresett meg minket, hogy nagyon tetszik neki, amit csinálunk, szívesen segítene, ha gondoljuk. Két-három órát beszélgettünk, nagyon meg voltunk illetődve.

Miket mondott?
L.V.: Először nem is szakmáról beszélgettünk, csak ismerkedtünk. Aztán eljött az a pont, amikor már ő is úgy érezte, hogy megbízhat bennünk, és talán érdemesek vagyunk arra, hogy a tudásának egy részét átadja nekünk, itt indult a valódi szakmai beszélgetés. Azt mondta, az ő tapasztalatai alapján, ha valaki magyar nyelven tud énekelni, az óriási kincs. Angolul bárki képes dalolni, remekül el lehet bújni az angol szöveg mögé, de ha valaki magyar rímekkel áll a közönség elé, akkor őszintének és hitelesnek kell lenni. De akinek ez sikerül, azt imádni fogja a közönség.

És miért írt nektek a szöveget?
L.V.: Mondtuk neki, hogy ezt a fajta trendi, popos folkzenét mi eddig csak angolul hallottuk és el sem tudjuk képzelni, milyen lenne magyarul. Elváltunk egymástól, majd másnap átküldte nekünk a Nem voltál jó szövegét. Először nem is nagyon hittünk benne, hogy ez működni fog, de aztán úgy döntöttünk: miért ne próbálnánk meg. A dalnak óriási sikere lett, a mai napig játsszák a rádiók. Örökre hálásak leszünk Bródy Jánosnak azért, hogy ma már magyarul szólnak a Margaret Island dalai.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A későbbi szövegeitek írásakor nem volt nagy a nyomás? Nem próbáltatok mindig olyan szöveget írni, mint amit Bródy adott nektek?
F.B.: Tudatosan biztosan nem. Hujber Szabolccsal dolgozunk együtt, neki is megvan a maga világa, ő is tisztán érzi és látja, hogy milyen szövegek passzolnak leginkább a Margaret Island zenéjéhez. Most az új albumra azonban már Viki és Kristóf is írtak dalszövegeket, ami nagyon fontos lépcsőfokot jelentett a fejlődésünkben.

Felnőttetek?
F.B.: Próbálgatjuk a szárnyainkat, kikísérletezzük, hogyan működik legjobban, legeredményesebben a zenekar. Talán még nem nőttünk fel teljesen, de sokat tanultunk. Van mögöttünk egy album, lenyomtunk vagy kétszáz koncertet, lényegében az egész nyarat együtt töltöttük, volt időnk megismerni egymást.
L.V: Egyre jobban fel tudjuk mérni, hogy melyek azok a dalok, amik jól állnak nekünk, mik azok, amiket el kell énekelnünk és mik azok, amik nem passzolnak hozzánk. Hosszú idő telik még el, mire olyan tisztán látjuk a helyzetet, mint Bródy János, de igyekszünk, hogy jó irányban haladjunk az úton.

Az új lemez címe Bakancslista. Annyi mindent elértetek alig másfél év alatt, amennyi sok zenekarnak egy évtizedre is elég lenne. Miért lett ez az album címe?
L.V.: Pont ezért. Másfél év alatt szinte mindent teljesítettünk, ami korábban a bakancslistánkon szerepelt. Ez egyszerre jelent óriási boldogságot, de ugyanúgy eltölt félelemmel is. Ha teljesülnek az ember vágyai, ha teljesíti a maga elé kitűzött célokat, akkor utána elkezd gondolkodni, hogy vajon mi jöhet ez után? Vajon lehet-e innen továbblépni és vajon megtaláljuk-e a nekünk legmegfelelőbb utat? Most ennek az útkeresésnek az időszakát éljük.
F.B.: Nagyon sok mindent elértünk. Fesztiválok nagyszínpadain játszhattunk, Fonogram-díjat kaptunk, több dalunkat is játszották a rádiók, rengeteg követőnk és rajongónk lett, szinte mindig teltházasak a koncertjeink. Nagyon sok levelet kapunk, vannak olyan rajongóink, akik velünk utaznak mindenhová, gyerekkorunkban körülbelül így képzeltük a sikeres zenész életet.

Mi jöhet még ezután? Mi kerül arra a bizonyos bakancslistára?
L.V.: Szeretnénk ezt a szintet, ahova eljutottunk megtartani és hosszú távra tervezni. Szeretnénk azon dolgozni, hogy minden kiadvány, fotó, klip vagy megjelenés, ami hozzánk kötődik, kiemelkedően profi és különleges legyen. Van már hangmérnökünk, turnémenedzserünk, elkészült a koncert látványtervünk, a pénteki koncerten már láthatja a közönség. Minden koncerten a saját keverőpultunkat, erősítőinket és fülmonitor rendszerünket használjuk, ehhez ragaszkodunk.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Nem féltek, hogyha nagyon precízek és kiszámíthatóan profik lesztek, elveszik az a báj, ami miatt a mai napig hozzák nektek a papírhajókat?
F.B.: Ennek a veszélye nyilván fennáll, de azt gondolom, hogyha mi magunk odafigyelünk rá, hogy a lényeges dolgok ne változzanak, ha ezután is elmegyünk „utcazenélni” és kimegyünk a koncert után beszélgetni a közönséggel, akkor a lényeg megmarad.

Mire készültök a pénteki koncerten?
L. V.: Karácsony előtt egy nappal lesz a buli, ezért szeretnénk, ha bensőségesre sikerülne. Hajlamosak vagyunk túlizgulni a budapesti koncerteket. Most az a feladatunk, hogy kicsit lazábban, szabadabban kezeljük a dolgokat. A hangulat a lényeg és az érzések a fontosak. A többi jön magától.